Filmek 5-től 7-ig zóna

remake

Testrablók (Ferrara, 1993)
Nosferatu (Herzog, 1979)
Ukigusa (Ozu, 1959)
A tetovált lány (Fincher, 2011)
A testrablók támadása (Kaufman, 1978)
Kifulladásig Los Angelesben (McBride, 1983)
A félelem ára (Friedkin, 1977)

Mivel megcsúsztam, nem ragozom igazán. Egyetlen dologra térnék ki. Az újrázásokat is általában az ötlettelenséggel és a filmiparral kapcsoljuk össze, pedig viszonylag gyakoriak a szerzői filmek ebben a műfajban. Sőt, voltaképpen áll az a közhely, miszerint a jelentős alkotók ugyanazt a filmet készítik újra meg újra. (Hitchcock vagy Ozu vagy Rohmer esetében talán a leglátványosabb és persze a legigaztalanabb.)
Hogy miből néznék új változatot? Bármiből, de hogy konkrétumot mondjak:
Synecdoche, New York, mert anno, mikor még csak a filmterv volt ismert, egy teljesen más filmet képzeltem el
Sternberg azon filmjei, melyekben Dietrich a főszereplő, de csak, ha én rendezném.

Remake-ek:

Rég jelentkeztem, pedig az előző két téma is elgondolkodtatott, csak sajnos nem fért bele az időmbe összeállítani a listáimat. A remake alapból nehéz kérdés, mert a legtöbb kapásból elutasítást vált ki belőlem, ugyanakkor lehet olyanokat találni, amik hozzák az eredeti szintjét, ha nem egyenesen felülmúlják azt. (A könyvadaptációkat én most nem keverném ide, mert azokra az írott mű és nem a korábbi filmek feldolgozásaként tekintek, és egy külön posztot is meg tudnék velük tölteni.)

1. King Kong (2005): Teljes mértékben tiszteleg az eredeti film előtt, és bár szinte mindent, sokszor konkrét beállításokat átvesz onnan, a digitális képalkotás fejlettségével magasabb szintre is emeli az élményt.
2. Dumbó (2019): Szkeptikus vagyok a Disney önremake-vonulatával szemben, ám nagyon is tud értelme lenni, ha nem szolgaian másolják, hanem ötletesen kibővítik a rajzfilmet. A Dumbóhoz pedig bőven volt mit hozzátenni, elsősorban az emberszereplők árnyalását.
3. Csillag születik (2018): A legújabbat emeltem ki, de igazából az egész remake-sorozatot ide lehetne írni, mint pozitív példát. Sikerének titka talán abban rejlik, hogy generációnként mindig akad egy karakteres énekesnő, aki a jól ismert sztorit megtölti a saját zenei stílusával.
4. A Rózsaszín Párduc (2006): A ’60-as, ’70-es évek vígjátékainak bája utánozhatatlan, viszont ebben az esetben az új változat sem erőltetetten modernkedő, hanem kedves, régimódi humorú.
6. Az utazó (2010): Ezt nagyon le szokták húzni, pedig attól eltekintve, hogy túlzás az amerikaiak külföldi film-honosító hajlama, semmiben sem marad el francia elődjétől. Pörgős, szépek a helyszínek, jó a főszereplők közti dinamika, szerintem teljesen rendben van.

Hogy miből látnék szívesen remake-et?
Majdnem rávágtam, hogy inkább semmiből, reménykedve, hogy a kedvenc filmjeim közül azok, amik nem adaptációk/remake-ek, vannak annyira eredeti gyöngyszemek, hogy békén hagyják őket.
Jobban belegondolva eszembe jutott, hogy van olyan film, aminek az alapötlete tetszett, azonban a megvalósítás egyáltalán nem, erre egy markáns példa az eXistenZ – Az élet játék. Bár manapság talán már nem lenne újszerű a virtuális valóság témája, hiszen majdnem benne élünk, ám szívesen látnám ezt a sztorit gusztustalan helyett menőn futurisztikus dizájnelemekkel.
És egy olyan, ahol az eredetit is szeretem: Ha már említettem a Disney-t, továbbra is azt vallom, hogy ne akarják a teljes munkásságukat újra felmondani, viszont aminek remekül állna, az az Atlantisz – Az elveszett birodalom. Szerintem ez az egyik legkomolyabb, legfelnőttesebb rajzfilmjük, amiből tényleg izgalmas és látványos élőszereplős mozit lehetne faragni. :)

