Filmek 5-től 7-ig zóna

Művészetről szóló filmek:

1. Moulin Rouge: Az egyik legnagyobb kedvencem, de nem csupán emiatt szerettem volna beválogatni, hanem azért is, mert a bohémek csoportján keresztül azt az üzenetet közvetíti, hogy a művészeten keresztül vezet az út a szabadsághoz – élni pedig csak szabadon érdemes igazán.
2-3. Mindhalálig zene + Fosse/Verdon: Rögtön ellenpontozva a fentebbi állítást, ez a film azt mutatja meg, milyen, amikor a művészet már nem felszabadító, hanem önpusztító hatással bír a művészre, mégsem tudja abbahagyni, hiszen ez mozgatja az életét. Erősen ajánlott megnézni hozzá az életrajzi sorozatot is, mert nagyszerűen kirajzolódnak a párhuzamok a valósággal.
4. Picasso kalandjai: Életrajzi filmként semmiképpen sem komolyan vehető, viszont azontúl, hogy fergeteges paródia, végigköveti a festő karrierjének állomásait, és az összetéveszthetetlen vizuális elemeit is kreatívan kelti életre.
5. A leleményes Hugo: Amikor elkezdtem nézni, pusztán egy kalandos gyerekmesére számítottam, így igencsak meglepett, hogy a címszereplő nyomozása a filmművészet kezdeteihez vezet vissza. Lenyűgöző tisztelgés, ami a legkisebbek érdeklődését is felkeltheti a némafilmek iránt.
6. Lila, lila: A hasonló alaphelyzet miatt a Lopott szavakat is hozhattam volna, ám míg azt a filmet kissé erőltetettnek éreztem, ez egy kedves, életszagú történet arról a kérdéskörről, mi visz rá valakit arra, hogy más művét a sajátjaként tüntesse fel, és hogyan válhat eközben önnönjogán is alkotóvá.
7. A Da Vinci-kód:: Talán kissé kakukktojásnak érződhet, de legyen bármennyire is megosztó, Dan Brown szerintem mestere annak, miképpen lehet a műkincsek köré izgalmas krimiket írni, amiknek élvezése közben észrevétlenül rengeteg tudással gazdagodhatunk.

Művészetek:

Te meg én és minden ismerősünk
Egon Schiele: A halál és a lányka
Éjfélkor Párizsban
Picasso kalandjai
Mű szerző nélkül

The Painter and the Thief
Amatőr
Edvard Munch
Andrej Rubljov
A ház, amit Jack épített

filmek a művészetről:

1. Edvard Munch (Peter Watkins, 1974)
2. Van Gogh (Maurice Pialat, 1991)
3. La Belle Noiseuse (Jacques Rivette, 1991)
4. Homecoming: A Film by Beyoncé (Beyoncé/Ed Burke, 2019)
5. levelek a filmkészítésről: A Letter to Uncle Boonmee (Apichatpong Weerasethakul, 2009) & A Letter to Freddy Buache (Jean-Luc Godard, 1982)
6. James Benning: Circling the Image (Reinhard Wulf, 2003)
A kedvenc kortárs filmrendezőmről egy csodás portré.
7. Exit Through the Gift Shop (Banksy, 2010) & The Blues Accordin' to Lightnin' Hopkins (Les Blank, 1970)

Művészetről szóló filmek:

1. Frida (2002): Lerágott csont szerencsétlen Frida, ez a film mégis nagyon megfogott, Hayek csodálatos benne szerintem (Oscarra is jelölték, ha ez számít :D).
2. Beautiful Losers (2008): Ezt a dokfilmet én vittem fel az adatbázisba, kíváncsi vagyok, rajtam kívül látta-e bárki :D Én mindenesetre nagyon szerethetőnek találtam a benne szereplő művészeket.
3. Loving Vincent (2017): Szegény Van Gogh a másik legrágott csont, és ez a film nem is feltétlenül a legjobb tolmácsolása az életrajznak/-műnek, de a technikai megvalósítása miatt kimagasló. (És persze nem is én lennék, ha nem lenne animációs darab a listán :)
4. Modigliani (2004): Picit nyálas életrajzi film egy újabb tragikus sorsú festőről, de a szerelmi szél szép benne.
5. McQueen (2018): Átlagos dokfilm egy átlagon felüli tehetségű (és tragikus sorsú) brit divattervezőről.
6. Daniel Johnston találkozása az ördöggel (2005): Az Ernelláék Farkaséknál végén van egy nagyon szép szám, amit ez a fickó írt. Dokfilm egy kevésbé ismert amerikai zenész-képzőművészről.
+1: Abstract: The Art of Design (2017–2019): A saját területén egy-egy kimagasló alkotó bemutatása 45 percben. Számomra, mint a kortárs, alkalmazott művészetekben kevésbé jártas nézőnek, igazi horizonttágító sorozat.

Az aktuális téma: művészetről szóló filmek.
(Lehet gondolni művészről szóló életrajzi filmre, de akár művészettörténeti dokumentumfilmre, széles a skála.)

