Filmek 5-től 7-ig zóna

Ömlesztve:
WILLY WILLIAM – Ego
https://www.youtube.com/watch…
HE HU BAND „Yuve Yuve Yu”
https://www.youtube.com/watch…
Queen – I Want To Break Free
https://www.youtube.com/watch…
a-ha – Take On Me
https://www.youtube.com/watch…
Throttle – Hit The Road Jack
https://www.youtube.com/watch…
Michael Jackson – Black Or White
https://www.youtube.com/watch…
George Michael – Freedom!
https://www.youtube.com/watch…

Videóklipek, meg persze a zenék (sorrend nélkül)
1, Alessia Cara – Growing Pains
https://www.youtube.com/watch…
2, Peter Gabriel – Sledgehammer
https://www.youtube.com/watch…
3, OK Go – Upside Down & Inside Out
https://www.youtube.com/watch…
4, Cyn – Believer
https://www.youtube.com/watch…
5, Gin Wigmore – Hey Ho
https://www.youtube.com/watch…
6, Vad Fruttik – Válaszok nélkül
https://www.youtube.com/watch…
7, SMOKEY JOE & THE KID – Jailhouse Blues (Feat. Blake Worrell)
https://www.youtube.com/watch…

Elég nagy volt a szórás, mindenesetre ha nem is emelkedett ki, csak az élen végzett a Breaking Bad.

A következő kategória megint egy határterület. A ’90-es években elképesztően népszerű volt, hogy ma az-e, nem tudom, de talán kiderül: videóklip.

Határidő: március 14. 23.59.

A hivatal (2005–2013)
Az alelnök (2012–2019)
Dexter (2006–2013)
Jóbarátok (1994–2004)
Oz (1997–2003)
Sírhant Művek (2001–2005)
Viszály (2017–2017)

lehet majd kifejtem, de legyen az a lista, hogy:
Terror 1. évad
Sherlock 1--2. évad
Inside No. 9.
Briliáns barátnőm
Hannibal
Spaced
The Knick

sorozatok:

1. Twin Peaks: The Return (Lynch, 2017)
Valamelyest elkülönül az eredeti szériától, ezért lehet önmagában tárgyalni, de a teljes univerzum is megkaphatná az első helyet. Komoly meglepetés volt számomra, hogy eddig említést sem kapott. Ha van sorozat, ami szinte minden a formátummal járó konvenciót felrúg, akkor ez az. Az utolsó rész valószínűleg az elmúlt öt évből a legnagyobb filmélményem.

2. Histoire(s) du Cinéma (Godard, 1989–1999)
Godard filmtörténete(i) nemcsak godardistáknak. Provokatív mind vizuálisan, mind intellektuálisan.

3. Seinfeld (1989–1998) + Curb Your Enthusiasm
A listáról ez az egyetlen, ami nem egy meghatározó rendező víziója. Ez egy 9 évados sitcom esetében nehéz is volna, de az irányelv itt is érvényesül. Ez esetben a rendezők helyett két író szolgáltatja a sorozat egyediségét. Jerry Seinfeld és Larry David (utóbbinak az önálló sorozata is ajánlott). A Seinfeld biztosan nem a legviccesebb sitcom, igazán önfeledten alig lehet rajta nevetni. A karakterek már valamivel emlékezetesebbek, bár pont a címszereplő a legkevésbé. Mégis akkor mi a titka? A létérzékelés, amely abszurdnak látja az életet. Ennek vizsgálatához pedig a legkitűnőbb terep a modern nagyváros. Minden sarkon ott egy lehetetlen szituáció. És ebben, a köznapi szituációk kibontásában a legjobb talán. „Titkos pszichózisunkkal” dolgozik a Seinfeld, ahogy szerintem lényegében minden vígjátéksorozat, de itt a legmarkánsabb és a legmélyebb.

4. OJ: Made in America (Edelman, 2016)
5. France/Tour/Detour/Deux/Enfants (Godard/Miéville, 1977)
Ez elkészülte után több mint 40 évvel is radikális, és ez bizony baj. Milyen kérdéseket tesznek fel a gyerekeknek? Mi a létezés? Mi a tükörképednek az ontológiai státusza? (Független létező-e?) Mi az idő? Stb.