– A sebhelyesarcú (1983)
– [[https://snitt.hu/filmek/a-dolog-a-valami-1982]]
– Oscar (1991)
– Legenda vagyok (2007)
– A kör (2002)
– Frankenweenie – Ebcsont beforr (2012)
– A légy (1986)

Amiből szívesen néznék remaket:
– Rockhajó (2009) Meggyőződésem, hogy ebből az alapanyagból egy sokkal összeszedettebb, hitelesebb vagy akár csak hangulatosabb film is készülhetne, akármelyik irány jobb lenne a jelenleginél. Az értékelésemben írtam részletesebben arról, mit tartok a film problémáinak: https://snitt.hu/filmek/rockhajo-2009/en-es-a-film/rocketdog
– Hálózat (1976) Ez önmagában egy kiváló alkotás, nem piszkálnék bele. Inkább csak kíváncsi vagyok hogyan nézne ki ma egy alapos és frappáns médiakritika pár órában elmesélve.
– Bármelyik legbosszantóbban szörnyű magyar filmet újradolgoznám bízva abban, hogy már csak jobb lehet.

A légy
The Thing
A rettegés foka
Mesterdetektív
12 majom
Álmatlanság
A tégla

Tiszteletbeli említés: Interjú, Ház a Kísértet-hegyen

Az előző témának voltaképpen akár folytatása is lehetne a mostani.
Az aktuális téma: remake, azaz a kedvenc újrázásaink.

Számomra is ugrás az ismeretlenbe, ezért segítségnek itt egy gyűjtés: https://www.rottentomatoes.com/guides/best_remakes_50_y…
Gondolom vannak más hasonló listák is.
A felmerülő kérdés: miből látnátok szívesen új verziót és miért?
(Úgy sejtem itt gyakran kevésbé sikerült könyvadaptációk kerülhetnek elő, de lehet számtalan más ok is, pl. aktualizálás.)

Határidő: június 7. 11.59.
(plusz fél nap, mert a pünkösd hétfőt benéztem)

Folytatások.
Sok minden jóság elhangzott már, pl. Aliens és T2 nekem is ott van a topban. Mintha egyébként mindkettőben (de Aliensben biztosan) lenne egy műfaji váltás is.
1. Star Wars: A birodalom visszavág – asszem nem nagyon kell mit hozzátenni.
2. The Dark Knight/Batman visszatér: utóbbinál egyszer Varga Zoltán egy fantasztikus előadása világított rá ebben a 2. részben rejlő kincsekre és rétegek sokaságára :)
3. Rémálom az Elm utcában 2. Erről van is egy külön doksi, ami érdekes konnotációkat boncolgat, mint pl. a homoszexualitás témája.
4. Ómen 2. Ahogy felnő a gyerek egyre kegyetlenebb és szadistább lesz, a második részben sikerül méltón folytatni szerintem az elkezdetteket.
5. Bill és Ted haláli túrája – gyerekkoromban imádtam
6. Psycho 2. – én se gondoltam volna, de pár éve megnéztem és nagyon pozitív csalódásvolt.

1. Mik voltak a legnagyobb csalódások?
Az utóbbi évekből a Blade Runner folytatást és az Indiana Jones kristálykoponyásat tudnám kiemelni. Ja, és Mátrix folytatások… jaaaa, meg azaz M. Night Shyamalanos, amiben mindhárom szuperfigura benne van…
2. Milyen filmeknél örülnétek, ha folytatást kapnának?
Alienből még néznék. Elvileg talán lesz is majdan valamikor :)

folytatások:

Az első két helyre betettem a legkiemelkedőbbeket. Az utána következő filmeknél meghatározó szempont volt, hogy váratlanul jól sikerültek, a korábbi részekből, a körülményekből, a franchise helyzetéből nem következett, hogy ilyen színvonalú epizód kerül elénk. (Ide tartozna még a Logan vagy A leszámolás napja.) Mindig jó azt látni, hogy alibizés helyett az alkotók sokkal merészebb ambíciókat táplálnak. Azért is segített ez a szempont, mert igazából még fel tudnék sorolni legalább 15-20 korrekt, jó folytatást (annak tükrében, hogy mennyi készül, ez nem feltétlen nagy szám).

