Picasso élete itt csak „alibi”, nem életrajzi filmről van szó, sokkal inkább egy életszemlélet megjelenítéséről. Átlag félpercenként robban egy geg. Gösta Ekman és társai a nagy, klasszikus vígjátékok szellemében komédiáznak, igazi clownhoz méltóan. Az egész film egy abszurd vígjáték, burleszk a… [tovább]
Picasso kalandjai (1978) 92★
spanyol
Képek 53
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 31
Várólistára tette 71
Kiemelt értékelések
Sister
Két vizsga között néztem újra ezt a fergeteges svéd (!!) vígjátékot, ami teljesen szürreális és lehetetlen dolgokkal van tele, de épp ezért olyan szórakoztató. :) Még egy művtöri órára hozta be egyszer régen a gimis rajztanárnőm, de a filmnézés közben egyedül csak én sírtam a röhögéstől. Konkrétan az első felét alig bírtam ki nevetés nélkül. :) Utána szerencsére hagytak egy kis szuszhoz jutni, majd a vége (az orvosos jelenet) megint alaposan megdolgoztatta a rekeszizmaimat. :) Borzasztóan élvezetes film, ráadásul magyarul is hozzáférhető, drága Helyey László a narrátora, mert a filmben egyébként is keverednek a nyelvek: kicsi spanyol, kicsi francia, kicsi szláv. Az események tükrében azonban nagyon jól nyomon követhető, időnként a szereplők is kikacsintanak a szerepükből. :) Ráadásul szerepel benne Lena Olin is, akit mostanság a Welcome to Sweden c. sorozatban szerettem meg. :))
mohapapa
Tizenéves korom közepén láttam először. Aztán sokszor újra. (Vasárnapi, hatforintos matiné, Óbuda, hol a Felszabadulás, hol az Óbuda mozi, utána 1 forint/gombóc vanília fagyi; egyik sincsen már meg.) Sírva, zokogva röhögtünk mindannyiszor, drága Pipi barátommal, aki állandó partner volt az újranézésben.
Évekkel később teszteltem a filmet, két kamaszgyerekemmel újranézve. Nekem tetszett. A fiam vevőbb a morbiditásra, de a lányom sem utasította el. De nem volt rájuk akkora hatással, mint rám/ránk. Egyszerűen nem értem, hogy van olyan, akinek ez nem visz mindent… :-D
doriilány
Gimnáziumban több órán is előkerült ez a film, és szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy a negyven fős osztályból alig páran értékeltük igazán. Ebbe beletartozott a magyar tanárom is, hiszen végül érettségi tételünk is lett. Én imádom, imádok rajta nevetni, imádom néhány pillanatát újra és újra megnézni, esetleg felemlegetni barátokkal. Csak annyit tudok mondani, hogy: Génial.
arpihajdu
A Picasso kalandjairól nem lehet mást mondani, minthogy egy óriási gegparádé, amely az elejétől a végéig képes szórakoztatni a nagyérdeműt. Tekintettel arra, hogy a film már 40 éves, de még mindig ellenállhatatlan a humora azt kell mondjam, hogy a Tage Danielsson és Hans Alfredson kettős (megfűszerezve Gösta Ekman zseniális játékával) egy baromi jó komédiát hozott össze. Egy olyan alkotást, amely mélységesen európai, a szó legjobb értelmében.
A filmben (legalábbis számomra) az a bámulatos, hogy 10 nyelven beszélnek benne, mégsem kell nyelvzseninek lenni ahhoz, hogy megértsd. Mintha az alkotók fogták volna az egyetemes kultúra legismertebb kifejezéseit és egy egybefüggő burleszk áradattá gyúrták össze. Arról nem is beszélve, hogy még néhány nemzeti sztereotípiára is rájátszottak (csak a példa kedvéért: a spanyolok minden mondandójukat úgy zárnak, hogy Olé, a franciák pedig azzal, hogy sacre couer). De a film minden nyelvi humora mit sem ér a képek nélkül, így ad teljes élményt ez az alkotás. Látni kell, ahogy Picasso próbálja megértetni, hogy „agua”, vagy ahogy az orvos szerencsétlenkedik a rendelőben, nem beszélve a „plin-plin, no hu-hu” jelenetről. A film tehát jól ötvözi a képi és az intellektuális humort, amelyhez remek apropó Picasso élete. Hiszen a festő maga is egy érdekes figura volt a művészettörténetben, alkotói pályafutását pedig végigkísérte a 20. század eseményei, s amelyekre a film sem rest reflektálni, persze a maga abszurd és burleszkbe hajló módján. A Picasso kalandjait azonban blődség lenne életrajzi filmnek titulálni, mert nem az. Sőt, jobban illene rá az ál-biopic, hiszen Picasso életrajza csak ürügy arra vonatkozóan, hogy mennyire abszurd tud lenni a művészet, a történelem, illetve az egész életünk.
A Picasso kalandjai számtalan remek jelenttel örvendezteti meg a nézőjét, s hiába egy 1978-as filmről beszélünk. Megkockáztatom, hogy még annak is el fogja nyerni a tetszését, aki ódzkodik a burleszk műfajától és humorától.
Lahara
Legjobb. Megint csak mindenkivel megnézetem, és csalódva veszem tudomásul, hogy nem tetszik mindenkinek.
sirdavegd
Gimisként láttam a tévében, a balettos jelenet büntetett :) Minden mást már elmondott a leírás.
Honey_Fly
A film nagyon vicces volt, erre emlékszem, de mióta olvastam Picasso "sötét oldaláról"*, azóta az ő képeire sem tudok ugyanolyan szemmel nézni. De azért água!
