Manhattan (1979) 65

0 díj · 2 jelölés

Isaac Davis, a sikeres vígjátékíró otthagyja televíziós állását, csak azért, hogy minden idejét a regényírásnak szentelhesse. Ám írás helyett inkább megpróbál magyarázatot találni elhibázott életére és a nőkkel való szerencsétlen kapcsolatára. Egyelőre nem sok eredménnyel. Felesége, Jill… [tovább]

angol

Képek 8

Szereposztás

Woody AllenIsaac
Diane KeatonMary
Michael MurphyYale
Mariel HemingwayTracy
Meryl StreepJill
Anne Byrne HoffmanEmily
Karen LudwigConnie
Hirdetés

Kedvencelte 16

Várólistára tette 64


Kiemelt értékelések

sipiarpi 

Woody és Gershwin remek páros. Imádom fekete-fehér New York képeit.

phantomoftardis

Félve álltam neki a filmnek, hisz sajnos Woody Allen-nel kapcsolatban vannak bizonyos előítéleteim…mégis pozitívat csalódtam. Nagyon jó alakítást nyújtanak a színészek, a történet érdekes. Ami a legjobban megfogott benne mégis az az egész film hangulata volt. Tetszett, hogy fekete-fehér, s New York hangulata is. Olyan volt, mintha ismerném azt a várost, pedig még soha nem jártam ott, és ezáltal talán kicsit jobban is „áttudtam érezni” a filmet.

krlany 

Ez a film nagyon jókor, jó időben talált meg engem…
Mostanában hiányzik az életemből az intellektuális társalgás írókról, képzőművészekről, kiállításokról, színházról, úgyhogy nagyon élveztem ezeket a párbeszédeket, még ha kultúrsznobságnak tűnik is, a humorról, öniróniáról nem is beszélve, ami meg az enyém.
Szenzációs az operatőri munka, szépek a felvételek, jók a snittek, és az, hogy az egész fekete-fehér, remek atmoszférát teremt, amit hangulatba hoz a jól választott filmzene. Gershwin Kék rapszódiája kísér végig minket a legelső képkockától… Ahogy a klarinét hangja beúszik a térbe, úgy csúszunk be mi is Manhattan miliőjébe.
A történet az emberi kapcsolatokról szól, leginkább a párkapcsolatokról és a szerelemről, meg egy kicsit a barátságról, és ezek kifejtéséhez igen sok fajsúlyos témát is bedob: házasságtörés, szerelmi háromszög, párok közötti nagy korkülönbség, de foglalkozik egy kicsit a válással és következményeivel, és érintőlegesen a biszexuális-leszbikus kapcsolatokkal is.
Nem vérkomoly, de azért mégis, fricskáz és tükröt tart.

2 hozzászólás
Little_Monster 

Számomra a tipikus Woody Allen film. Megvannak benne a múzsák: Diane Keaton és New York; megvan a folyamatos monologizálás, van benne sok önirónia és nagy korkülönbség a párkapcsolatban. A képek gyönyörűek, nagyon szerettem a fekete-fehér várost nézni. Remek színészi alakításokat kapunk, és külön örültem, hogy ’79-ben bevállalt egy leszbikus mellék-szálat, már ha csak a poén kedvéért is.

Lunemorte 

Az élet egy keserédes, fekete-fehér melankolikus romantika egy végtelennek tűnő színpadon.

Kevin_Krall

Az eddigi egyetlen olyan Woody Allen (Allan Konigsberg) film, amely tetszett. De még mennyire! Az az operatőri munka… A színészek és a karaktereik… Nagyon jó volt! :)


Népszerű idézetek

krlany 

A tehetség nagy szerencse, de az élethez bátorság kell.

krlany 

Nő: – Volt már nekem is orgazmusom, de az orvos azt mondja, nem volt igazi orgazmus.
Isaac: – Nem igazi, komolyan? Nekem olyan még nem volt soha…
Nő: – Az orvos mondta.
Isaac: – … a legvacakabb is megérte a strapát.
Nő: – Igazán?

krlany 

csókolózás közben
Mary: – Most mire gondolsz?
Isaac: – Hát, hogy velem valami baj lehet… Biztos, hogy van valami, mert soha, egyetlen viszonyom sem tartott tovább, mint Hitler viszonya Eva Braunnal.
Mary: – Megint, most is, tök részeg vagy!

krlany 

Már az is számít, hogy mit csinál a közönség? Ez a televízión nevelkedett közönség, amelyiknek lassan, de módszeresen csökkentik a szellemi szintjét, amelyik ül a TV készülékek előtt, és a gamma-sugarak fölzabálják a szürkeállományát?


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján