Filmek 5-től 7-ig zóna

Na, ennek a kategóriának biztosan nem vagyok a szakértője, de nyilván vannak példák amik nekem is tetszenek. Ilyenek:

– Mustang
– Pályán kívül
– A felszín alatt
– Terminátor 2 Az ítélet napja – James Cameron szerintem az egyik legfeministább rendező, akár azt nézzük, hogy miként fűzte tovább Ripley karakterét az Aliens-ben, akár maradunk a Terminátor 2-nél, vagy épp a Titanicot vesszük górcső alá, hősnői rendre a maguk kezébe veszik a sorsukat, nem törődve azzal, hogy a társadalom amiben élnek milyen szerepet szánna nekik. De leginkább itt fogott meg a dolog, hiszen a maszkulinitást és bizonyos szinten az apafigurát is vizsgálja, ahogy a gyilkológép tanulja milyen embernek lenni.
– Frances Ha
– Az órák
– A nő

Megint egy csodálatos téma jő – mielőtt magamra venném a hübrisz vétkét, inkább tüstént bevallom, hogy ez sem az én fejemből pattant ki. Annál jobb!

Szóval következik: a feminizmus.

Határidő: szeptember 19. 23:59.

LMBTQ filmek

1. Portyán (William Friedkin, 1980)
Nem makulátlan, kissé zavaros film. Azt viszont elég pontosan és nyomasztóan mutatja be, hogy miért jelentheti az önazonosság számára a másság, az idegenség, a fenyegetést. Nem feltétlen abból a banális okból, mert rólunk is kiderülhet, hogy olyanok vagyunk. Hanem azért, mert rólunk is kiderülhet, hogy idegenek vagyunk önmagunk számára, vagy legalábbis valamilyen fokú idegenség van bennünk. Az identitás töredezett. Hogy ez antropológiai sajátosság vagy történeti, az egyik legjelentősebb kérdés, ami feltehető és nagyon sok múlik rajta. Mindenesetre egy realitás, amivel számolni kell. Az önismeret iszonytató hiányát tapasztalhatjuk a magyar társadalomban (és a nyugatiakban egyaránt), márpedig a mássággal való konfrontáció nélkül reménytelen ebben előrelépni.
2. Paris Is Burning (Jennie Livingston, 1990)
3. The Watermelon Woman (Cheryl Dunye, 1996)
4. L'inconnu du lac (Alain Guiraudie, 2013)
5. Mysterious Skin (Gregg Araki, 2004)
6. Túl a barátságon (Ang Lee, 2005)
7. Carol (Todd Haynes, 2015), Szólíts a neveden (Luca Guadagnino, 2017), Adèle élete (Abdellatif Kechiche, 2013), Weekend (Andrew Haigh, 2011)
Ezek csodálatos filmek a szerelemről, de szinte semmilyen vagy legalábbis csekély szerepet játszik bennük a társadalom (kivéve Haynes moziját). Nem az eltérésre építik stratégiájukat, hanem az azonosságra. Zsákutcának érzem. Nézzétek, ők is ugyanolyanok. Pedig nem. „Mi” sem vagyunk ugyanolyanok.

A szobalány
Holdfény
A fiúk nem sírnak
Adéle élete
Transamerica
The Normal Heart
Tangerine

+ 1 tiszteletbeli: Síró játék

LMBTQ filmek

1. Szólíts a neveden – https://snitt.hu/karcok/60482
2-3. Tabu + Túl a barátságon – ezek a filmek hagyományos maszkulin terepeket (szamurájok, cowboyok) dekonstruálnak és tesznek így összetettebbé azáltal, hogy újfajta érzelmeket jelenítenek meg olyan kultúrákban, amelyek éppen azok elfojtásából nyerik jellegzetességüket.
4. Cameron Post rossz nevelése – Tudjukkik szeretnek úgy érvelni, hogy a biológia az ő oldalukon áll, hiszen Ádám + Éva biológiailag meghatározott (azaz normális) hetero, gyerekekkel fűszerezett kapcsolatával szemben a homoszexualitás abnormalitás, illetve kulturális-politikai (társadalmilag befolyásolt) konstrukció, amely az ezeréves, természetadta állandóságokat akarja felforgatni. Ez a film megtekeri ezt a felfogást és azt mutatja be, amikor tudjukkik erőszakkal igyekeznek alakítani az emberi szexualitást az általuk helyesnek vélt irányba, ha épp nem törvényekkel, akkor táborokkal. Tehát ironikus módon a biológiára hivatkozó politika igyekszik kulturálisan alakítani az emberi kapcsolatokat és orientációkat, amivel pont azt bizonyítja, hogy nem minden a biológia, a privátnak és adottnak gondolt szexualitás megélését mindig átszövik a társadalmi viszonyok.
5. A szobalány – Korábban elmondták róla az elmondandót.
6. Redl ezredes – Hangzatos alcím lehetne: amikor a szexuális orientációkon birodalmak sorsa múlik. A valóságról ma már kiderült, más volt (az orosz titkosszolgák nem tudtak Redl vonzalmairól, szimplán csak megkörnyékezték), de a film egy elveszett ember érdekfeszítő ábrázolása.
7. Vízcseppek a forró kövön – Nem feltétlenül lmbtq témában mond érdekeset, inkább szemléletes párkapcsolati kézikönyv a nárcisztikus személyekkel kapcsolatban