1. James Cameron: Aliens (1986) + Terminator 2 (1991)
Ahogy Junchi írta, minek ragozni. Jelenleg csak ebben bízhatunk, ha várunk bármit is az Avatar 4 (!) folytatásától.
2. Before Sunset (Linklater, 2004)
Itt pedig Charlotte mondott már el mindent, sokszor :) Mindenesetre itt sem tűnt jó ötletnek a folytatás, viszont azzal, hogy Linklater még szűkebbre szabta az időt, megtalálta a megfelelő képletet (olyannyira, hogy talán felül is múlta az első részt). Aztán megcsinálta még egyszer, a harmadik rész is méltó a sorozathoz.
3. A Kaptár – Megtorlás (Anderson, 2012)
4. Mad Max: Fury Road (Miller, 2015)
5. A Sith-ek bosszúja (Lucas, 2005)
6. A texasi láncfűrészes mészárlás 2. (Tobe Hooper, 1986)
Ha egy klasszikussá vált filmhez több mint 10 évvel később az eredeti alkotó készíthet folytatást, azt hiszem ez a megfelelő attitűd. Hooper radikálisan kiforgatta azt, amit az első részben lefektetett, egy teljesen más filmet kapunk, ami legjobb epizódjaiban simán egyenrangú a zseniális eredetivel. Pusztán a néha akadozó, vontatott cselekmény, ami lejjebb helyezi a polcon. Érthető, ha ez a repeta sokaknak a torkán akadt, szerintem fantasztikus móka.
7. Glass (Shyamalan, 2019)
A művészi megvalósítás nem makulátlan, a koncepció viszont ragyogó. Shyamalan az „epikus konklúzióra” vágyó nézői elvárásokat játssza ki nagyon rafináltan, mert a végén megkapjuk, csak nem úgy. Az egész kvázi-trilógia a szuperhős zsánernek a legmagasabbra törő, legambiciózusabb filmes vállalkozása. Ez volna az igazán kecsegtető irány, jóformán senki nem követi.

A legnagyobb csalódások közé azt sorolnám, amitől egyébként sokat vártam és hát ilyen nem sok van. Rossz vagy közepes folytatás rengeteg akad (valószínűleg ebből van a legtöbb), de ezektől általában amúgy sem számítunk semmi jóra. Ifjúkorom egyik nagy csalódását tudom leginkább ide sorolni, a Pókember harmadik részét. Amúgy meg Ottliktól a Buda.

Hogy mit várnék az talán még nehezebb. Általában a legképtelenebb ötletekre kíváncsi vagyok.
Az Avatar egyáltalán nem ez az eset, az inkább a legkézenfekvőbb, de az említett „Cameron-hatás” miatt egy kicsit érdekel, mi lesz belőle.
Furiosa ugyan prequel lesz, de ezt a negyedik film után tényleg nagyon várom.
És akkor pár, ami eszembe jut és inadekvát.
Szólíts a neveden 2. Ezt már akkor rebesgették, mikor még nem volt meg regényben (ami egyébként nem lett emlékezetes). Ha nem a regényt akarnák adaptálni, akkor azt mondanám, hogy hajrá, én az eredeti alkotókban, különösen a rendezőben maximálisan megbízom.
Joker 2. Egyáltalán nem szerettem az eredeti filmet, de itt tényleg izgat a hogyan tovább.
Boyhood 2. Ezt is pletykálták, szerintem nem lesz, és nem is kell, hogy legyen, de ha Cameron kapcsán felvetettem, akkor azt hiszem jogos „Linklater-hatásról” is beszélni.

