Filmek 5-től 7-ig zóna

strangelove 
Filmek 5-től 7-ig

Fanyalgunk, hogy vannak, vitatjuk, hogy kellenek-e egyáltalán, mégis nézzük őket. Vagy mégsem?
A következő kategória: a kedvenc folytatások.

Az alapvető listán túl legalább két kérdés felmerülhet, ezekre mindenki válaszolhat, ha van kedve.
1. Mik voltak a legnagyobb csalódások?
2. Milyen filmeknél örülnétek, ha folytatást kapnának?
(Mindkét esetben érdemes lehet indokolni is.)

Határidő: május 23. 23.59.

strangelove 
Filmek 5-től 7-ig

történelmi film

A válogatás szempontjaihoz: háborús filmet és életrajzi filmet próbáltam kerülni, mert már voltak és erősen átfedésben vannak ezzel a műfajjal. Másfelől fontos volt számomra, hogy az adott film valamiképpen reflektáljon a történelemre, mint absztrakcióra.

1. Enfants annamites ramassant des sapèques devant la Pagode des Dames (Veyre, 1901)
2. Október (Eizenstein, 1927)
3. Profit Motive and the Whispering Wind (Gianvito, 2007)
4. Fényes szelek (Jancsó, 1969)
5. Capitalism: Slavery (Jacobs, 2006)
6. Saul fia (Nemes Jeles, 2015)
7. Cheyenne ősz (Ford, 1964)
Az uralkodó kurzus jó ideje már, hogy követeli a kortárs magyar filmen, ugyan produkáljanak már történelmi filmeket, lehetőleg a magyar história dicsőséges epizódjait vászonra álmodva (értsd kurzusfilmeket szeretnének). Én John Ford filmjét ajánlanám nekik, ez legyen az origó.

6 hozzászólás
TLD 
Filmek 5-től 7-ig

Történelmi filmek

A műfaj körülhatárolása nem egyszerű, mert manapság már horrorfilmeket is vizsgálnak abból a szempontból, hogy azok közvetve milyen történelmi traumákra utalnak spoiler. Így felmerülhet a kérdés, legalább szimbolikájában nem történelmi-e pl. a Szemek arc nélkül c. francia film, amelyben egy őrült tudós kísérletezik áldozatain? (A film burkolt célja az volt, hogy a náciszerű orvos figuráján keresztül a franciák algériai háborúját kritizálja, ahol a francia hadsereg előszeretettel fordult a kínzások módszeréhez)

Natalie Zemon Davis kultúrtörténész szerint spoiler a történelmi film akkor történelmi, ha 1. a cselekmény valós történelmi eseményeken alapszik, vagy ha 2. a fiktív cselekményre nagy hatással vannak valós történelmi események. Szóval mondjuk a Resident Evil nem történelmi film, de ha a sztálingrádi csata közepén elszabadul a T-vírus, az még épp lehet az.

A hetes lista összeállításánál próbáltam azt a kérdést figyelembe venni, hogy az egyes filmek mit mondhatnak a múlthoz való viszonyunkról. Mert az egyik oldalon ott a múlt (mint a megtörtént események összessége), a másikon pedig a történelem (a múltról való beszéd, így akár egy történelmi film) – a kettő viszonya mindig problémás lesz, mert a múltnak csak nagyon kis részéről tudunk biztosat, így a történelmeink elsősorban rólunk árulkodnak.

1. Történelem, mint ítélkezés a múlt felett – Ítélet Nürnbergben (1961)
A „harag és elfogultság nélkül” kívánalmával gyakran találkozni, amikor valaki a számára ideális történelemtanári/történészi hozzáállást jellemzi. Fontos a pártatlanság és értékmentesség, hiszen minden kornak megvolt a maga sajátos értékrendszere, minek bíráljuk hát az ősöket innen, a kényelmes jelenből. Ezzel a közhellyel szemben valójában az ítélkezés része a múlttal való találkozásainknak, és ezt jól szemléltetik az olyan szélsőségesen kiélezett példák, mint a nácizmus. A nürnbergi perben ugyanis felmerült a kérdés, hogy milyen erkölcsi pozíció legyen a háborús bűnösök feletti ítélkezés alapja? Az Ítélet Nürnbergben ezt a problémát szerintem összetetten közelíti meg. Nagyon nehéz ilyen erkölcsi pozíciót találni, sok a bizonytalanság, és az is felmerül, van-e bármilyen jelentősége az ítélkezésnek. Ennek ellenére azt üzeni: valamilyen viszonyt a múlthoz mégis ki kell alakítanunk, még ha kényelmesebb is meginni egy sört és inkább elengedni az egész kérdést. (Mint történelmi korrajz sem utolsó, ráadásul kritizálja az amerikai külpolitikát is, amely hajlamos volt szemet hunyni egyes németek múltja felett, ha azok segítették a szovjetek elleni amerikai hidegháborús küzdelmet.)