6. Too Old to Die Young (Refn, 2019)
Nagyon utálom Refn munkásságának nagyobb részét, mert hajlamos teljesen kiüresíteni a stílusát, és komolyan hajlik az ezoterikus/misztikus baromságokra. E tekintetben ez a sorozat sem makulátlan, mégis talán az eddigi legjobbja. Természetesen teljesen szabálytalan (már az egyes epizódok hossza is gyökeresen eltérő). Amikor viszont jó (és többnyire jó), akkor a slow cinema újabb csúcsteljesítménye. Sokféle hatásról beszélhetünk, nekem kettő tűnt a legmeghatározóbbnak: Leone és Bret Easton Ellis. A jelenetek koreográfiája leggyakrabban lenyűgöző, a mis en scene szemléltetésére ez a sorozat tökéletes választás (pl. a színészi játék mint a színrevitel és a rendezés – a komplex vízióként értett rendezés – integráns része). Másfelől szinte hipnotikus ábrázolása az ürességnek. Refn 13 órás maratonja persze roppant komisz visszaélés a sorozatformátummal, amit én üdvözlök.

7. Manoel dans l'île des merveilles (Ruiz, 1984) vagy We Are Who We Are (Guadagnino, 2020)

Sírhant Művek
Egyszer összeszedtem 50 okot, hogy miért érdemes látni. Örök kedvenc, nálam a tévés szórakoztatás etalonja, az HBO kísérletezős korszakából amikor még a tabudöntögetéssel kikövezte az utat más csatornák előtt, terápiás szempontból sem utolsó széria szerintem.

Drót
Szintén HBO, szintén páratlan minőségben, ha azt nézzük milyen precízen, realisztikusan mutatja be a drogforgalmat és a törvény két oldalán állók életét akiket nem lehet csak feketén-fehéren látni.

Battlestar Galactica (2004)
Egy karakter-központú sci-fi ami a leginkább azért érdekes, mert a szereplők egyéni drámái mellett számos társadalmi problémára és morális kérdésre is reflektál, többek között a különböző csoportok érdek-különbségeire és szembenállására vagy arra, hogy mi tesz valakit emberré és hogy feláldozható-e ez a túlélésért. Mind a színészi játékok, mind a forgatókönyv és zene tekintetében első osztályú sorozat.

Breaking Bad
A leginkább az ragadott magával ebben a sorozatban, hogy egy átlagemberről szól aki minél inkább próbálja irányítás alá vonni az életét annál drasztikusabb körülményeket vonz be és hogy milyen is lehet a pszichológiája annak, ha valaki a bűn útjára lépve lassan megismeri egy új arcát. Ez még a lazább, leülősebb epizódjait is bőven érdekessé tudta tenni.

Jóbarátok
Alapvetően nem vagyok sitcom-beállítottságú, de néztem párat és az a tapasztalatom, hogy 5-6 évad után rendre elveszítik a varázsukat. Önismétlőek, megfáradtak, erőltetettek lesznek. Ez nem csoda, hisz a komikum abból adódik, hogy mindenkinek van egy alaptermészete ami ilyen-olyan helyzetekhez vezet, bármilyen lényegi vagy tartós karakterfejlődés őrült nagy kockázatot jelent a receptre nézve. A Jóbarátok is az alap sémát követi és a változások terén megmarad a ki kivel jár és alapít családot talaján, ám mégis jelentős kivétel, hisz 10 évadon át képes volt tartani egy szintet.

Lost
Bár az utolsó évadot és a befejezést okkal ekézik, az azt megelőző 5 évnyi szkript és plot twist maradandó élményt adott, főleg az első 3 évadé. Egy sorozat ahol minden részre jut valami csavar, mindig más és más karakterről tudunk meg egy s mást, illetve bőven halnak meg olyanok is akikre nem számítanál, minden rejtélyével és izgalmával azonnal berántott, azóta is fájó, hogy nincs mivel tisztesen pótolnom.

Orange is the New Black
Bár másfél évaddal még el vagyok maradva, azért bízom benne, hogy nem rombolja le teljesen az eddig felépített elvárásaimat. Egy sorozat ami leginkább nőkről szól, célzottan kisebbségi problémákat vesz górcső alá és nem leplezi, hogy mekkora rohadt disznónak véli a férfiakat nem kifejezetten nyerő recept nálam. Az első évad elég sablon karakterekkel dolgozik. De érdemes volt kitartani, mert aztán elkezdődik valami ami ritkán történik meg: akik korábban sablonosak voltak vagy a háttérbe szorultak, elkezdenek előtérbe jönni és kinyílni. Az antagonisták anélkül válnak emberivé és komplex-é. gyakran szerethetővé a szemünk előtt, hogy elvitatná tőlük a hibáikat, a protagonisták olykor comic relief karakterek, a comic relief karakterek néha pedig a saját történetük főszereplőivé avanzsálnak. Kell hozzá egy kis idő és hangulat, de feminista sorozatként több kockázatot vállal a karakterek árnyalásában mint sok nem feminista társa és ez valahol rendkívül figyelemre méltó vonás.

