Sziklák szeme (1977) 65% 40★

Anyukám szereti ezt a filmet, szerinte hangulatos. Nekem inkább unalmas volt, amit sajnáltam, mert maga az ötlet tetszett. Viszont a sok visítozás miatt attól féltem, hogy komoly halláskárosodást szenvedek a játékidő végére.

Nem volt rossz, bár nem öregedett túl jól.
Volt benne egy-két unalmasabb rész, de összességében megadta számomra az ismeretlentől való félelmet.
Ugyan ki gondolná, hogy megállsz egy látszólag elhagyatott helyen éjszakára, ami tele van emberevő vademberekkel?
Ennek a filmnek pont az egyszerűség adja az erejét. Mivel hőseink átlagemberek spoiler, teljesen felkészületlenül éri őket a támadás.
A zenéje is jó. Egyedül a sikongatás volt egy kicsit sok a végére.

Nem mondanám hibátlan alkotásnak, sőt, eléggé megkopott az évek alatt, de a Sziklák szeme betegessége és nyers erőszakossága vitathatatlanul hatással volt a később érkező horrorokra. Hooper Texasijához tudnám igazából hasonlítani, csak jóval amatőrebb, kevésbé hatásos, és játékidejével sem gazdálkodik olyan pazarul. Annak ellenére, hogy olykor untam, az utolsó képkockák elhozták a várt katarzist. A hős itt már nem a leleményességével, emberségével győzedelmeskedik a megjelenő gonosz felett. Az embernek magának is a gyilkos szintjére kell alacsonyodnia, ha el akarja azt pusztítani. De a kérdés adott: megéri-e?

Nekem ez annyira nem.. Horror oké, izgalmas néhol és lekötött, de egyáltalán nem tetszik. Teljesen másképpen oldottam volna meg.

Elég félelmetes az alapgondolat és a szereplők feje is (nem csak a "torzszülötteké"). Viszont az egy főre jutó visítozások száma sokszor a tolerálhatatlan szintet ütötte így nem tudtam átadni magam a rettegésnek. Kár.

Az eleje még egészen tetszett is, de aztán valahogy megjelentek ezek a Trump-szavazó banditák, élükön a „torzszülöttel” aki a sebhelyét leszámítva úgy néz ki mint tulajdonképpen bárki a 70-es években és csapnak egy nagy sikítozós-vihogós kergetőzést. A helyszínekben bíztam valamicskét, de szerintem ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni már anno is, ha sokkal kevesebb időt szúrnak el a nyavalyás autóknál és sokkal többet a sziklák közt, üregekben, szirteken, stb.

Az emberevő sivatagi redneckek megennék a turistákat. Van benne egy-két formailag hatásos, érdekes rész, de amúgy tényleg túl sok a drámai sikoltozás.

Tetszenek az ilyen helyszíneken játszódó horrorok. Szinte tapintható az őrület. Szerintem a valóságban is több, az egy főre jutó őrültek száma. A forróság és az elszigeteltség kikezdi az ember elméjét.