A 27 éves Frances gyakornok egy tánctársulatnál. A New York-i fiatalok problémákkal teli hétköznapjait éli, nap mint nap fontos kérdésekkel szembesülve. Frances mindenekelőtt a boldogságot keresi, amiért képes meglehetősen váratlan és mindenekelőtt felelőtlen döntéseket hozni – például azt, hogy… [tovább]
Kedvencelte 13
Várólistára tette 68
Kiemelt értékelések
Mr_White
Nem rossz film ez, de nem is tudom pontosan, hogy miben áll a jósága. Végignéztem, nem is ásítoztam a viszonylagos cselekménytelenség ellenére, szóval még szórakoztatott is, de vajon elég-e, ha Baumbach leveszi a ’60-as évek francia filmművészetének formáit, és készít belőle egy mai filmet? Nem lesz-e így a film önmaga paródiája? Néha úgy éreztem, hogy igen, nyomokban.
Persze úgy is értelmezhetem, hogy akkor és ott is ugyanolyan emberek éltek, csak a filmkészítés módja változott meg azóta, ahogy mutatják őket, szóval, ilyen értelemben Baumbach egy hidat képezett a nouvelle vague és a mai film között. Ha valakinek nincs jobb dolga, mint filmelméleti kérdéseken agyalni, akkor ez a film jó táptalajt biztosít ehhez.
camerastylo
Valahogy kínosan éreztem magam a film alatt, végig. A dolgok nem voltak a helyükön, mert fekete-fehértől nem lesz valami automatikusan művészi, a diegetikus és nondiegetikus zene egybemosásától, váltogatásától sem. A zenéről még annyit, hogy volt olyan jelenet, ahol szinte megütköztem a zeneválasztáson: az elején Sophie és Frances idillikus együtt töltött délutánja alatt az 50-es évek melodrámáját idéző hegedűszólóra gondolok, ami később felbukkant még abszurdabb hatást váltva ki. A francia film utánérzetéhez is kevés volt a francia filmnézős délután, a névadás és a párizsi út. Az is növelte a diszkomfort érzetemet, hogy beazonosíthatatlan volt, hogy kinek mi a szerepe F. útkeresésében, meg úgy egyáltalán zavaró volt a főszereplő Kate Winslet hasonmás bukdácsolása. Mert most vagy sajnálom, vagy aranyosnak találom, vagy mókásnak, vagy hol ennek, hol annak, ez oké, de hogy igazán egyiknek sem, vagy belép a sajnálat helyett a szánalom, vagy a mókás helyett az idétlen…, no ez tud zavarba ejtő lenni. Furcsa film, a vége meg olyan semmilyen.
Kija
Aranyos film egy fiatal lány útkereséséről a világban.
Frances szerencsétlenkedése és gyerekeskedése kissé zavaró volt, főleg a Párizs körüli részén a történetnek, viszont a baromságai ellenére is egy szerethető karakter. Kicsit olyan, mint Bridget Jones csak Frances sokkal természetesebbnek hat, mint ő, a problémái is valóságosabbnak érződnek. A vége különösen jól esett a kis szívemnek még úgy is, hogy nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mi történt utána Frances-szal.
Könnyed kis film, jó zenékkel és jó színészekkel, de nem akarja megváltani a világot, a fekete-fehérsége meg csak hozzá tesz a bájosságához, nem mindenkinek való, de én csak ajánlani tudom.
ancsr
Egy igazán kedves, elbűvölő és vicces film. Mindennapi témákat boncolgató, Woody Allen New Yorkjára emlékeztető, fekete-fehér francia könnyedségű amerikai remekmű, igazán nagyszerű színészekkel!
Demonshadow
Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a filmmel, mert nem volt végtelenül unalmas, ellenben nem is történt benne semmi, lehet vele azonosulni, viszont nem igazán lehet azt érezni, hogy a főszereplő tenne valamit bármilyen ügy érdekében, inkább csak sodródik az árral, impulzív döntéseket hoz.
A fekete-fehér képet nem is értettem, hiszen nem is próbált korhű akárhányas évek film lenni, művészi sem volt, inkább olyan semmilyen. Hiába tudtam élethelyzete miatt együtt érezni Francesszel, attól még rém idegesítő volt, ahogy egyes helyzetekben viselkedett. A pozitív felfogását becsültem, viszont a mások kedvéért és talán önmagáért való hazudozás, hogy mindent olyan félvállról vett, az picit bosszantott. Picit éreztem benne azt, hogy neki jó a jelen, nem akar felnőni, nem igazán akar magával mit kezdeni, és ezért bukik jobbra-balra az életében. Igazából azt se tudnám megmondani, mi a film mondanivalója, az üzenete, mert a vége is olyan nesze semmi, fogd meg jól befejezés. És bármennyire is könnyed, egyáltalán nem tudott kikapcsolni, pedig pont azt vártam tőle.
(Amúgy miért kell a 16-os karika?)
Népszerű idézetek
David_Lakner
Frances: Most jöttem rá valamire a Walden-tó kapcsán. Tudtad, hogy az anyja öt percre lakott, és Thoreau oda járt enni, meg mindenért?
David_Lakner
Frances: Szóval amikor együtt vagy valakivel, és szereted, és ő ezt tudja, és ő is szeret, és ezt te is tudod, de ott vagytok egy buliban, mindketten beszélgettek másokkal is, nevetgéltek, pörögtök, aztán a szoba másik részéből egymásra néztek, nem azért, mert birtokolni akarjátok a másikat, vagy hirtelen szexuális vágy ébredt bennetek, hanem azért, mert egymásnak vagytok teremtve. Vicces is meg szomorú, mert egyszer vége az életnek, és az a titkos világ, amit ketten alakítotok ki, ott van, csak senki nem veszi észre – rejtve marad mindenki szeme elől. Olyan, mint azok a rejtett dimenziók, amelyek állítólag léteznek, csak nem érzékeljük őket. Ezt keresem én egy kapcsolatban. Meg úgy általában az életben.
