Filmek 5-től 7-ig zóna

Karakterek:

Philip Marlowe – Humphrey Bogart – Hosszú álom (1946)
Sam Spade – Humphrey Bogart – A máltai sólyom (1941)
Rick Blaine – Humphrey Bogart – Casablanca (1942)
Dobbs – Humphrey Bogart – A Sierra Madre kincse (1948)
Glenn Griffin – Humphrey Bogart – A félelem órái (1955)
Vincent Parry – Humphrey Bogart – Sötét átjáró (1947)
Harry Morgan – Humphrey Bogart – [[https://snitt.hu/filmek/egyszer-lenn-egyszer-fenn-szegenyek-es-gazdagok-1944]]

Gondolkodtam egy ilyen listán is, mert megérdemelnék a szerepeltetést:
HAL 9000, T-800, T-1000, C-3PO, R2-D2, WALL·E, Gerty (Hold)

Jól eltűntem az utóbbi időkben… megint. Mindegy, ezt a témát biztos nem hagyom ki, már csak azért sem, mert erősen karaktercentrikus vagyok, számomra talán a legfontosabb komponens, legyen szó bármilyen nemű mozgóképről.

1. Dr. King Schultz (Django Unchained) – Nem is kérdés, számomra a Django dokija A numero uno. Minden szempontból egy jelenség, nem igazán tudok belekötni – kiválóan működött, mint a főszereplőt támogató support, lead, volt esze, emlékezetes szövegei és hathatós karaktere.

2. Beth Harmon (The Queen's Gambit) – Saját sorozata messze legerősebb és legjobb faktora, mert benne van minden, ami erőssé tesz és tehet egy nőt: elhivatottság, helytállás, akarat, ugyanakkor némi érzékenység, ziláltság és óvatlanság. A tökéletes középút, ami se nem Mary Sue-i, se nem Anti-Sue. Anya Szabó-Öröm pedig akkorát ugrott előre a „kedvenc színésznők” listámon, mint amekkorát még senki. Egyetlen listán sem.

3. Alex (Clockwork Orange) – Egy vernivaló, önelégült, alattomos seggfej, aki valahogy túlságosan is jól érzi magát a saját játszóterének gondolt Világban (a disztópia, ami Alex számára voltaképp utópia), viszont lehet, hogy pont ezért működik ennyire zseniálisan ez a karakter. Meg egyáltalán valahol egy érdekes esettanulmány az a mély-sötétségbe való zuhanás, amit a „kicsi Alex” átél.

4. Louis Bloom (Nightcrawler) – Ismét egy anti-hero, ráadásul megint egy olyan, aki képernyőn érdekes karakter, a valóságban viszont lapáttal vernéd. Felfelé nyal, lefelé tapos, erkölcs zéró, morál meg épp csak annyi, ami még pont előre viszi. Az Éjjeli féreg számomra egy 10/10-es remek, amit főleg a főszereplőjének köszönhet.

5. Tsubaki Sanjuurou (Youjinbou) – Rule of cool? Talán más nem is nagyon szól mellette, de nem is baj. Kurosawa egyértelműen legjobb karaktere (és filmje), de az kétségtelen, hogy kellett egy Mifune Toshirou is hozzá.

6. Yang Wenli (Legend of Galactic Heroes) – Weeb vagyok, szóval nem maradhat ki egy-két anime-karakter sem, act 1. Először is: a fickó egy igazi egyéniség. Nagyon emberi, félelmetesen „valós” karakter, hihető motivációkkal, kapcsolatokkal és ranglétramászással. Ezen felül elképesztően komplex figura – nem az a szereplő, akit pusztán két mondattal össze lehet foglalni. Számos külső és belső hatás éri, megismeri a korrupt demokrácia gerinctelen politikusainak módszereit, sokszor kell olyan döntéseket meghoznia, amihez máshogy áll hozzá, mint katona, máshogy mint vezető és mint ember. Ezeken felül rendkívül intelligens (és tényleg, szal nem az van, mint az esetek 90%-ában, hogy azért titulálnak okosnak egy karaktert, mert körülötte mindenki más seggostoba), odaadó férj és egyáltalán az a szereplő, akit egyszerűen nem lehet nem komálni, amiben további segítség a számos emlékezetes dialógus, ami közte és a Szövetség többi tagja közt zajlik, a rivalizálása Reinharddal példaértékű, a kávét pedig sok brandyvel issza.

