Barbora Kysilkova festőművész két festményét ellopják egy galériából és bár a tettest (Karl-Bertil Nordland-et) napokon belül elkapják, a műveknek nyoma sincs. Barbora a tárgyaláson megkéri a férfit, hogy álljon neki modellt. A film kettejük barátságát dokumentálja.
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Kino
Az élet néha érdekesebb történeteket produkál, mint egy-egy tisztán fikciós film. Persze az életet is részben mi alakítjuk a döntéseinkkel. Bár nehéz elmenni amellett, hogy a szereplők talán másképp reagáltak volna egymásra és a különböző helyzetekre, ha nem követik őket a kamerák és nem tudják, hogy filmezve vannak, jobb nem gondolkodni a „mi lenne ha”-n, hiszen életük nagyjából úgy alakult, ahogy itt látjuk. Egészen különleges élmény két nagyjából hétköznapi embert akik hétköznapi gondokkal küzdenek, megismerni, tanúi lenni ahogy megismerik egymást és egymás lelki világát úgy, hogy nem egy film forgatókönyvéből vannak kivágva és tudod: ha ott élnél, talán beléjük is botlanál. Ha Barborát nem hajtja a kíváncsiság és nem látja az embert a tolvajban, nem keres benne inspirációt, illetve ha Karl-Bertil nem érez rá késztetést, hogy a szépséget amit lát eltulajdonítsa, kettejük története meg sem történik és ez a film sem készül el. Azért pedig kár lett volna, mert maga a film is rendkívül inspiráló, hogy embertársaink komplexebbek és törékenyebbek, mint gyakran első benyomás alapján hinnénk.
