Moszkva tér (2001) 77% 174★

Ez egy olyan film, amire a végén boldog vigyorral mondja rá az ember, hogy „aaaannyira magyar”. Hiába, hogy mit sem tudtam még magamról a rendszerváltás idején, mégis ismerős minden helyzet, minden szereplő, minden párbeszéd, még a retró tárgyak és díszletek is, amikkel még én is bőven találkozhattam a kilencvenes években zajló gyerekkoromban. Ez a legnagyobb bája a filmnek, és őszintén kíváncsi lennék, hogy ha ezt egy külföldi nézi, akkor neki semmi különös? Vagy ő, kívülállóként esetleg meg tudná ragadni és szavakba önteni azt, amit én csak érzek?

Ha jó a film, akkor szeretem azt is, ha csak ilyen slice of life semmibe tartó története van. Se eleje, se vége, és közben sem történik semmi eget rengető, de a karakterek meg a hangulat elviszi a hátán az egészet.

Ha Budapest van a háttérben, akkor meg esélyes, hogy máris meg vagyok véve kilóra. Jó nézni az utcaképeket, házakat, és főleg az ismerős helyszíneket. :)

Egy hibája van a filmnek, vagy lehet, hogy kettő: nem tudom, hogy csak a színészek amatőrségén, vagy a hangmérnöki munkán is múlt-e, de a szöveg nagyon nehezen érthető. Mindenki hadar vagy motyog, és alig lehet kihámozni a szavakat egymás közül. Nem tudom, hogy ez azon múlik-e, hogy mekkora a költségvetés, vagy min, de kár érte.

Jesszusom, ritka az ennyire király magyar film.

Ez most nagyon tetszett :3 Olyan… Olyan magyar.
Szabó Simonnál megállapítottam, hogy x éve is csak ugyanazt a suttyó prolit játszotta, mint napjainkban, de kétségtelen, hogy olyan zsigerből tolja, mint senki más. Balla Eszter meg ugyanolyan érdektelenül és (legalábbis számomra) idegesítően alakított, mint minden másban, amiben eddig láttam.
Maga a sztori nem nagy kunszt, de nem is az volt a cél, hogy nagy dolgokról szóljon. Az érettségire való felkészülés és a vizsga előtti jelenetek megmosolyogtattak; akármikor is ment/megy a diák érettségizni, bizonyos dolgok nem változnak :3

Kultfilm, amelyre rá kell hangolódni. Közelmúlt történelme iránt érdeklődőknek csemege,érettségiző osztályt láthatunk, amit a rendszerváltás közepette elindulnak a nagybetűs életbe…

Kedvenc magyar filmem evör.

Nem tudom mit gondoljak erről a filmről őszintén. Picit fura, picit jó, nagyon magyar. Ennyi.

Rémlik valami olyasmi, hogy van egy Kispál-szám arról, hogy mi van a tinik fejében. Szerintem a leginkább hormonok, ösztönök, meg a látható világ. Persze azért akadnak érrettebbek is. Kb. 18 évesen én is járkáltam szórakozni, de semmit nem tett hozzám a dolog, nem volt semmi tartalma, és nem tudok mit kezdeni ezekkel az emlékekkel. A film sem érintett meg, távol maradtam tőle. Rojál és Kigler kifejezetten idegesítettek. Boci mama és a tanár úr szimpatikusak voltak, de azonosulni senkivel sem tudtam. Egyedül talán a szerelmi szál kötött le valamennyire. Értem én, hogy egy darabka élet, és hogy ezek az életek céltalanok, de a filmnek is feltétlenül a céltalanság a célja?

Ez egy nagyon jó film! Minden szereplő remekül hozza a figurát, életszagú. Hozta az összes akkori alapfigurát a film, a megfelelő életúttal. Kimagasló!

Annyira jó film! :) A karakterek szerethetőek és nagyon emberiek. 18.éves koromban kb. ezek a gondolatok voltak nálam is. Nagyon tetszett!

Nagyon magyar :D