Jól elsunnyogtam az elmúlt jópár alkalmat (megint), whatever. Egyébként jól érte(lmeze)m, hogy itt most talán inkább a közönségfilmeknek szeretett volna nagyobb teret adni a téma? (Ugye szerzői filmeknél annyira nem jellemző a folytatáskészítés, már persze, ha eltekintünk az olyan bergmani vagy von trieri fondorlatoktól, hogy trilógiába rendezzük munkásságunk bizonyos, de egymáshoz témájában hasonló műveit.) Na mindegy, nálam ezek jutottak elsőre eszembe:

1. Terminátor 2 és SW: Birodalom visszavág: Nem hiszem, hogy nagyon ragoznom kellene a ragozhatatlant. (A Bir. visszavág amúgy is egy fontos film számomra, mert ez az egyetlen SW mozgókép, amit valóban nagyon jónak tartok. Hardcore SW-fanok, ne öljetek meg! Lécci.)
2. Aliens: Na, ide most bebökhetném az előző sorokat. Messze, messze a legjobb Alien film.
3. Shrek 2: Mindenben komoly előrelépés az első részhez képest, ami amúgy szintén decens.
4. V/H/S 2: Ezt nemrég pont kitárgyaltuk @rocketdog kolleginával. Ellentétben az első részével, ez baromi jól kitudta végre használni a koncepcióban rejlő lehetőségeket.
Most pedig, ha meglőnek, sem jut eszembe több olyan, ahol a folytatást jobbnak találtam volna, mint az elődöt.

Csalódások:
1. Az 2. Minden szempontból katasztrófa.
2. Boldog halálnapot 2. Amilyen kellemes meglepetés volt az első, annyira lett kellemetlen a második. Nem kérünk többet belőle. Szerintem.
3. Rec 2, 3, 4. Az első film után (amit rendkívül nagyra tartok) meg kellett volna állni. Mindenki jobban járt volna.
4. Másnaposok 2, 3. Az elsőt egyszer meglehetett nézni, a folytatásait viszont másnaposság nélkül is gyorsan elfelejtettem.

Örülnék, ha folytatást kapna:
Csak egy, de az jöhetne már: Mad Max – Fury Road.

FOLYTATÁSOK:

Nagyon kritikus vagyok a folytatásokkal szemben, így nehéz is volt feltölteni a listát olyanokkal, amelyeket legalább megnézésre érdemesnek tartok. Az első négy helyezetten viszont nem kellett sokat gondolkodnom, sőt, azt is elmondhatom, hogy valahogy így képzelem, mikor és milyen folytatást érdemes egyáltalán csinálni.

1. Mielőtt lemegy a nap (2004): Már mindent elmondtam róla. Vagy tízszer. :D
2. Mielőtt éjfélt üt az óra (2013): Pont erre gondoltam a bevezetőben. Csak ilyenkor, csak így kell akár harmadik részt is készíteni.
3. T2: Trainspotting (2017): Nem életem filmje, de nem okozott csalódást, pont azt hozta, amit vártam: nosztalgikus hangulat, tehetséges színészek, aktuális mondanivaló. Itt is ugyanaz érvényes: ha van mit mondani, akkor semmi kifogásom a folytatások ellen – és hát Irvine Welshnek azért bőven van mit mondania. Örök szívfájdalmam viszont, hogy a Skagboysból nem igazán kivitelezhető egy igazi, klasszikus előzményfilm… számomra az a trilógia legjobbja.
4. A Keresztapa 2 (1974): Biztosra mentem, amikor úgy döntöttem, kicsit illene ismerkedni a gengszterfilmekkel, mert nem sok minden van, ami távolabb áll tőlem (na jó, a horror talán), de itt kifejezetten pozitív csalódás ért. Jobban lekötött, mint az első rész, és talán valamikor újra is nézném (ez nálam hatalmas dicséret).
5. Három szín: piros (1994): Ez kicsit kilóg a sorból, mert nem klasszikus folytatás, de muszáj volt a listára tennem, hogy meglegyen a belépési minimum… Egyúttal azt is elmondhatom, hogy az egyetlen volt a trilógiából, ami tetszett, a másik két darabbal nem tudtam mit kezdeni…
6. Káin gyermekei (2014): Ez a film egyáltalán nem a kedvencem, de mindenképp érdemes megnézni az első résszel egyetemben.
7. K2 – Az éjszakai lányok (1989): Talán ez sem igazán folytatás, de még van hely a listámon… Időnként újranézem mindkét részt és naivan mindig abban reménykedem, hogy legalább a későbbiekben jobb sors jutott ezeknek a nőknek… :(