Határidő: augusztus 15. 23:59.

kedvenc karakterek:

Kellett búvárkodni, mert engem ritkán izgat ez a része egy filmnek, de aztán összegyűltek rendesen.

„Bob Dylan” (elsősorban Cate Blanchett alakításában) = I'm Not There. + No Direction Home: Bob Dylan
Howard Ratner (Adam Sandler) = Uncut Gems
Barry Egan (Adam Sandler) = Punch-Drunk Love
Anne-Marie Stretter (Delphine Seyrig) = India Song
Jack (Matt Dillon) = The House That Jack Built
Dorothea Fields (Annette Bening) = 20th Century Women
Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) = The Silence of the Lambs

+ Walter Sobchak (John Goodman), Tom Ripley (Matt Damon), Joker (Heath Ledger), Benoit Blanc (Daniel Craig), Scott Carlin (Pete Davidson), Claus von Bülow és Simon Gruber (mindkettő Jeremy Irons), Derek Zoolander (Ben Stiller)

Karakterek:

Philip Marlowe – Humphrey Bogart – Hosszú álom (1946)
Sam Spade – Humphrey Bogart – A máltai sólyom (1941)
Rick Blaine – Humphrey Bogart – Casablanca (1942)
Dobbs – Humphrey Bogart – A Sierra Madre kincse (1948)
Glenn Griffin – Humphrey Bogart – A félelem órái (1955)
Vincent Parry – Humphrey Bogart – Sötét átjáró (1947)
Harry Morgan – Humphrey Bogart – [[https://snitt.hu/filmek/egyszer-lenn-egyszer-fenn-szegenyek-es-gazdagok-1944]]

Gondolkodtam egy ilyen listán is, mert megérdemelnék a szerepeltetést:
HAL 9000, T-800, T-1000, C-3PO, R2-D2, WALL·E, Gerty (Hold)

Jól eltűntem az utóbbi időkben… megint. Mindegy, ezt a témát biztos nem hagyom ki, már csak azért sem, mert erősen karaktercentrikus vagyok, számomra talán a legfontosabb komponens, legyen szó bármilyen nemű mozgóképről.

1. Dr. King Schultz (Django Unchained) – Nem is kérdés, számomra a Django dokija A numero uno. Minden szempontból egy jelenség, nem igazán tudok belekötni – kiválóan működött, mint a főszereplőt támogató support, lead, volt esze, emlékezetes szövegei és hathatós karaktere.

2. Beth Harmon (The Queen's Gambit) – Saját sorozata messze legerősebb és legjobb faktora, mert benne van minden, ami erőssé tesz és tehet egy nőt: elhivatottság, helytállás, akarat, ugyanakkor némi érzékenység, ziláltság és óvatlanság. A tökéletes középút, ami se nem Mary Sue-i, se nem Anti-Sue. Anya Szabó-Öröm pedig akkorát ugrott előre a „kedvenc színésznők” listámon, mint amekkorát még senki. Egyetlen listán sem.

3. Alex (Clockwork Orange) – Egy vernivaló, önelégült, alattomos seggfej, aki valahogy túlságosan is jól érzi magát a saját játszóterének gondolt Világban (a disztópia, ami Alex számára voltaképp utópia), viszont lehet, hogy pont ezért működik ennyire zseniálisan ez a karakter. Meg egyáltalán valahol egy érdekes esettanulmány az a mély-sötétségbe való zuhanás, amit a „kicsi Alex” átél.

4. Louis Bloom (Nightcrawler) – Ismét egy anti-hero, ráadásul megint egy olyan, aki képernyőn érdekes karakter, a valóságban viszont lapáttal vernéd. Felfelé nyal, lefelé tapos, erkölcs zéró, morál meg épp csak annyi, ami még pont előre viszi. Az Éjjeli féreg számomra egy 10/10-es remek, amit főleg a főszereplőjének köszönhet.

5. Tsubaki Sanjuurou (Youjinbou) – Rule of cool? Talán más nem is nagyon szól mellette, de nem is baj. Kurosawa egyértelműen legjobb karaktere (és filmje), de az kétségtelen, hogy kellett egy Mifune Toshirou is hozzá.

6. Yang Wenli (Legend of Galactic Heroes) – Weeb vagyok, szóval nem maradhat ki egy-két anime-karakter sem, act 1. Először is: a fickó egy igazi egyéniség. Nagyon emberi, félelmetesen „valós” karakter, hihető motivációkkal, kapcsolatokkal és ranglétramászással. Ezen felül elképesztően komplex figura – nem az a szereplő, akit pusztán két mondattal össze lehet foglalni. Számos külső és belső hatás éri, megismeri a korrupt demokrácia gerinctelen politikusainak módszereit, sokszor kell olyan döntéseket meghoznia, amihez máshogy áll hozzá, mint katona, máshogy mint vezető és mint ember. Ezeken felül rendkívül intelligens (és tényleg, szal nem az van, mint az esetek 90%-ában, hogy azért titulálnak okosnak egy karaktert, mert körülötte mindenki más seggostoba), odaadó férj és egyáltalán az a szereplő, akit egyszerűen nem lehet nem komálni, amiben további segítség a számos emlékezetes dialógus, ami közte és a Szövetség többi tagja közt zajlik, a rivalizálása Reinharddal példaértékű, a kávét pedig sok brandyvel issza.