7. Oscar François de Jarjayes (Versailles no Bara) – Weeb vagyok, szóval nem maradhat ki egy-két anime-karakter sem, act 2. Az 1979-es BeruBara több szempontból is példaértékű és referenciaanyag – már csak azért is, mert megalkotta az animeverzum talán legjobb női karakterét (pontosabban szólva a mangaka megtette ezt már korábban, de most ne akadjunk fönt efféle részleteken). Oscar az a karakter, akiről a mai feminista képviselet példát vehetne: mentes mindenféle erőlködéstől és sallangtól, mert úgy próbál integrálni egy nőt egy férfiak uralta közegbe, hogy közben megmarad nőnek, miközben eléri a karizmatikusság, a tisztelet és becsület legmagasabb szintjeit. Persze a sorozat folyamán többször is küszködik, legyen szó akár munkáról, szerelemről, vagy fontosabb döntésekről, miközben megismerjük a félelmeit, vágyait és gyenge pontjait egyaránt. Vitán felül az egyik legjobb női karakter, akit valaha is láttam bármiben.

Hosszas megfontolás után (bár még mindig össze tudnék talán szedni legalább ennyit):

Griffith – (technikailag a Berserk Golden Age arkjából készült trilógia filmnek számít). A Band of the Hawk harcosainak céltudatos, feminin vágású vezére és a protagonista kezdeti bajtársa, akinek álma, hogy egy nap saját országot igazgasson. Az áldozat azonban, amit a politikai ármánykodások és döntései nyomán ambíciói megkövetelnek, képes lehet porrá zúzni a világot. Miura minden idők egyik legkarizmatikusabb antagonistáját alkotta meg Griffith személyében, némileg romantizálva a vezér és a protagonista férfi kezdeti viszonyát, akik saját természetük rabjaként más utakon járnak. Kevés sztori és karakter van, amit Shakespeare-i szintűnek mondanék (A Trónok Harcából Theon Greyjoy egy másik kedvencem, akinek szálát ezzel a jelzővel szoktam dobálni), ez ilyen.

Yuzuru Nishimiya – Kedvenc karakterem a Koe no Katachi-ból és egyébként is, talán a legkidolgozottabb akivel szimpatizálni tudok. Jelleme, motivációi érzékenyen vannak megfestve, mint a legtöbb karakternek az animéből és mangából. Nem igazán lehet úgy jellemezni, hogy az ember kerülje a súlyos spoilereket, szóval első sorban csak annyit róla, hogy egyszerre lázadó természetű az anyjával szemben és védelmező valaki, aki saját magát nyomja el, hogy egy szerettét biztonságban tudhassa és akinek útja egy teljesebb, egészségesebb élethez legalább olyan érdekes, mint a főbb karaktereké.

Myrtle Gordon – Cassavetes: Premierjének főszereplője, a Gena Rowlands által megformált alkoholista színésznő, aki egy nap szemtanúja lesz egy fiatal rajongója tragikus halálának és rávirrad saját elöregedésének súlya, így színpadi szerepéből kilépve, improvizálva újra és újra vígjátékba fordítja át a társulat drámáját.

Frank Booth – A Kék bársony kriptikus gengsztere aki sokat káromkodik, sokszor szippant gázt valami palackból és persze valami beteges rajongással viseltet Roy Orbison: In Dreams című slágere iránt, már önmagában is szürreális lenne, de Lynch kezében és Hopper által megformálva garantáltan maradandó élmény. Az undok karakter karikatúr volta miatt minden jelenetet elural, amiben feltűnik.

Johnny – David Thewlis játssza a Mezítelenül című film végletekig kiábrándult és cinikus főszereplőjét, aki fossa a szót és egyfajta felnőtt Holden Caulfieldként jár-kel éjszaka London utcáin, próbálva kapcsolatot teremteni valakivel egy világban amit nem is igazán ért, és mellette túl jól is ismer.

Walter Sobchak – John Goodman alakítása teszi felejthetetlenné A nagy Lebowski Vietnám-mániás jóbarátját aki a volt neje miatt tért át a zsidó vallásra, aki mindenbe beleüti az orrát és aki több kárt (illetve nevetést) okoz, mint amit eleinte bárki várna.

Chip Douglas – Igen, Jim Carrey A kábelbarátból, egy rettentően alulrtékelt filmből. Nem csak, hogy ha kivesszük belőle a közveszélyes, megszállott zaklatót, akkor pontosan leírja az igényeimet: jó barátokat akikkel mindenféle a legkülönfélébb programokat lehet szervezni és akik vevők a non-stop filmes referenciákra, de ugyanakkor (és ebbe gyerekként bele se gondoltam, amikor láttam) egyértelműen Borderline személyiségzavarban szenved, így a komikus grimaszok mögött egy baromi komoly téma és probléma van rejtve.

+ John Malkovich (A John Malkovich menet), Daniel Plainview (Vérző Olaj)

(és mivel van pro-tagságom, most használni is fogom, hogy képet rakjak ki. Mehehehehe.

