Egon Schiele: A halál és a lányka (2016) 72% 12★

Csodaszépen fényképezték, a színészek jól játszottak (Gott sei dank, nem erőltették a wiener Hochdeutschot :) ), a filmzene szívfacsaró volt és passzolt a történethez. Sajnos a Schiele képeiben rejlő nyers ábrázolásmódok itt egyáltalán nem jelentek meg. Persze lehet, hogy szerencsétlen, önző Egon a valóságban is egy ilyen érzékeny ember volt.
Klimt karakteréből többet is ki lehetett volna hozni, de így legalább nem mozdult el a fókusz Schieleről, csak egy erőteljes kontrasztot kaptunk a két művész életmódjáról.
Összességében egy lassú, de semmiképp sem unalmas, romantikus dráma, laza erkölcsű emberek szenvedéseiről, ínséges időkben. Pozitív csalódás!
Kíváncsi lennék, hogy Noah Saavedra részéről ebben mennyi volt a valódi színészi játék és mennyi az ő jelleme. November óta figyelem a médiában és követem Instagramon: eddig pont ilyen szeleburdinak tűnt, mint a karaktere.

Update:
Múlt hónapban volt szerencsém két kiállítást is megtekinteni Schieletől. Élőben teljesen elvarázsoltak a tájképei.
Többek között az anyagstruktúráját kihasználva, teljesen térbeli hatást ér el az épületekről készített fesményein. Az emberábrázolásaiért továbbra sem vagyok oda, de egy-kettő még azokból is megfogott.
A színészt még mindig aktívan követem Instagramon, elég sok furcsa dolgot hoz napvilágra (néha azt ahogyan rág)… Ebből arra következtetek, hogy erre a szerepre embert és nem színészt választottak (más szerepben még nem láttam).

Ha a film-festmény hasonlatból indulok ki, akkor ez egy szép műalkotás (a festményszerű jeleneteket élmény volt nézni), de nem egy Schiele-féle kép. A filmben próbálták Schiele karakterét a lehető legtisztábbra, 12-es karikára csiszolni.

Alacsony kockázatot vállal az életrajz azzal, hogy inkább a festő életében meghatározó, romantikusan ábrázolt kapcsolatokra (és 1-2 karakteresebb női "partnerére") helyezi a hangsúlyt, így kevesebbet mutat meg magából a zaklatott korból vagy a főhős gyerekkorából, ami a képeit ihlette. Érdekeltek volna a más témákban (pl. az elmúlás miatti szorongás vagy a tájképek) festett képeinek történetei is.

A színészi játékra viszont nem lehet panasz, ahogy a gyönyörű helyszínekre sem.

Ha valaki nem ismeri a festő (magán)életét, akkor szerintem nem sokat fog érteni ebből a filmből. Eléggé semmilyen a forgatókönyve – dramaturgiája… A nők pl. egyszer csak ott teremnek a semmiből, egy-egy vágás után. ??! Mélység meg: 0. Jelenetképek sora, de azok is elég hézagosan követik egymást.

Aki nem tud Schieléről semmit, az ne ezzel a filmmel akarjon kiművelődni.

Egyébként, ami engem illet, én még mindig Vally-fan vagyok. Ő volt a legklasszabb, legértelmesebb, legszimpatikusabb csaj a felhozatalból. :)

(És nem értem, hogy a [magyar?] plakáton miért az egyik Adeléről készült kép van, amikor sem a címhez – az ominózus festményhez – nincsen köze, sem pedig az e filmben középpontba állított múzsához, Vallyhoz…)