Filmek 5-től 7-ig zóna

Kedvenc avagy leginspirálóbb filmek:

A Lumière testvérek és a korszak filmjeiről joggal mondja Renoir, hogy gyakorlatilag mindegyik remekmű. Miben áll akkor a nehézség? Hiába hozzáférhetőek, a kortárs közönség nem vesz tudomást ezekről a filmekről, akkor sem, ha egyébként megnézi őket. Hiszen nézi őket, mint a kiakasztott festményeket a múzeumban.
A távolság döntő, a film pedig sajnos más irányban fejlődött tovább. Miközben a vizuális tartalmak elárasztanak bennünket, iszonyatos ínségben élünk. Nincsenek valódi képek, nincs mire függesztenünk a tekintetünk. Mi köti akkor le a figyelmünket? A sztori, a történet, a szavak. A korai film folytonos a festészettel, a film elsősorban képzőművészet és csak aztán narratív vagy dramatizált. Ez itt a bökkenő. Ezekben a filmekben a spontaneitás és a megtervezettség egyaránt jelen van. Nem az történt, hogy csak úgy valahova letették a kamerát és elindították a felvételt (noha ez sem volna teljesen érdektelen). Ezek komponált filmek és ez az, amire ma nagyon ritkán fordítanak energiát a filmkészítők. Ez folytatandó hagyomány és egyedi perspektíva. Lumière megannyi filmjében a hömpölygő tömeget figyelhetjük. Az egyikben átellenben egy lovas szobor. Máris mennyi minden történt! Kislányok játszanak a sétányon, mellettük zajlik az élet. Dokumentumértékű képekről van szó, a valóságnak addig nem tapasztalt ábrázolásáról. De szó van a fényről is, a közvetlenségről, az egyszerűségről. Egy hajó próbál kikötni a hullámzó tengeren. Azóta is ott hányódik az időben. Gyerekek ugrálnak a vízbe a stégről. Emberek esznek, isznak, kártyáznak, lógatják a lábukat. Ezt újra fel kell fedezni, dacolva azzal, amiben vagyunk. Szükségünk van erre a perspektívára.
És mire van még szükségünk? Tati mozijára.

A munkaidő vége (Louis Lumière, 1895)
Démolition d'un mur (Louis Lumière, 1896)
Panorama pris d'un ballon captif (1899)
Ember a felvevőgéppel (Dziga Vertov, 1929)
L'Arrivée d'un train en gare de La Ciotat 3D (Louis Lumière, 1934)
Hulot úr nyaral (Jacques Tati, 1953)
Adieu au Langage 3D (Jean-Luc Godard, 2014)

Kedvencek (amik még nem voltak tőlem – direkt visszanéztem a korábbi karcaimat, ezeket még egyszer sem írtam be ide):

Harcosok klubja (1999)
Rövidfilm a gyilkolásról (1988)
A torinói ló (2011)
A világítótorony (2019)
Dogville – A menedék (2003)
Csillagporos emlékek (1980)
Kong bu fen zi (1986)

Hagyományosan ilyentájt megünnepeljük az évfordulót. Most is ezt fogjuk tenni, annál is inkább, mert szinte bizonyos, hogy ez az utolsó alkalom erre.
Tehát minden megkötés nélkül ajánljuk egymás számára kedvenc filmjeinket!
Aki még nem tette, itt az alkalom. Aki már igen, annak is! Hátha változott. Hátha nem.

Határidő: augusztus 23. 23:59.

Művészetről szóló filmek:

1. Moulin Rouge: Az egyik legnagyobb kedvencem, de nem csupán emiatt szerettem volna beválogatni, hanem azért is, mert a bohémek csoportján keresztül azt az üzenetet közvetíti, hogy a művészeten keresztül vezet az út a szabadsághoz – élni pedig csak szabadon érdemes igazán.
2-3. Mindhalálig zene + Fosse/Verdon: Rögtön ellenpontozva a fentebbi állítást, ez a film azt mutatja meg, milyen, amikor a művészet már nem felszabadító, hanem önpusztító hatással bír a művészre, mégsem tudja abbahagyni, hiszen ez mozgatja az életét. Erősen ajánlott megnézni hozzá az életrajzi sorozatot is, mert nagyszerűen kirajzolódnak a párhuzamok a valósággal.
4. Picasso kalandjai: Életrajzi filmként semmiképpen sem komolyan vehető, viszont azontúl, hogy fergeteges paródia, végigköveti a festő karrierjének állomásait, és az összetéveszthetetlen vizuális elemeit is kreatívan kelti életre.
5. A leleményes Hugo: Amikor elkezdtem nézni, pusztán egy kalandos gyerekmesére számítottam, így igencsak meglepett, hogy a címszereplő nyomozása a filmművészet kezdeteihez vezet vissza. Lenyűgöző tisztelgés, ami a legkisebbek érdeklődését is felkeltheti a némafilmek iránt.
6. Lila, lila: A hasonló alaphelyzet miatt a Lopott szavakat is hozhattam volna, ám míg azt a filmet kissé erőltetettnek éreztem, ez egy kedves, életszagú történet arról a kérdéskörről, mi visz rá valakit arra, hogy más művét a sajátjaként tüntesse fel, és hogyan válhat eközben önnönjogán is alkotóvá.
7. A Da Vinci-kód:: Talán kissé kakukktojásnak érződhet, de legyen bármennyire is megosztó, Dan Brown szerintem mestere annak, miképpen lehet a műkincsek köré izgalmas krimiket írni, amiknek élvezése közben észrevétlenül rengeteg tudással gazdagodhatunk.

