A régi város (2016) 78% 222★

Lehet, hogy velem van a baj, de én nem érzem át ezt a filmet. Egyszerűen nem értem, nem értem azt a sok jelölést sem. Végigszenvedtük ezt a két órát, de legalább nem alaptalanul mondhatjuk majd, hogy nem értünk egyet, ha nyer valamit. Érzéseim szerint fog.. mert mi sosem értünk egyet az Oscarral. :D

Nagyon erős film, nem enged levegőhöz jutni. Megviselt, de kedvenc lett. Eddig az év filmje nálam. Nem kell mazochizmus ahhoz, hogy más traumáját, az ezzel járó bűntudatát meg akarjam érteni. Érezni nem, mert nem az én bőröm van vásáron, de együtt érezni a kilátástalanságban, a nincs megoldásban, a lassú élve-halásban, lehet. Mi kell hozzá? pl. Casey Affleck alakítása, aki megérdemelten lett a legjobb az összes Oscar-díjas között. Olyan a játéka, hogy ha egyetlen mondat sem lenne a filmben, csak képek, akkor is lehetne tudni, hogy mi a történet. Szavak nélkül egy film, csak hajlott hát, felhúzott váll, érzéstelen tekintett, egy hűtőajtó nyitás, egy sörbontás, egy ablakon kinézés. Ki ne csinált volna már ilyeneket? Na, de a hogyan a lényeg. Nekem nagyon, nagyon és Vivát Casey Affleck!

Az biztos, hogy az összes film közül, amit eddig láttam ebben beszélnek a legtöbbször csúnyán.Lee-t a film közepére megértettem.Patrick idegesítő! spoiler Számomra egyáltalán nem volt egy sírós film, sőt egyes részeknél hangosan röhögtem.A jelen idő nekem felért egy vígjátékkal viszont a múlt az sokkal inkább volt drámai. spoiler

Ez egy csodálatos film a gyászròl, a szeretetről, a szerelemről, a megbocsátásròl, akár önmagunkról, akár másokról van szó. Ebben a filmben a szavak nem számítanak, de nincs is rájuk szükség. Annyira, de annyira erre volt most szükségem… Nagy színészi alakítások, nem is kérdés!

Vegülis nem volt olyan rossz film. Tetszett is. Több idősíkon futott az egész, leginkább Lee fájdalmas visszaemlékezései, ami miatt utált ott lenni, ahol anno felnőtt, főleg az után, hogy az a tragédia megtörtént a családjával. spoiler Végig érezhető a feszültség, és a dráma, a gyász, a szereplők tűrhetőek voltak, a sztori is érdekes volt, és a zenék sem voltak olyan rosszak. Bár Patrick bandája pfff… A vége kicsit furcsa lett, nem erre számítottam, hogy Lee így dönt majd Patrickkal kapcsolatban.

Végre egy idei díjátadó kedvenc amivel kapcsolatban határozottan állítom, hogy tetszett. Szörnyen letisztult és egyszerű a film és ezt minden tekintetben értem. A cselekmény, a képek mind szimplák. Van egy megkapó hangulata amit nagyon szépen végig fenn tud tartani és teszi ezt úgy, hogy mégsem totálisan unalmas. Plusz pont, hogy maguk a karakterek amúgy komplexek (főleg, hogy tényleg az egész „cselekmény” a szereplők kapcsolatára épül és ez szintén az a film ahol igazából olyan érdembeli történés nincs egyszerűen az érzelmek viszik előre). Szóval, hogy nincs jó és rossz, megpróbálja minimalizálni az egyoldalúságot például a főszereplő Lee kifejezetten egy ellenszenves ember de mégis meglehet érteni azt, hogy min megy keresztül (Casey Affleck amúgy nagyon nagyon n a g y o n jó). Egy teljesen hétköznapi helyzet bárkivel megtörténhet mégis Lonergan olyan lágyan közelíti meg a témát, hogy kifejezetten érdekes lesz nézni.
Kiemelni még Lucas Hedges-t és Michelle Williams-t tudom ők mind ketten szintén szuperek a filmben. Szóval ha egy díjátadós filmet meg kell nézni szerintem ezt nagyon megéri de tényleg csak olyan embereknek akik szeretik az olyan filmeket amiben az érzelmeken és nem kifejezetten a cselekményen van a hangsúly…

Szép és erős film.

Sokáig tartott míg rászántam magam a megnézésére, mert tartottam attól, hogy szimplán lehúzó, nihilista jellegű film lesz – pláne, hogy amerikai.
Az amerikai jelző a saját tapasztalataim alapján nekem többnyire azt jelenti, hogy nem igazán akarnak a lélek mélységeibe hatolni, inkább a story, az akció felé viszik a filmet.
Ez a film ennek a véleményemnek (előítéletemnek) ütősen ellentmond.

Szép, mert az embert akarja megmutatni, úgy ahogy van, de mégis szeretettel. A legjobb rendezőknél és filmeknél mindig ezt látom: azért tudom szeretni a filmet, mert a rendező szereti az embereket, és ezt az emberszeretetet át tudja adni, fel tudja kelteni az emberben.
Ez pedig így tulajdonképpen az emberbe, a világba vetett hitünk megerősítését szolgálja – sokunk számára még jobban is, mint azt bármelyik vallás tenné.

Erős, mert nem akar kímélni minket – nem dolga –, de fölöslegesen sem kínoz, kényszerít.
Ahhoz, hogy bizonyos mélységekbe belenézzünk, bizony olykor szükséges egy szelíd, szerető, de határozott erő. Ez itt most megvolt.

Sokat segít a film hangulatán nálam az is, hogy egy vízparti város a helyszín. (Mostanában több ilyen, a vízhez kapcsolódó jobb filmet is láttam.) Persze a víz szimbólum is, az érzelmeké, a szabadságé, de a veszélyes katasztrófáké is. Vagyis az életé.

A film vége nekem kicsit kevésbé kidolgozottnak tűnt, no, nem mintha valamiféle „mindenre választ adunk” jellegű befejezésre vártam volna, de így egy kicsit olyan is volt, hogy a vége helyett inkább azt éreztem, hogy abbahagyták a filmet. Nincs ebben nagy buktató vagy ugrás, de valahogy – nekem – ez mégsem az igazi. (Ha ezt nem éreztem volna, akkor megy a 9 pont.)

Örülök, hogy megnéztem, mindenképp javaslom a megnézését.

Ilyen az élet.
Tudom, hogy van, aki tudatosabban él, és szerinte lehet más. Meg van, aki még nem lát bele, mert elvan a felszínen, és nem hibáztatom érte, de nagyon sok embernek ilyen az élet, és nagyon sok embernek eljönnek majd ezek a pillanatok. Ezt látom mindenütt, vidéken és városban, nyomorban és gazdagságban, itt is, meg ott is, és nem akárki ez a Kenneth Lonergan, hogy képes volt mindezt így megírni és filmre vinni, és nem akárkik a színészek sem, akikkel megcsinálta. Őszinte film, de nem kegyetlenül vagy szándékoltan, hanem természetesen, magától értetődően.

Megtekintés után 8 csillagot adtam rá, de most kapott még egyet. Tipikusan olyan film, amit hagyni kell leülepedni. Rengeteg apróság volt, ami miatt életszerű lett a történet és csak minimálisan volt jelen a dráma színészekre olykor jellemző ripacskodás. Lassú folyású egyszerű történetről van szó, katarzis pillanatoktól (szinte) mentes, mégis végig lebilincselt. Még több ilyet Mr. Lonergan!

Az élet.