Nem vagyok egy nagy sorozatnéző, pláne az utóbbi időben inkább a filmeket részesítem előnyben, viszont volt amikor én is nagyon rákaptam egyre-egyre. Az alábbiakra (a sorrend nem takar értékbeli különbségeket, vagy rangsort):

Totál szívás
Második vagy harmadik évadtól valós időben követtem, hétről-hétre. Az volt benne különösen érdekes, hogy az elején még jókat is röhög az ember a morbid humorán, aztán egyre jobban átfordul az egész egy sötét bűnügyi drámába, ahonnan nincs kikecmergés. Szokás fráaszt kapni attól, hogy ez a sori mennyire van-volt felkapva, de egyszerűen nem véletlenül. Ráadásul tudták, hogy hol kell abbahagyni, szépen lezárni a történetet, nagyon ritka dolog. Nincs még egy ilyen, az biztos.

Éles tárgyak
Sötét az egész, Amy Addams egyszerűen zseniális, az ember szinte érzi a szájában azt az alkoholos, nyomasztó ízt. Nehéz nézni, de mégis eteti magát.

Inni és élni hagyni
Egy jó alapötlet, vámpírok, farkasemberek, déli lápvidék, szex, szerelem, mi kell még? Megvallom őszintén viszont az utolsó évadot még mindig nem láttam.

Kártyavár
David Fincher megadta az alaphangot, ami számomra meghatározó volt, többek között ezért is nagyon szerettem, no meg a színészgárda, Kevin Spacey, élete egyik legjobb alakításában, hátborzongató.

A birodalom
Nehezen indultam el vele anno, aztán rákaptam az ízére és hülyére röhögtem maga rajta időnként, kedvenc karakterem az orvos, aki magába ültet egy rákos szervet, hogy abban rekordméretűre növessze a daganatot. Totál agymenés az egész.

The Mandalorian
Nem vagyok egy megveszekedett Star Wars-őrült, de Sat1-es VHS felvételekről származnak az első élményeim, úgyhogy a Star Wars-univerzumhoz kapcsolódom érzelmi szinten is. Nekem az elmúlt évekből pont azok a részek tetszettek igazán, amik eltávolodnak az eredeti sagától (Rouge One, Solo), és rajongóktól tudom, hogy hatalmas ez az univerzum, úgyhogy Baby Yodástul, mindenestül eleddig én ezt nagyon csíptem.

A törvény nevében
Nekem még a második és a harmadik évadok is tetszettek minden hibájukkal együtt, de az első évad az egyértelmű klasszikus.

Valahol éreztem, hogy lesz egyszer sorozatos témánk.
Noss, a magam részéről nem igazán vagyok nagy sorozat-fogyasztó, aminek két oka van:
1) Jellemzően nyilván hosszabbak, mint egy átlag nagyjátékfilm, ezért sokszor inkább nincs időm rájuk, mint van,
2) Éljék bárhogy is az aranykorukat, a hagyományos filmeket a mai napig jobban szeretem/többre tartom a formátumát.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lennének kedvenceim, mert vannak, legyenek mindjárt sorrendben:
1. Csernobil. A sorozat, ami mindenhogy működik. Szakmabeliként kimondottan tudtam értékelni azt az alázatot és munkát, amit ezen a fronton (is) beleöltek, de filmesztétikailag is kifogástalan. Nem sűrűn adok 10/10-et, de ez a széria kevesebb erénnyel és hozzáadott értékkel is elérte volna.

2. A vezércsel. A legfrissebb áldozat, de egyből idekatapultált. Teljesen beszívott, na nem tudatmódosítókkal, hanem engem. (Bocsánat) Beth Harmon szerintem az egyik legnagyobb kedvenc női szereplőm lett mozgókép-fronton, Anya-Taylor Joy pedig Univerzumokat nőtt a szememben az itteni alakításával. Ha nem adják nálunk ki BD-n valamikor, úgy nincs igazság a Földön.

