Nagyszerű alkotás, amely életre kelti a francia impresszionistáknak a művészvilág túlnyomó többségével vívott harcát elismerésükért a XIX. század végén. Monet vízililiomainak finom árnyalatai és Degas tökéletes balerinái éles ellentétben állnak azzal a sok-sok ellentmondással, botránnyal és… [tovább]
Az impresszionisták (2006–2006) 9★
egyesült királysági · dráma, életrajzi, dokumentumfilm, minisorozat
3 rész (epizódhossz: 59')
Képek 5
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 23
Kiemelt értékelések
Rendkívül érdekes és élvezetes téma merész és innovatív feldolgozása. Nem tudom, az elmúlt húsz évben mennyire terjedtek el, voltak éppen divatban bizonyos időszakokban az efféle natúran történelmi tényekre, szigorúan feljegyzésekre támaszkodó, de mégiscsak végig és következetesen díszletek között mozgó profi színészekkel eljátszatott doku-drámák, de úgy vélem, nem Az impresszionisták az egyedüli próbálkozó a színen.
Esetében éppen a műfaji sajátosságok miatt nagyon sokféleképpen értékelhető a készítők munkája. Kosztümös filmről beszélünk, ami több évtizedet és több különálló, de egyenlően fontos karakter életútját követi nyomon – háromszor egy órában ez nyilvánvalóan csak zanzásítva, sokszor jelképes összevonásokkal, egyszerűsítésekkel kivitelezhető. Mindemellett, bár az operatőri munka fókuszában egyértelműen az impresszionista festőket legjobban megmozgató tájak, helyszínek, optikai hatások, témák helyes bemutatása áll, azért a századfordulós Párizs és Franciaország megjelenítése sem lebecsülendő feladat – itt sem sikerült mindig!
A film esztétikai szempontból szép, mindenképpen ajánlanám minél jobb minőségű kópián nézni. Sok helyre feltöltötték 480p-ben, és bár a színgazdagság még így is átjön, azért mégiscsak az lehet az igazi, ha Blu-Rayen és nagyképernyős tévén pörögnek előttünk az események. Az elmesélt történet afféle esszencia: képes bemutatni és megértetni velünk az impresszionista mozgalom létrejöttének folyamatát, fejlődését, eszméjét, sőt, még a töredezettségét is – azt, hogy milyen sokféle, egymástól akár jelentősen különböző dolgot söpörtünk mára már be önkényesen az impresszionista kosárkába. A dramatizáció miatt a kvázi-főszereplő Monet lett, az ő időskori narrációjában hallgatjuk végig az ő és társai „kalandjait”, ami a magánéleti vonulatok bemutatása által válik többé egy mezei művészettörténeti futamnál. Ezeket mindössze néhány rövid bejátszás szakítja meg, amikor konkrét festményeket tárnak elénk – de ezek megmutatása helyénvaló is, hisz éppen miattuk jöttünk ide…
Maga a cselekmény viszont csak fokozatosan talál magára: az első rész még tapogatózás, mintha nemcsak a néző, a készítők is bizonytalankodnának, vajon képes lesz-e Monet, Renoir, Cézanne és a többiek figurája sorozatkarakterként kapcsolatba lépni a befogadóval. A második részben ilyen probléma már nincs, itt Degas karakterének árnyalatai adják nekünk a legerősebb fogódzót, és az utolsó epizód a végső győzelem, amikor a különc Cézanne kerül előtérbe. Nem okvetlenül hiba, inkább következmény, hogy az életrajzi háttér alapján minden fontosabb alakból afféle egydimenziós típuskarakter lesz idővel, idő és tér híján valódi mélységek nélkül – Degas szigorú, elmagányosodott diktátor, Cézanne őrült, különc zseni. Renoirral a forgatókönyv mintha nem tudna mit kezdeni, de Manet is háttérbe szorul, hiába kapja meg a többiektől a neki járó dicsőséget, és ezzel áttételesen tőlünk is. Más művészeti ágak képviselői közül egyedül Zolával ismerkedhetünk meg futólag, őt viszont menthetetlenül rossz színben tüntetik fel a szűkös narratíva miatt.
Mindebből fakadóan a sok pozitívum ellenére azt a téves benyomást azért elhintheti bennünk a széria, hogy az impresszionizmust gyakorlatilag ez a hat-hét fontosabb művész és az ő baráti körük jelenti (mely baráti körrel kapcsolatban azért szintén vannak kételyeim), szóval a kis volumen azért csak megbosszulja magát: valójában, mint minden művészeti mozgalom esetében, itt is festők és művek, életutak garmadájáról beszélgethetnénk, és akkor hol vannak még az elődök, akik számukra utat mutattak. Viszont egy ilyen gigantikus tablóról kétségkívül lehetetlen és értelmetlen lenne dramatizált sorozatot forgatni.
Kétségkívül szép, lényegi és alapvető gerincét nézve informatív és érdekes sorozat Az impresszionisták. Mint dokumentumfilm, újszerű élmény, mint klasszikus értelemben vett sorozat, kissé gyenge lábakon áll – didaktikus, egyszerűsítő, kis költségvetésű, és így tovább… Ettől függetlenül ajánlom, mert az internet korában egyre elérhetőbbnek tűnő, valójában mégis egyre távolibb képzőművészethez hatékonyan visszavezethet bárkit!