Három nő (1977) 77% 11★

A Három nő egy igazán különleges filmélmény. Egyrészt a hangulata miatt, amit leírva nem egyszerű érzékeltetni. Kifejezetten lassú tempójú filmről van szó, de soha nem áll meg, nem válik unalmassá. Ebben a feszültségfokozó zenének nagy szerepe van, illetve Shelley Duvall és Sissy Spacek játékába teljesen bele lehet feledkezni. Adott még a sivár, durva és rideg sivatagi környezet, ami be is határolja a szereplők mozgásterét. Ezzel állnak kontrasztban az elmosódott, álomszerű képek, amiket szintén a baljóslatú zene kísér, mégis kellemesebb itt időzni, mint a végtelen porban és homokban.
Másrészt a többféleképpen is értelmezhető, identitásfókuszú cselekménye teszi érdekessé. Röviden, azt látjuk, hogy (a karakterjellemzést durván leegyszerűsítem) a tapasztalatlan, naiv és introvertált Pinky idolként tekint a talpraesettebb, tapasztaltabb és extrovertált Millie-re, akihez egyre közelebb kerül és egyre jobban utánozza. Egyszer egy baleset és az ahhoz kapcsolódó halálközeli élmény hatására a személyiségük felcserélődik.

Az értelmezéseim

1) Azt látjuk, ahogy egy kiforrott személyiséggel nem rendelkező lány (Pinky) talál magának egy szimpatikus nőt, akire példaképként tekint (Millie). (Az is opció, hogy Pinkynek éppen abból áll a személyisége, hogy folyton más akar lenni, mert magában nem látja az értékeset és szerethetőt.) Eleinte csupán felszínes dolgokban másolja Milliet, úgymint a ruháit hordja, ugyanúgy ízesíti az ételt stb. Ezek egyszerű játékok, amiket büntetlenül megtehet és még nem érződik idegenül. A teljes személyiségátalakulást viszont félreértelmezi Pinky, ő Millie extravagánsabb életéből csupán annyit lát, hogy bármit meg lehet tenni következmények nélkül, másokat figyelmen kívül hagyva, így válik belőle egy önző és gátlástalan hazudozó. Ám ez még mindig csak egy eljátszott szerep, mert Millie igazi önbizalmát nem kapta meg, a kritikus helyzetben, mikor felelősséget kéne vállalnia és cselekednie kéne Pinkynek csupán ledermed és előbújik a kezdetekből ismert gyámoltalan kislány.
2) A főszereplő inkább Millie, akinek életmódjára Pinky úgy próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy tükröt állít elé. Millie szembesülve saját viselkedésével megundorodik attól és konszolidáltabb életet él.
3) Valójában egyik szereplő sem bír saját személyiséggel, csupán archetípusokat látunk, amik a film során több alkalommal is testet cserélnek. Arra bíztatva ezzel, hogy ne álljunk meg az első benyomásnál és a személyiség alapjaira fókuszáljunk. Eredetileg Willie az anya, Millie a divatot követő felnőtt nő, Pinky az éretlen fiatal lány.
4) Az álom jelentőségét mindenképp említeni kell a Három nő esetében. Több alkalommal is történik arra utalás, hogy az egész film csupán álom. Rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon kiét is látjuk, talán mindhárom nőét váltakozva, esetleg egybemosódva.
5) Milliet többször is úgy látjuk, mint aki épp randira készül, telefonon találkozót szervez, beszélget a kollégáival, flörtöl az orvosokkal az ebédlőasztalnál, azaz fontoskodik. Ám valójában ezek a megszervezett találkozók nem valósulnak meg, a kollégái és az orvosok is levegőnek nézik, nem reagálnak felszólalásaira. Felvetődik, hogy talán Millie álmodja magának Pinkyt, valakit, aki végre feltételek nélkül kizárólag rajong érte és tökéletesnek látja (Pinky ezt ki is mondja), egyben társaságot is kínál magányossága ellen.