2. A történelem, mint az élet tanítómestere – XIV. Lajos hatalomra jutása (1966)
Rossellini a kései történelmi filmjeivel elsősorban tanítani akarta a szerinte tudáshiányos korát. Ezek az alkotások megtestesítik az egyik gyakori elvárást, amit a történelemhez kapcsolunk. A múltról való pontos tudás tanulságok forrása lehet, mert mi másért tanítanák az iskolákban. A múlt ebben a filmben olyan részletességgel van megjelenítve, hogy még a fenekedő történészek sem találtak rajta túl sok fogást. Akár arra vagyunk kíváncsiak, hogyan nézett ki a korabeli orvostudomány technikája a lecsapolásokat illetően, akár egy királyi család vadászási és étkezési szokásai érdekelnek, Rossellini alapos felvilágosítást ad a korról. De ezzel együtt felmerül az a kérdés is: van-e értelme annak, ha a filmet ennyire a történelmi hitelesség bemutatásának rendelik alá és minimalizálni próbálják a fikció arányát? Mit lehet ebből tanulni? Egyes pesszimistább hangok szerint semmit, a történelem ebben a formájában ugyanis nem ad semmilyen értelmezési keretet az emberiséget jelenleg fenyegető veszélyekhez (klímaválság, műanyagszennyezés).

3. A történelem, mint a múlt illúziójának megteremtése – Good Bye Lenin! (2003)
Van, aki úgy definiálja a történészi munkát, mint a bűvészét. Mutatványa során illúziókat teremt, amelyekről tudjuk, hogy nem valódiak, de a közönséget mégis magával ragadják. Ha a kezünkbe veszünk egy történelmi könyvet, vagy nézünk egy történelmi filmet, elfogadjuk, hogy valós eseményekről szól, holott az is világos, hogy a múltat nem lehet visszahozni és kifogástalanul megjeleníteni, tehát ilyen értelemben át vagyunk verve (ezzel a tudattal együtt elfogadjuk, hogy az átverés része a mutatványnak): a történetek csak a múlt közelségének és átélhetőségének illúzióját teremtik meg, nem magát a múltat élesztik fel. A Good Bye Lenin! ezt szerintem fantasztikusan jól szemlélteti, mert itt szó szerint egy ember köré építik fel a múltat és arra törekednek, hogy ez a szemfényvesztés minél valóságosabbnak hasson. Egy idő után persze ez az ember spoiler

4. A múlt, mint káosz – Csillagosok, katonák (1967)
A kész történelmi értelmezés már rendezetten tálalja a múlt eseményeit. A történelemkönyvekben már megvan, hogyan következnek egymásból az események és az is sokszor készen áll (főleg az emlékezetpolitikában), kire kell épp haragudni és kit kell szeretni (Horthy vagy Károlyi). Emellett sokáig az is világosnak tűnt, merre halad a történelem (nyilván a felvilágosodás és a jobb élet felé). A múlt azonban önmagában nem mondja meg, hogyan kell őt értelmezni. Jancsó Miklós filmje az események esetlegességét, áttekinthetetlen kuszaságát ábrázolja. Mi sem jobb téma ehhez, mint egy polgárháború. Gyorsan változó harcállások, az elnyomóból pillanatok alatt elnyomottá válik. A történelem senkit nem hagy érintetlenül. De be lehet-e mutatni úgy a múltat, mint káoszt? Nem biztos, hiszen Jancsó filmjei is tele vannak fegyelmezett koreográfiákkal, rendezett vonulásokkal, tudatosan elhelyezett szimbólumokkal. Ettől függetlenül a problémát remekül szemlélteti. És az újabb magyar történelmi filmekhez (Berni követ, Vizsga, Foglyok, Akik maradtak stb.) képest Jancsó munkássága még akár nosztalgiázásra is alkalmas (itt Nemes Jeles László a színvonalas kivétel – a Saul fiát csak azért nem válogattam be, mert egy másik témánál már jelöltem).