7. Oscar François de Jarjayes (Versailles no Bara) – Weeb vagyok, szóval nem maradhat ki egy-két anime-karakter sem, act 2. Az 1979-es BeruBara több szempontból is példaértékű és referenciaanyag – már csak azért is, mert megalkotta az animeverzum talán legjobb női karakterét (pontosabban szólva a mangaka megtette ezt már korábban, de most ne akadjunk fönt efféle részleteken). Oscar az a karakter, akiről a mai feminista képviselet példát vehetne: mentes mindenféle erőlködéstől és sallangtól, mert úgy próbál integrálni egy nőt egy férfiak uralta közegbe, hogy közben megmarad nőnek, miközben eléri a karizmatikusság, a tisztelet és becsület legmagasabb szintjeit. Persze a sorozat folyamán többször is küszködik, legyen szó akár munkáról, szerelemről, vagy fontosabb döntésekről, miközben megismerjük a félelmeit, vágyait és gyenge pontjait egyaránt. Vitán felül az egyik legjobb női karakter, akit valaha is láttam bármiben.

Hosszas megfontolás után (bár még mindig össze tudnék talán szedni legalább ennyit):

Griffith – (technikailag a Berserk Golden Age arkjából készült trilógia filmnek számít). A Band of the Hawk harcosainak céltudatos, feminin vágású vezére és a protagonista kezdeti bajtársa, akinek álma, hogy egy nap saját országot igazgasson. Az áldozat azonban, amit a politikai ármánykodások és döntései nyomán ambíciói megkövetelnek, képes lehet porrá zúzni a világot. Miura minden idők egyik legkarizmatikusabb antagonistáját alkotta meg Griffith személyében, némileg romantizálva a vezér és a protagonista férfi kezdeti viszonyát, akik saját természetük rabjaként más utakon járnak. Kevés sztori és karakter van, amit Shakespeare-i szintűnek mondanék (A Trónok Harcából Theon Greyjoy egy másik kedvencem, akinek szálát ezzel a jelzővel szoktam dobálni), ez ilyen.

Yuzuru Nishimiya – Kedvenc karakterem a Koe no Katachi-ból és egyébként is, talán a legkidolgozottabb akivel szimpatizálni tudok. Jelleme, motivációi érzékenyen vannak megfestve, mint a legtöbb karakternek az animéből és mangából. Nem igazán lehet úgy jellemezni, hogy az ember kerülje a súlyos spoilereket, szóval első sorban csak annyit róla, hogy egyszerre lázadó természetű az anyjával szemben és védelmező valaki, aki saját magát nyomja el, hogy egy szerettét biztonságban tudhassa és akinek útja egy teljesebb, egészségesebb élethez legalább olyan érdekes, mint a főbb karaktereké.

Myrtle Gordon – Cassavetes: Premierjének főszereplője, a Gena Rowlands által megformált alkoholista színésznő, aki egy nap szemtanúja lesz egy fiatal rajongója tragikus halálának és rávirrad saját elöregedésének súlya, így színpadi szerepéből kilépve, improvizálva újra és újra vígjátékba fordítja át a társulat drámáját.

Frank Booth – A Kék bársony kriptikus gengsztere aki sokat káromkodik, sokszor szippant gázt valami palackból és persze valami beteges rajongással viseltet Roy Orbison: In Dreams című slágere iránt, már önmagában is szürreális lenne, de Lynch kezében és Hopper által megformálva garantáltan maradandó élmény. Az undok karakter karikatúr volta miatt minden jelenetet elural, amiben feltűnik.

Johnny – David Thewlis játssza a Mezítelenül című film végletekig kiábrándult és cinikus főszereplőjét, aki fossa a szót és egyfajta felnőtt Holden Caulfieldként jár-kel éjszaka London utcáin, próbálva kapcsolatot teremteni valakivel egy világban amit nem is igazán ért, és mellette túl jól is ismer.

Walter Sobchak – John Goodman alakítása teszi felejthetetlenné A nagy Lebowski Vietnám-mániás jóbarátját aki a volt neje miatt tért át a zsidó vallásra, aki mindenbe beleüti az orrát és aki több kárt (illetve nevetést) okoz, mint amit eleinte bárki várna.

Chip Douglas – Igen, Jim Carrey A kábelbarátból, egy rettentően alulrtékelt filmből. Nem csak, hogy ha kivesszük belőle a közveszélyes, megszállott zaklatót, akkor pontosan leírja az igényeimet: jó barátokat akikkel mindenféle a legkülönfélébb programokat lehet szervezni és akik vevők a non-stop filmes referenciákra, de ugyanakkor (és ebbe gyerekként bele se gondoltam, amikor láttam) egyértelműen Borderline személyiségzavarban szenved, így a komikus grimaszok mögött egy baromi komoly téma és probléma van rejtve.

+ John Malkovich (A John Malkovich menet), Daniel Plainview (Vérző Olaj)

(és mivel van pro-tagságom, most használni is fogom, hogy képet rakjak ki. Mehehehehe.