1. Mik voltak a legnagyobb csalódások?
Mondhatnám azt is, hogy mind csalódás volt, ami nincs a fenti listán, de közelebb áll az igazsághoz, hogy a legtöbbel szemben nem is volt különösebb elvárásom, inkább csak előítéleteim… Kiemelném azért a Valami Amerika 2 (2008)-t, amit egyszerűen nem tudtam mire vélni, mert az erőlködéstől alig láttam a sztorit… de lényegében a legtöbb, „újra” és „visszatér” szavakkal megtoldott cím is jöhet ide.

2. Milyen filmeknél örülnétek, ha folytatást kapnának?
Elméletben az összes kedvenc filmem folytatásának örülnék, mert nagyon szeretem a szereplőket és szívesen követném a további sorsukat. A gyakorlatban viszont egészen biztosan nem kapnám meg azt az érzést, amit az „első rész” után várnék (hacsak Richard Linklater kézbe nem venné a dolgot, mert neki azért ez nagyon megy :D). A Moszkva tér (2001) vagy a Facérok (1992) esetében még el is tudnám képzelni, hogy működne, de pl. a Hair (1979) vagy a Betty Blue (1986) második része elég furcsa és erőltetett lenne, a Bobby Ewing- vagy Magdi anyus-féle esetleges megoldásokról meg inkább szót se ejtsünk…

Hát ezzel rendesen feladtad a leckét. Nem azért, mert a folytatásokból ne lehetne összeszedni hetet, hanem mert a 2. mellék kérdésedhez azért át kell nézni műfajtól függetlenül minden filmet kb amit láttam és csak egy töredékét voltam hajlandó. Arra is figyeltem, hogy ami folytatás és tetszik, az azért egyértelműen folytatás legyen, ne prequel ami az eredeti után jött (hiszen akkor a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! biztosan bekerült volna) és ne holmi spinoff. A legtöbb filmnél ami tetszett, nehéz elképzelni, hogy folytatnám, hiszen pont azért tetszettek, mert nem volt hiányérzetem.

Szerintem a felsoroltak nagy részét nem kell indokolnom

Die Hard 2 – Igen, jobban tetszett, mint az első, bár ezek közül mind.
A Birodalom Visszavág
The Dark Knight
Terminátor 2
A bolygó neve: Halál
Before Sunset
Evil Dead 2 (ez külön figyelemre méltó, mert míg az első rendesen komolyan vette magát horrorként, ez részben annak a paródiája is, azonos rendezővel és főszereplővel.)

A legnagyobb csalódások közül… Lilo és Stitch 2 (egy mérhetetlenül förtelmes befejezés miatt), vagy a Despicable Me folytatások amik mindent megtartottak, főleg a minyonokat (utálom az összeset) csak épp a fő karakter veszítette el az összes lényegi humort azzal, hogy az undokság / gonoszság már nem lett többé hitelesen a része. De ott van a Jason X is, ami ha jól értem a Péntek 13 szériának a 10. része akart lenni és a hokimaszkos gyilkos az űrben folytatja a mészárlást. Ez még úgy is tűnt, mint amit nagyon komolyan gondoltak. A Batman és Robin pedig óriási siker lett volna. A Broadwayn.

Milyen filmeknél örülnék, ha folytatást kapnának… A 95-ös Jumanji lett volna az igazi, ha kap folytatást. Elvégre is gyerekként imádtam és mindig érdekelt mennyi egyéb veszedelem rejlett még abban a játékban. Sajnos a vérszegény Zathura illetve a modern koncepciók a Rock-al és a haverockal annyira nem varázsoltak el. Bizonyos szinten örültem volna, ha Trier befejezi a Washingtont, még ha a Manderlay csalódás is volt (a Dogville-hez képest!) illetve a Firefly széria elkaszálását a mai napig érzi és siratja a rajongói kör.