LMBTQ filmek (címke alapján):

A szobalány (2016)
Halál Velencében (1971)
Mindent anyámról (1999)
Holdfény (2016)
A kedvenc (2018)
Felhőatlasz (2012)
Fekete hattyú (2010)

A következő témát súgták és szerintem egészen briliáns ötlet. Remélem kicsit felráz mindenkit.
Szóval, amivel aktuálisan foglalkoznánk: LMBTQ filmek.

Határidő: szeptember 5. 23:59.

Kedvenc avagy leginspirálóbb filmek:

A Lumière testvérek és a korszak filmjeiről joggal mondja Renoir, hogy gyakorlatilag mindegyik remekmű. Miben áll akkor a nehézség? Hiába hozzáférhetőek, a kortárs közönség nem vesz tudomást ezekről a filmekről, akkor sem, ha egyébként megnézi őket. Hiszen nézi őket, mint a kiakasztott festményeket a múzeumban.
A távolság döntő, a film pedig sajnos más irányban fejlődött tovább. Miközben a vizuális tartalmak elárasztanak bennünket, iszonyatos ínségben élünk. Nincsenek valódi képek, nincs mire függesztenünk a tekintetünk. Mi köti akkor le a figyelmünket? A sztori, a történet, a szavak. A korai film folytonos a festészettel, a film elsősorban képzőművészet és csak aztán narratív vagy dramatizált. Ez itt a bökkenő. Ezekben a filmekben a spontaneitás és a megtervezettség egyaránt jelen van. Nem az történt, hogy csak úgy valahova letették a kamerát és elindították a felvételt (noha ez sem volna teljesen érdektelen). Ezek komponált filmek és ez az, amire ma nagyon ritkán fordítanak energiát a filmkészítők. Ez folytatandó hagyomány és egyedi perspektíva. Lumière megannyi filmjében a hömpölygő tömeget figyelhetjük. Az egyikben átellenben egy lovas szobor. Máris mennyi minden történt! Kislányok játszanak a sétányon, mellettük zajlik az élet. Dokumentumértékű képekről van szó, a valóságnak addig nem tapasztalt ábrázolásáról. De szó van a fényről is, a közvetlenségről, az egyszerűségről. Egy hajó próbál kikötni a hullámzó tengeren. Azóta is ott hányódik az időben. Gyerekek ugrálnak a vízbe a stégről. Emberek esznek, isznak, kártyáznak, lógatják a lábukat. Ezt újra fel kell fedezni, dacolva azzal, amiben vagyunk. Szükségünk van erre a perspektívára.
És mire van még szükségünk? Tati mozijára.

A munkaidő vége (Louis Lumière, 1895)
Démolition d'un mur (Louis Lumière, 1896)
Panorama pris d'un ballon captif (1899)
Ember a felvevőgéppel (Dziga Vertov, 1929)
L'Arrivée d'un train en gare de La Ciotat 3D (Louis Lumière, 1934)
Hulot úr nyaral (Jacques Tati, 1953)
Adieu au Langage 3D (Jean-Luc Godard, 2014)

Kedvencek (amik még nem voltak tőlem – direkt visszanéztem a korábbi karcaimat, ezeket még egyszer sem írtam be ide):

Harcosok klubja (1999)
Rövidfilm a gyilkolásról (1988)
A torinói ló (2011)
A világítótorony (2019)
Dogville – A menedék (2003)
Csillagporos emlékek (1980)
Kong bu fen zi (1986)

Hagyományosan ilyentájt megünnepeljük az évfordulót. Most is ezt fogjuk tenni, annál is inkább, mert szinte bizonyos, hogy ez az utolsó alkalom erre.
Tehát minden megkötés nélkül ajánljuk egymás számára kedvenc filmjeinket!
Aki még nem tette, itt az alkalom. Aki már igen, annak is! Hátha változott. Hátha nem.

Határidő: augusztus 23. 23:59.