Holnap felkelek, és leforrázom magam teával (1977) 65% 10★

Kimondottan meglepetés volt számomra tegnap, hogy több (legalább két :D) snittelő számára sem volt régi alapvetés ez a film. A hiba az én készülékemben volt, régi, de már akkor is retró tévés élményeim alapján véltem azt, hogy mint minden második cseh vígjáték, ez is beégett anno a magyar nézők agyába, de nem. Hogy erre alkalmas-e egyébként, mármint hogy vannak-e benne mélyebb megfejtések az időutazós blődli felszín alatt, abban egyáltalán nem is vagyok biztos, de hogy veszett jó szórakozást jelenthet a retróra fogható közönség számára, abban igen.

Tekintettel arra, hogy ezek az időutazós kalandok akkoriban nagyon maximum a sci-fi regényekben voltak elérhetőek (hol volt még ugye Terminátor, meg Vissza a jövőbe franchise, amik tulajdonképpen közhellyé tették magát az időutazást, mint filmes attrakciót!), az alapfelállás izgalmas: a jövőből visszautazni 1944-be, hogy megváltoztassák a háború kimenetelét, illetve az ez ellen folytatott küzdelem azért elég vonzó koncepció, még akkor is, ha a kivitelezés adott esetben kora tipikus gyermekévé teszi is a mozit… De az a helyzet, hogy még utóbbi téren is valid a film ajánlata, díszleteiben és stílusában legalábbis bőven előtte jár például a Pirx kapitány kalandjainak.
A vígjátéki él természetesen sokat tompít a kritikus pontokon, és bár túlságosan sok élményanyagom nincs a cseh humorral kapcsolatban, azért az itt prezentált komédia egészen elegáns és szerethető. Hasonlóképpen a vonzónak éppen nem nevezhető (vagy maximum olyan szlávosan sármos), mégis joviális Petr Kostka dupla alakítása is jelzi nekünk, itt nem a nagy megfejtéseken lesz a hangsúly, hanem a néző jókedvén, amihez néha a fekete humort is karcoló poénok vezetnek majd el minket.
A film szerencsére könnyen elérhető jó minőségű kópiákon, és készült hozzá technikailag és művészeti értelemben is kifogástalan filmmúzeumos szinkron is. Karel „Nils Holgersson ott repül Márton lúdon” Svoboda zenéje zseniális, az ember azt hinné, Vladimir Cosma-lopkovics, de olyannyira nem, hogy inkább Cosmát lehetne vádolni a főtéma lenyúlásával. A színészek jó munkát végeznek, a színésznők szépek, a történetszövés azonban bőven nem aknázza ki teljesen az időutazásban rejlő lehetőségeket – ám ennek oka alighanem az, hogy a kortárs néző annyira hozzászokott már a modern filmekben direkt a felfoghatatlanságig csavart idősíkok-időparadoxonok tengeréhez, hogy az itteni ide-oda utazás és ezáltal az eseményekre gyakorolt hatás túl egyszerűnek tűnik. A korabeli néző számára azonban ez biztos nem volt kevés.

Kedves, szerethető, néha „veszélyesnek tűnő”, de remek film a Holnap felkelek…, ajánlom mindenkinek!