Művészetek:

Te meg én és minden ismerősünk
Egon Schiele: A halál és a lányka
Éjfélkor Párizsban
Picasso kalandjai
Mű szerző nélkül

The Painter and the Thief
Amatőr
Edvard Munch
Andrej Rubljov
A ház, amit Jack épített

filmek a művészetről:

1. Edvard Munch (Peter Watkins, 1974)
2. Van Gogh (Maurice Pialat, 1991)
3. La Belle Noiseuse (Jacques Rivette, 1991)
4. Homecoming: A Film by Beyoncé (Beyoncé/Ed Burke, 2019)
5. levelek a filmkészítésről: A Letter to Uncle Boonmee (Apichatpong Weerasethakul, 2009) & A Letter to Freddy Buache (Jean-Luc Godard, 1982)
6. James Benning: Circling the Image (Reinhard Wulf, 2003)
A kedvenc kortárs filmrendezőmről egy csodás portré.
7. Exit Through the Gift Shop (Banksy, 2010) & The Blues Accordin' to Lightnin' Hopkins (Les Blank, 1970)

Művészetről szóló filmek:

1. Frida (2002): Lerágott csont szerencsétlen Frida, ez a film mégis nagyon megfogott, Hayek csodálatos benne szerintem (Oscarra is jelölték, ha ez számít :D).
2. Beautiful Losers (2008): Ezt a dokfilmet én vittem fel az adatbázisba, kíváncsi vagyok, rajtam kívül látta-e bárki :D Én mindenesetre nagyon szerethetőnek találtam a benne szereplő művészeket.
3. Loving Vincent (2017): Szegény Van Gogh a másik legrágott csont, és ez a film nem is feltétlenül a legjobb tolmácsolása az életrajznak/-műnek, de a technikai megvalósítása miatt kimagasló. (És persze nem is én lennék, ha nem lenne animációs darab a listán :)
4. Modigliani (2004): Picit nyálas életrajzi film egy újabb tragikus sorsú festőről, de a szerelmi szél szép benne.
5. McQueen (2018): Átlagos dokfilm egy átlagon felüli tehetségű (és tragikus sorsú) brit divattervezőről.
6. Daniel Johnston találkozása az ördöggel (2005): Az Ernelláék Farkaséknál végén van egy nagyon szép szám, amit ez a fickó írt. Dokfilm egy kevésbé ismert amerikai zenész-képzőművészről.
+1: Abstract: The Art of Design (2017–2019): A saját területén egy-egy kimagasló alkotó bemutatása 45 percben. Számomra, mint a kortárs, alkalmazott művészetekben kevésbé jártas nézőnek, igazi horizonttágító sorozat.

Az aktuális téma: művészetről szóló filmek.
(Lehet gondolni művészről szóló életrajzi filmre, de akár művészettörténeti dokumentumfilmre, széles a skála.)

Határidő: augusztus 15. 23:59.

kedvenc karakterek:

Kellett búvárkodni, mert engem ritkán izgat ez a része egy filmnek, de aztán összegyűltek rendesen.

„Bob Dylan” (elsősorban Cate Blanchett alakításában) = I'm Not There. + No Direction Home: Bob Dylan
Howard Ratner (Adam Sandler) = Uncut Gems
Barry Egan (Adam Sandler) = Punch-Drunk Love
Anne-Marie Stretter (Delphine Seyrig) = India Song
Jack (Matt Dillon) = The House That Jack Built
Dorothea Fields (Annette Bening) = 20th Century Women
Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) = The Silence of the Lambs

+ Walter Sobchak (John Goodman), Tom Ripley (Matt Damon), Joker (Heath Ledger), Benoit Blanc (Daniel Craig), Scott Carlin (Pete Davidson), Claus von Bülow és Simon Gruber (mindkettő Jeremy Irons), Derek Zoolander (Ben Stiller)