A Da Vinci-kód (Robert Langdon 1.) (2006) 78% 656★

Izgalmas és nagyon érdekes film, de nem adta vissza számomra a könyv hangulatát és nem éreztem úgy, hogy most azonnal meg kell tudnom mindent a művészetről. A szereposztást jónak érzem, szerintem Tom Hanks hiteles Langdonként. Tetszett, de nem felejthetetlen.

Már nyár óta keresek egy filmet, csak azért kezdtem el ezt is, de nem ez az :D remélem a második rész lesz
Igazából, már rájöttem, hogy régebben láttam már, valószínűleg azért mert anya hatalmas Tom Hanks rajongó :D Én meg szeretem az olyan filmeket, amikben nagy szerepe van a történelemnek – vagy annak átírt változatának.
Örülök, hogy kicsit felelevenedtek a kb. 7 évvel ezelőtti emlékek Párizsról, illetve a 4 évvel ezelőttiek Londonról. Nagyon jó volt látni! <3
Abszolút többször nézős kategória, de már nem tud akkor izgalmat nyújtani, mint legelőször.
És a könyvhöz is nagyon meghozta a kedvem! :D

Erre a részre tényleg azt tudom mondani, hogy kellően feszült és izgalmas volt.
Nem hibátlan alkotás, de misztikus akció-kalandfilmnek teljesen megfelelt.
Pár rejtvényt kicsit egyszerűnek találtam, de a színészek kárpótoltak mindenért.

Zseniális. Nem is értem, hogy maradhatott ki eddig az életemből. Minden egyes perc fontos, tele van meglepő fordulatokkal, teljesen lekötötte a figyelmemet. Elgondolkodtató és érdekes koncepció, szuper színészek. Nem tökéletes, de talán e miatt mégis az. Biztos vagyok benne, hogy a könyvet is el fogom majd olvasni.

Csupán egyszer láttam anno és most jól esett újranézni. Nem mindent értek benne, de végig nagyon izgalmas még mindig ez a film, nagyon érdekes. A színészi játék pazar, a zenék fantasztikusak. Jöhet a következő Langdom-film!

Félelmetesen zseniális – olyannyira, hogy 10 éve ül a polcomon a könyv, de még nem mertem elolvasni. Vannak írói elmék, amikbe óvatosan kell elmerülni; a filmbeli vizualitás is gyökeret feszít belém.

Nekem tetszett a film. Jók voltak a színészek, és a történet is tetszett. Izgalmas volt, és nagyon érdekes, bár még nem olvastam a könyvet.

Láttam már párszor a filmet az évek során, de a könyv meg mindig jobban tetszik. :)

Nagy-nagy problémája szinte mindennek és mindenkinek, ami/aki A Da Vinci-kódról akar diskurzust folytatni, hogy szinte minden esetben elsodor minket a könyv és a film által felvetett összeesküvés-elmélet. Szükségszerűen inkább arról, illetve az általa ránk gyakorolt hatásról akarunk beszélni, függően a kérdéshez való viszonyulásunktól. Ezt legjobban szerintem az a tény igazolja vissza, hogy a regény annak ellenére lett az elmúlt húsz év talán legnagyobb irodalmi szenzációja, hogy minősége finoman szólva is megkérdőjelezhető, a film pedig egy komplett franchise elindítója, noha annyira nagyon azért ő sem nagy durranás.

Vele kapcsolatban a legnagyobb problémám a cselekmény volumene. Érezhetően probléma az egész mozi ütemezése kapcsán, hogy az átadni kívánt szenzációs információ felülkerekedik magán az elmesélt sztorin. Kémfilmekre emlékeztető helyszínről-helyszínre utazós, beszélgetős, néha pisztolycsövekkel szembenézős kalandról van itt szó, tele innen-onnan előkapott, majd meglepően gyorsan félredobott karakterrel. Talán Silason keresztül figyelhetjük meg legjobban, mennyire nincs rendben a dramaturgia. Hosszan vezetik fel ördögi karakterét, általa jelenítik meg az elmebetegségig elvakult és elkötelezett hitszolga démoni könyörtelenségét, majd egyszerűen kivonja őt a cselekményből egy magasabb erő, hogy aztán méltatlan és egyenlőtlen spoiler, függetlenül attól, hogy már nincs spoiler.

A legvégső szétcsúszás szenzációhajhász mondanivaló és konkrét cselekmény között mégis a film didaktikusságával való szembesülésünkkor következik be. A Da Vinci-kód félelmetesen szájbarágós, emiatt vontatott, unalmas, hangulattalan. Ha Hanks és Tautou Az utolsó vacsora előtt ülve felmondaná a könyvben foglalt elméletet, ugyanezt a hatást érnénk el. A valójában nem sok vizet zavaró Silas kivételével egyetlen mellékszereplő sem igazán fontos, hőseinket nem érezzük valós veszélyben, a mozi csúcspontjának szánt kifutást pedig túlságosan korán megsejtjük. És mindennek a tetejébe még Hanks sem tud menteni a kialakult helyzeten: unott és bágyadt játéka rendkívül hervasztó.

Minden hibájával tisztában vagyok és akkor is szeretem. Bármikor csípjük el Férjjel, végignézzük. Eleve a könyvet is nagyon szeretem, Tom Hanks-et is, Audrey Tautou-t ezt csak csücsörítve lehet kimondani is, Gandalfot oppardon Ian McKellen-t is, így természetes, hogy ezt is. Nekem nagyon tetszik a történet, a nyomozás, a sok titok és nem vérremenő teológiai vita miatt nézek filmet…