Éjfélkor Párizsban (2011) 81% 434★

Hangulatban nagyon erős.
Ez a film a sok ismerős hellyel arra volt jó, hogy újra Párizsban akarjak lenni. Mert Párizsban sok minden megtörténhet… Még akár az is, hogy Dalí, Picasso, Hemingway és Fitzgerald társaságába keveredjen az ember, és élőben hallgathassa Cole Portert. Baromira élvezném… Bár azt hiszem, ehhez a fajta múltidézéshez jobb ha eléggé művelt az ember, úgy sokkal izgalmasabb. Főleg, ha filmötletet adhatsz Bunuel-nek, és magadban mosolyogva hallgathatod, amit a modernkor kritikusai összehordanak Picasso-festményei kapcsán.
És hát ki ne vágyna ide, a pezsgésbe a szürke hétköznapokból. És ezután már azok a hétköznapok sem olyan szürkék, hiszen tudod valahol épp szembejön veled valahol az a valaki, aki ugyanúgy szeret sétálni az esőben, mint te, és már csak idő kérdése, hogy találkozzatok…
… bár az is lehet, hogy ez nem Párizsban lesz, az Ének az esőben óta tudjuk Hollywoodban is vannak „esős” pasik, és nagyon remélem erre mifelénk is.
Mindenesetre ha egyszer megint Párizsban járok, már tudom, hol kell lennem éjfélkor!;)

Nem szeretem a romantikus vígjátékokat, de ez nagyon tetszett. Véletlenül kapcsoltam rá és ott ragadtam. :) Hála az égnek nem volt olyan buta,mint amire én vígjátéknál számítani szoktam, bár kissé kevés a cselekmény az tény. Viszont ha ennél több lett volna, akkor lehet hogy elrontják… Így jó volt, kellemes kikapcsolódás. Dali -t imádtam a filmben.
Szívesen visszamennék a saját Arany Koromba. :)

Rég varázsolt már el film ennyire, mint ez, az egész olyan hangulatos volt, hogy rögtön indulni is akarok Párizsba… vagy inkább vissza a 20-as évek béli Párizsba!
Owen Wilsont akarva-akaratlanul összekötöttem a vígjátékokkal, de ebben a filmben egy teljesen más oldalát ismerhettem meg, és ez tetszett!!
Elvarázsolt a történet, a pezsgés, a zene, az a szenvedély, amivel a 20-as évek szereplői beszéltek és éltek, Hemingway, Fitzgeraldék, Adriana, Gil személyisége és rajongása!
Nagyon rég nem szerettem már bele filmbe ennyire! És most annyira, de annyira visszamennék a 20-as évekbe, és csak sétálnék éjszaka Párizsban, ellátogatnék minden fogadásra, sétálnék a Szajna partján, a zuhogó esőben… és csak élvezném!

*Kiegészítés: Minden korban megtaláljuk a hozzánk illő embert, csak nem kell megalkudni.

Megint egy olyan film, amiről oldalakat tudnék írni, valahogy mégis zanzásítanom kell. Owen Wilson tökéletes választás volt, szerintem igazából nem színészkedett, hanem ilyen ámulattal esett bele Woody világába, és ezt szerencsére sikerült a jeleneteknél is lencsevégre kapni. Csakis eredeti hangon ajánlom, van valami selymes Owen hangjában, arról nem is beszélve, hogy a csodálatos francia akcentusok szinkronosan nem hallhatóak. És Dalí! :'D Rinocérosz. Szürrealista film egy nagyon is realista témáról: önmagunk megtalálásáról. Tetszett, hogy talán mind megtaláljuk egy napon azt, aki szeret velünk az esőben sétálni. Hamisítatlan WA film.

Én és Woody Allen filmjei nem vagyunk jóban, de ez a filmje mégis el tudott varázsolni. Meglepetés volt számomra Owen Wilson ebben a filmben. Úgy megszoktam az agyatlan vígjátékait, hogy furcsa volt tőle ez a romantikus film.
Imádtam az időutazás részér, Hemingwayt, Fiztgeraldot, Dalit. Nem vagyok romantikus film párti, de ez lett a kedvencem ebben a műfajban. :)
Viszont akkor sem fogok Woddy Allen rajongó lenni, valahogy én és a filmjei rühelljük egymást. :)

Hogy én ezt miért nem láttam hamarabb? Ez a film egy csoda! Minden benne van, amiért régóta rajongok: irodalom, Párizs, a 20-as évek, romantika, jazz. Egyszerűen csak tökéletes! Mindennél jobban szeretném megtalálni ezt a helyet, akár Budapesten is. Mit nem adnék egy kávéházi csevejért Karinthyval vagy Kosztolányival…

Azta, ez most jól esett! Nagyon hangulatos film eredeti ötlettel! Sokszor arra vágyunk, amink nincs vagy olyat akarunk, ami lehetetlennek tűnik, mégis…Talán merni kell nagyot álmodni és nem félni a haláltól. Az sem hátrány, ha olyan társ van mellettünk, aki hozzánk is illik és nem ilyed meg egy kis esőtől. spoiler

Woody Allen, Woody Allen, hol szeretem, hol nem, hol zseniális, hol…Ez a filmje nem igazán jött be, de ezt betudom annak, hogy alapból ez a 20 évekbeli nyál Párizs nem volt valami szimpatikus (nekem nem az aranykorom). Majdnem abbahagytam a nézését, de azért végigültem. Volt egy két hangulatosabb pillanata a filmnek, de többségében csak unatkoztam.

A mínusz egy csillagot elsősorban Rachel McAdams miatt vontam le – kiütést kapok a nőtől, illetve Owen Wilson miatt, akit én különösebben szintén nem kedvelek. (De itt azért nagyon jól játszott, azt elismerem.)
Viszont Woody Allen, képzőművészet, irodalom, Párizs, Franciaország… Csodás egyveleg, remek elmélkedésekkel, imádnivaló életfilozófiával, szerettem nagyon a filmet, tudtam vele azonosulni. :))))

Milliószor láttam már, szerintem Woody egyik legjobb filmje. Én szívesen sétálgattam volna Gil-lel az esőben. :)