Most jön valami olyan, ami az oldalon is létezik funkcióként, szóval alapvetőnek számíthat a filmrajongók körében.
Az aktuális téma: kedvenc filmes karakterek.

Határidő: augusztus 1. 23:59.

(leszűkítve filmekre, amiket láttam / könyvadaptációk kizárva*)

All the Colors of the Dark (1972) (giallo filmcímek <3… ha maga a film fele ilyen jó lenne….)
Your Vice Is a Locked Room and Only I Have the Key (1972) (szintén)
Az éjszaka és a város (1950) (mert ez a tökéletes noir-filmcím)
A Girl Walks Home Alone At Night (2014) (nem említjük a magyar címet)
Holt költők társasága (1989)
A mások élete (2006)
Vadító szép napok (1990)

honorable mention: Egy gyík a nő bőrében (1971), Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1970), Holnap felkelek, és leforrázom magam teával (1977), A nevető ablakos ház (1976), Berlin felett az ég (1987), Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (2018) (csak a szmájli miatt), Az ember, aki megölte Hitlert és aztán a Nagylábút (2018), Az agrár zombik támadása (1974)….(ok….itt meg is állok)

(*ha nem zártam volna ki, akkor az Az ifjúság végrendelete (2014)-ét tettem volna előre, micsoda cím)

Filmcímek:

A válogatáshoz két megjegyzés:
1. Általában lényeges, hogy a cím milyen viszonyban van az alkotással, én viszont most eltekintettem ettől. Olyannyira, hogy akad olyan film, amit nem is láttam.
2. Irodalmi (vagy egyéb) adaptációkat kizártam, hiszen ott átvétel történt csak.

Nincsen nekem vágyam semmi (2000)
Rám csaj még nem volt ilyen hatással (1993)
A paradicsomi fák gyümölcsét esszük (1970)
A másik ember iránti féltés diadala (2000)
A félelem megeszi a lelket (1974)
Az ember, aki ott se volt (2001)
Radírfej (1977)

+ Douglas Sirk, az egyik bajnoka a címadásnak (Written on the Wind, All That Heaven Allows, Imitation of Life, There's Always Tomorrow, A Time to Love and a Time to Die stb.)

Filmcímek:

Nehezebb téma, mint elsőre gondoltam, hiszen ahogy végigpörgettem az általam látott filmek listáját (sőt, olyanokét is, amiket nem láttam, hiszen a címük ettől még tetszhet), rá kellett jönnöm, hogy a legtöbbet nem éppen a címe tesz érdekessé, nehezen szakadnak el a szereplő/helyszín neve vagy a cselekmény néhány szóban vonaltól. Általánosságban azt a tendenciát látom kirajzolódni, hogy a külföldi (elsősorban angol nyelvű) címekre a leegyszerűsítés, míg a magyarokra éppen a túlbonyolítás a jellemző.

Mégis össze tudtam gyűjteni egy csokorral a kifejezetten kedvemre valókból, amiket két csoportra tudok osztani (ezért nem 7-et hoztam, hanem 8-at, hogy egyenlő legyen):

Költőien szépek, amiknek egyszerűen csak megfog a hangzása:
– Tajtékos napok
– A rózsa neve
– Tintaszív
– Holdfényév

Trükkösek, amikben a többértelműséget kivételesen nem erőltetett poénkodással, hanem valóban ötletesen sikerült megjeleníteni:
– Lopott idő
– Sorsjegyesek
– Fújhatjuk!
– Újratervezés

– Felhőatlasz
– A messzi dél vadjai (borzongatóan szépen hangzik, a cím jobban tetszett, mint maga a film)
– Az óceánjáró zongorista legendája (még úgy is csodás, hogy a regény címét is nyugodtan meghagyhatták volna, ami történetesen a felhasználónevem)
– Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
– Testről és lélekről (mindent elmond a filmről, de olyan finoman, rejtetten)
– Holdfény királyság (angolul is nagyon tetszik)
– Suszter, szabó, baka, kém (nagyon dallamos hangzása van, mint ahogy az eredeti, Tinker Tailor Soldier Spy címnek is)

– Cyborg vagyok, amúgy minden oké
– Tavasz, nyár, ősz, tél…. és tavasz
– Mindannyian Krisztusok vagyunk
– Lépj az ürességbe
– Dalok a második emeletről
– Ahogy peregnek a könnyek
– Csak azt akarom, hogy szeressetek engem

Filmcímek:

Az élet, mint nemi úton terjedő halálos betegség (2000)
A félelem megeszi a lelket (1974)
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007)
Amit tudni akarsz a szexről… (1972) de sosem merted megkérdezni
Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (1964)
Leszámolás Mexikóban – Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét (1974)
Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)