Rövidfilm a gyilkolásról (1988) 86% 19★

Nehéz a téma, nehéz a film.
De hát Kieslowskitól mit is várnánk mást?
Nem láttam még kisszerű filmet tőle. Itt sem kevés a megmutatni való.

Már a cím is pontos.
Nem a gyilkosról, vagy egy gyilkosságról akar szólni, hanem a gyilkolásról.
Ebben az értelemben tehát főhős nélküli a film. Van ugyan egy sorsháromszög a filmben, de a lényeg közöttük van, a háromszög középpontjában.
A taxisofőr: nem igazán jó ember, de még ember.
A gyilkos: elveszett ember, elbukott ember, akinek a zuhanását láthatjuk.
A sors pedig, mint egy sötét folyó, mindkét embert viszi a végzete felé.
Az ügyvéd: jó ember. Ember.
Ő látja egyedül – és persze mi is az ő szemével –, hogy a gyilkolás, az gyilkolás. Hogy a gyilkolás az, amikor az embert megölik. És hogy ez egy az emberi bűn fogalmától független dolog.
Az isteni törvények szerint pedig minden esetben bűn.
Vallja is, hogy a büntetésnek Káin óta nincs visszatartó ereje.

A téma sötétségét a sötétbe keretezett filmezés erősíti. Olyan ez így – amikor használja – mintha egy amúgy sötét világba világítana bele fényszórószerűen a kamera.
Zene csak ritkán van, de akkor annál csodálatosabb.
És hogyan tudott ilyen főszereplőt kiválasztani a rendező? Elég csak meglátnunk, és már kész is a történet.
Azt hiszem filmként minden tökéletes benne. De úgy megüt, hogy emiatt nem tudom azt mondani, hogy számomra hatásként is az.
Tartok tőle, hogy a gyilkolás szörnyűségének és istentelenségének a tudása ott van a zsigereimben, a millió ős által. Hogy azért üt nagyot, mert nem akarnám kinyitni ezt a hetedik ajtót magamban.
Igen, ölni bűn, és ölni nagyon nehéz. Ha az másik nem akar meghalni, ha neked kell halálba ölelned, ütnöd, fojtanod. Ha ezzel te magad is belemerülsz a halálba, annak eszközévé válsz. Hogy a gyilkolás szörnyű dolog, és aki öl, azt is átjárja a borzalom és a bukás érzete.
A film a halálbüntetés ellen is szól érzésem szerint, hogy tulajdonképpen az is az ötödik parancsolat megsértése.
Nem vagyok katolikus, sőt, egyáltalán vallásos sem, ezért lehet, hogy teológiailag nem helyes, amiket fentebb írtam. Lehet, hogy Kieslowski is másképp gondolta. Én azonban így láttam a filmjét.

Nos.. ehhez a filmhez úgy jutottam el, hogy az 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz listán láttam hogy szerepel a Három szín című három részes film. Megtetszett, de nem néztem meg, hanem megnéztem a rendező többi művét és úgy gondoltam ez lesz az első film amit megnézek tőle. A leírás alapján érdekesnek találtam, de hogy ennyire jó filmet fogok látni, arra nem számítottam. Nem hittem volna hogy egy 1988-as lengyel dráma ennyire tetszeni fog. Őszintén szólva picit be skatulyáztam elöljáróban, nem voltak nagy elvárásaim. Viszont szerintem, még a mai filmek között is bőven megállná a helyét. Nagyon erős hangulata van. Nem vagyok film kritikus, így nem is megyek bele nagy elemzésbe, de nálam ez tíz pontos film.