5. A történelem, mint tudatos (ellen)mítosz – JFK (1991)
Vannak az olyan megközelítések, amelyek tudatosan a nem teljesen hiteles történetmondásra törekednek. Oliver Stone szerint a valós ábrázolás lehetetlen (szerinte konkrétan „ki a f*sz tudja”, hogy amúgy mi hogy volt régen), és ha már a Kennedy-gyilkosság körül olyan sok a kérdőjel (amúgy ez nem feltétlenül igaz, de a társadalom emlékezetére nézve nagyon is valós állítás), miért ne adjunk róla egy sok helyütt vállaltan kitalált értelmezést és csomagoljuk bele politikai nézetünket a hadsereg és a politika negatív szerepéről? Szerintem a legjobb Stone-film és az ilyen megközelítés összes előnyét és hátrányát megjeleníti. Stone nem a valóság visszaadására törekszik, de sok néző mindezt valóságként fogja fel. És a fikciónak valós következményei vannak: a film hatására előrelépés történt a merénylettel kapcsolatos források nyilvánosságával kapcsolatban.

6. Az időutazásként bemutatott történelem – Az orosz bárka (2002)
Egerben van ilyen történelmi túra, hogy Város a város alatt. Az idegenvezető egy Stanley Kubrickot megszégyenítően profi módon összerakott gépezeten keresztül vezeti a gyanútlan turistákat, mondván, hogy időutazáson vesznek részt és most jól visszamennek a város múltjába. Az orosz bárka azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha a történelem tényleg egy időutazás lenne. Hát, láthatnánk azt, hogy perzsa követek hogyan tárgyalnak órák hosszat az orosz uralkodóval bizonyos békefeltételekről. Még az idegenvezető szerepét ellátó francia nemes is azt mondja az utazásra invitált nézőnek, hogy ez tökre unalmas, inkább menjünk tovább. Ha rossz helyre megyünk vissza, maximum annyit kapunk el, ahogy egy cárnő épp a klozettra igyekszik. Az is kiderül, hogy egy korszakot sem tudunk teljesen izolálni és zavartalanul megtekintetni, más korszakok folyton ott ólálkodnak a közelben. Egy alkalommal az idegenvezető véletlenül benyit egy Leningrád második világháborús ostromához vezető ajtón, és igencsak rosszul lesz a látottaktól, meg attól, hogy ő már akkor nem is volt a világon, jelenléte tehát anakronisztikus, mégis ott van. A film gazdag tartalma mellett esztétikailag sem utolsó, bárkinek ajánlott, aki egy ingyen tripre vágyik az Ermitázsban.

7. Médiatörténelem – Jó estét, jó szerencsét! (2005)
Ez csak úgy, ha már filmekről van szó. A médiának jelentős szerepe van/volt, de ez a szerep gyorsan alakul és nehéz lépést tartani a változásokkal. A Jó estét, jó szerencsét! egy olyan kort mutat be, amikor még a médiamunkások képesek voltak érdemi és pozitív hatást elérni azzal, hogy politikusokat színvallásra, vitára késztettek. Vagy ez is csak mítosz? Mert felmerül, hogy hosszú távon mire mentek az ismeretterjesztést középpontba állító tévések. A komolyabb problémákkal foglalkozó műsorokat a tömegigényeknek megfelelően felváltották a szórakoztatásra épülő, könnyen emészthető programok, így az oknyomozás ma már csak akkor kelt nagyobb izgalmakat, ha egy skandináv szeletelős krimiben történik. Az Edward R. Murrow médiatevékenységét ábrázoló Jó estét… mellé érdemes megnézni még a Kvíz show és az Elnök emberei című filmeket, amelyek szintén ezzel a kérdéssel szembesítik a nézőt (az előbbi alkotás lényegében ott veszi fel a fonalat, ahol a Jó estét… abbahagyta).

Kapcsolódó filmek: Ítélet Nürnbergben (1961) · Good Bye Lenin! (2003) · Kvíz Show (1994) · Az elnök emberei (1976) · Az orosz bárka (2002) · JFK – A nyitott dosszié (1991) · Jó estét, jó szerencsét! (2005) · Csillagosok, katonák (1967) · XIV. Lajos hatalomra jutása (1966)

Ítélet Nürnbergben (1961) Good Bye Lenin! (2003) Kvíz Show (1994) Az elnök emberei (1976) Az orosz bárka (2002) JFK – A nyitott dosszié (1991) Jó estét, jó szerencsét! (2005) Csillagosok, katonák (1967) XIV. Lajos hatalomra jutása (1966)

1 hozzászólás
strangelove 
Filmek 5-től 7-ig

Az elmúlt hét győztese, a Nomadland:)
Jöjjön egy tradicionálisabb műfaj, a következő kategória: történelmi film.

Határidő: május 9. 23.59.

cs_01 
Filmek 5-től 7-ig

Oscar-jelöltek:

A vágy villamosa (1951)
A vád tanúja (1957)
Száll a kakukk fészkére (1975)
Amadeus (1984)
Amerikai szépség (1999)
Whiplash (2014)
Szólíts a neveden (2017)

strangelove 
Filmek 5-től 7-ig

legjobb legjobb filmek
Én szeretem az Oscart, jóllehet, szinte soha nem az nyer, akinek szerintem kellene, és általában az általam preferált filmeket még csak nem is jelölik. Szeretem a rongyzáró gálát, ahogy a rongyrázás közben társadalmi igazságtalanságokról, környezeti katasztrófákról vagy éppen a disznók jogairól szónokolnak a hollywoodi szupersztárok. A bevonulás, az meg felülmúlhatatlan. A hét film közül mindössze egyetlen nyert, a legrégebbi, mindazonáltal, valóban, szemlézve a korábbi jelöltek rengetegét, elég sok nagyszerű filmet találhatunk.

Alkony sugárút (Wilder, 1950)
Aranypolgár (Welles, 1941)
Vérző olaj (Anderson, 2007)
A nagy ábránd (Renoir, 1937)
Gosford Park (Altman, 2000)
Sráckor (Linklater, 2014)
Virradat (Murnau, 1927)

Elmer 
Filmek 5-től 7-ig

Oscar-díjra jelöltek 5-7
Egy időben nagyon oda voltam az Oscarért, mércének tartottam, igazodási pont volt, hogy mit érdemes megnézni, vagy illik ismerni. Ez idővel megváltozott és ma már nem tulajdonítok neki akkora jelentőséget, nem is követem már úgy. Érdekes volt most a listában pl. visszaböngészni az elmúlt évek termését. Kicsit kiábrándító is volt. Válogatásomat most részben ezért önkényesen a 70-es évekre szűkítettem le, nem tükröz értékbeli sorrendet:
1. Kramer kontra Kramer
Az egyik legmeghatóbb családi dráma, egy válás történetéről. Sajnos a regényhez még nem volt szerencsém. Azok a részletek, amikor a frissen egyedül maradt apuka Dustin Hoffman megpróbálja vinni tovább a hétköznapi életet a kisfiával, szívbemarkolóak, felejthetetlenek.
2. Annie Hall
Nem nagyon tudok mit hozzátenni. Tiszta szerelem az egész. A legszebb Woddy Allen-film szerintem. Szerelmes filmek tömkelege nő ki belőle a mai napig.
3. Az ördögűző
Ritka, ha horrort jelölnek Oscar-díjra, ez is jelzi talán ennek a filmnek az egyediségét. Szintén alapfilm, a mai napig hatásos. Baromi jól fel van építve.
4. Mechanikus narancs
Tiszta őrület az egész, tökéletesre csiszolva, ahogy azt csak a rendezője tudja.
5. Magánbeszélgetés
Gene Hackman egyik legemblematikusabb alakítása, Coppola talán legjobb filmjében.
6. Száll a kakukk fészkére
Nicholson szokás szerint fenomális, mintha rá írták volna a szerepet. Kamaszkoromban láttam először a filmet, a mai napig emlékszem, hogy könnyekig meghatott a vége.
7. Gyilkos túra
Sokkoló darab még ma is. Magyar vonatkozás: Zsigmond Vilmos operatőri munkája. Azok a dokumentarista képek, ahogy például az egészet felvezeti… fantasztikus. Hidegrázós film a filmtörténet egy-egy legnyomasztóbb képsorával. Egy nagy megfeszülés az egész.

Kapcsolódó filmek: Száll a kakukk fészkére (1975) · Mechanikus narancs (1971) · Annie Hall (1977) · Kramer kontra Kramer (1979) · Az ördögűző (1973) · Magánbeszélgetés (1974) · Gyilkos túra (1972)

Száll a kakukk fészkére (1975) Mechanikus narancs (1971) Annie Hall (1977) Kramer kontra Kramer (1979) Az ördögűző (1973) Magánbeszélgetés (1974) Gyilkos túra (1972)

5 hozzászólás
Mattheusz36 
Filmek 5-től 7-ig

Kedvenc „legjobb film díjra” jelöltek (direkt olyanokat választottam amelyek sajnos nem nyertek):

1, Lady Bird
2, Ryan közlegény megmentése
3, Good Will Hunting
4, A remény rabjai
5, Taxisofőr
6, Elveszett jelentés
7, Kaliforniai Álom

Kapcsolódó filmek: A remény rabjai (1994) · Ryan közlegény megmentése (1998) · Taxisofőr (1976) · Good Will Hunting (1997) · Elveszett jelentés (2003) · Kaliforniai álom (2016) · Lady Bird (2017)

A remény rabjai (1994) Ryan közlegény megmentése (1998) Taxisofőr (1976) Good Will Hunting (1997) Elveszett jelentés (2003) Kaliforniai álom (2016) Lady Bird (2017)