3. Breaking Bad. Sokáig volt a numero uno, csak trónfosztották, de a dobogóra azért még bőven felfér. Drogok, dráma, meggyőző karakterek + alakítások és a formula, amitől a működő sorozatok működnek: odaragaszt a képernyő elé. (Extra content, mint tizedik legjobb szakítós duma: "Kimondtad a sorozat magyar címét előttem.")

4. Dark. Szintén relatíve friss versenyző, és ha nincs a harmadik évad, a top 3-ba is beette volna magát. Az időutazás kedvelt témám, bár nem sok igazán maradandó alkotás tudott eddig helyet bérelni a szívem megfelelő szegletében, de ennek sikerült.

5. Jelenetek egy házasságból. Kicsit (jócskán!) elüt az eddigiektől, de nem tehetek róla. Bergman egyik legérdekesebb és legjobb húzása, egyúttal bizonyítva, hogy egy kivételes szériához nem kell nagyon semmi más, mint két erős színész + karakter, combos dialógusok és jóadag realizmus. Ha ezek megvannak, utána bekapcsolva maradhat a kamera.

6. A drót. A sorozat, ami egy szintre hozta a negatív szereplőket a főhősökkel. A sorozat, ami húsba vágó társadalmi és politikai kérdésekre keresi helyenként a választ. A sorozat, ami nem volt rest sokszor provokatív vagy egészen nyers lenni. Kontra viszont a rémes második és a langyos ötödik évad.

7. Róma. A történelmi Trónok harca… csak sokkal több és jobb. Kár, hogy a második évad után kaszát kapott. Okoljuk újfent az „igényes” nézőket.

Honorábilis említés: End of the F***ing World, avagy a legmeredekebb coming-of-age ever.

Sorozatok

Jól feladta @strangelove a leckét a kategóriával, komoly fejtörést okozott kiválasztani hét sorozatot. A lent felsoroltakon túl számos más kedvencem is van, így csak azokat neveztem meg, amelyeket mindenképpen fel akartam tüntetni valamilyen okból.

1. Az ultimate kedvenc: Fleabag
A sorozat második évada a legszebb dolog, ami a televízióban valaha történt véleményem szerint. Az egész egy csoda, segít, ha magam alatt vagyok, és egy kis (szívfacsaró) boldogságra van szükségem.

A továbbiak véletlenszerű sorrendben:

2. A lélekmelengető: A ki***tt világ vége
Aranyos, szerethető, egyben színvonalas sorozat, van benne valami, ami megfogja az embert.

3. Az epic: Peaky Blinders
Továbbra sem tudok kilépni az angol sorozatok bűvköréből, a Birmingham bandája egy igazán nagy volumenű alkotás, nagyszerű színészi alakításokkal és kiváló korrajzzal.

4. A hidegzuhany: Black Mirror
A címében rejti a lényegét, kíméletlen tükröt tart a társadalom elé. Hiába sci-fi, éppen attól olyan ijesztő, amilyen realista az emberi jellemet és a jövő kilátásait illetően.

5. A kiváló adaptáció: A szolgálólány meséje
Kritikus vagyok a könyvfeldolgozásokkal, ám ezúttal – az első évadot illetően – nagyon jól sikerült képernyőre vinni Margaret Atwood regényét. A további évadokban már eléggé ellaposodott a történet, mintha nem tudnának mit kezdeni a cselekménnyel azóta, hogy elhagyták a könyvet, de az első évad miatt mindenképpen említésre érdemes.

6. A valós történet: American Crime Story: The People vs O.J. Simpson
Jelen esetben is az első évadot méltatom, nem mintha a második ne lett volna hasonlóan jó színvonalú, ám az előbbi körében feldolgozott történet közel áll a szívemhez (írtam belőle színpadi perjátékot). Gyakorlatilag semmibe nem tudok belekötni vele kapcsolatban, nagyon színvonalas és tanulságos alkotás lett.

7. Az aktuális kedvenc: Utódlás (Succession)
Az HBO újabb üdvöskéje, tarolt a legutóbbi díjátadókon, nem véletlenül. A többség számára idegen világot mutat be, nem annyira az anyagi oldalára, mint inkább a családi kapcsolatokra és a személyes drámákra koncentrálva. Szintén nagyon élvezetes, jó zenével és látványos képi világgal.