Semmelweis (2023) 84% 266★

Döbbenetesen jó magyar, kosztümös film, történelmünk egy kiemelkedő alakjáról. Nyilvánvalóan nem kell Semmelweis életrajzát ismerni ahhoz, hogy a néző rájöjjön, tele van drámai túlzásokkal, de éppen ezek teszik izgalmassá a filmet. Van benne némi kaland (hogyan jönnek rá arra, amit ma már mind tudunk), némi eltúlzott idegengyűlölet, férfi viaskodás, felesleges és gyenge szerelmi szál, meg egy nagyon karizmatikus és sármos főszereplő. Tehát nem tökéletes, néha kicsit meseszerű is, de működőképes. Bár tudható az elejétől kezdve, mi lesz a film végkifejlete, mégis fenntartja az érdeklődést és nem ül le a cselekmény. A színészi játék kellemes, egyedül Nagy Katicát éreztem teljesen semlegesnek. A kosztümök szépek, a zene pedig csodálatos. Nem kell szentírásnak venni azt, amit bemutat, de azért a lényegét tekintve informatív. Bevallom, kevés előismerettel és nulla érdeklődéssel ültem be a moziba és nagyon kellemeset csalódva jöttem ki onnan. Ez szerintem egy igazán minőségi alkotás lett.

Hidegrázós!
1847. 2023.

Van, ami közel 200 év elteltével sem változik.

Az ilyen filmekből, kell, hogy merítsünk!

Nem hittem volna, hogy ilyen alkotások is születnek a Nemzeti Filmintézet neve alatt.
A trailer alapján valami hatásvadász, sablonos darabra számítottam, illetve az Intézet felépítése, háttere miatt némi ideológiai behatást is „vártam”, de kellemes csalódás. Tény, hogy nem mentes az érzelmektől, de ezt jól vegyítette az – élvezhető történetvezetéssel bíró – életrajzi, történelmi műfajjal, Semmelweis aranyköpései, szarkasztikus beszólásai pedig kb. egy sitcommal értek fel.
Ami az említett ideológiai behatást illeti, kellemes meglepetés volt, hogy érzékeltette a nők helyzetét, ami abban a korban sokkal kiszolgáltatottabb volt, de manapság is elterjedt bizonyos körökben, hogy tenyészkancaként tekintenek rájuk, mint akinek ez az egyetlen és legfontosabb feladata. Vagy a film elején, a vajúdó anyának tett empatikus beszólásokkal („ha szét tudta tenni a lábát, ez sem jelent gondot" – igen, nyilván ilyen egyszerű az egész X)) is párhuzamot lehet vonni egyesek (sokak) jelenkori hozzáállásával.
Elkeserítő a történelem ezen része is, de ebben a filmben rám Meyer doki drámája nagyobb hatással volt. . . Jó, hogy beleszőtték a történetbe, és hogy nem csak fekete-fehér személyként ábrázolták.
A mínusz egy csillag a szerelmi szál miatt. Továbbra sem szeretem, de itt főleg feleslegesnek tartottam.

Kétségkívül nem egy Pozsonyi csata vagy egy Aranybulla, és az ideológia sem nyilvánul meg benne olyan erőteljesen, mint mondjuk a Blokádban. Ettől függetlenül menthetetlenül kurzusfilm, ráadásul egy új fegyverrel támad: az unalommal.

Csak két karakter van jobban kidolgozva, Semmelweis és Emma, bár az ő kapcsolatukban nem igazán érződik a kémia, a nagyon dicsért színészi játékban nem láttam semmi extrát. Semmelweis kapcsán úton-útfélen be van harangozva, hogy milyen kibírhatatlan, mindenki szerint egy antiszociális ember súlyos dühkitörésekkel, ehhez képest egy szerethető, átlagos, de legalábbis nem deviáns személyként van megjelenítve (az ordibálás és dühkitörés inkább női karaktereknél fordul elő). Ezért aztán a pár alkalommal, amikor megpróbál megfelelni a hírnevének és keménykedik a beosztottjaival, akkor nagyon érződik az izzadságszag.

Mint korrajz egysíkú és unalmas: egy szűk perspektívájú történet elmondására fókuszál, hogy bemutassa, a zseni miként fedez fel valami zseniálisat, és a nemzeti ellentétek miként gátolják előrehaladását külföldön, hogy aztán végül Magyarországon találjon menedéket. Ebből a történetből teljesen ki vannak véve az olyan jelentős koresemények, mint pl. a forradalom Bécsben (amely megosztotta az orvosokat és amely Semmelweis életét is telibetalálta), vagy az orvos egyéb életeseményei (pl. külföldi utazásai).

Ami a politikai üzenetet illeti: mint az jellemző a kurzus ideológiájára, szociális ellentétek helyett többnyire a nemzetieket hangsúlyozza a film. Itt Semmelweis csapatát legfőképp magyarságuk miatt támadják, a főellenségnek (Kollár) szláv neve van. Szó sincs a forradalomról és annak eltérő megítéléséről, amely szembeállította egymással az egyetem konzervatív vezetőségét a radikalizmusokkal szimpatizáló orvosokkal (az ilyesmit de szépen tematizálta Nolan idén az Oppenheimerben!), vagy arról, hogy a fertőtlenítős kézmosás sok esetben sértette a szociális privilégiumokat, ezért is ellenálltak Semmelweis „forradalmi” módszere ellen. A történet pedig úgy van megcsinálva, hogy azt sugallja: nyugaton a magyar tudósokat semmibe veszik, ott hókuszpókuszokban hisznek a józan észnek ellenálló egyetemi tudósok, itthon viszont tárt karokkal várják az üldözött zseniket. Talán mondani sem kell, Semmelweis esetében a valóság ennek éppen az ellenkezője volt, sehol nem fogadták tárt karokkal.

Nekem ez abszolút tetszett: hiába áll a történet középpontjában egy olyan idézőjeles „rejtély”, aminek nyitját ma már mind ismerjük, mint egy jó krimi, lassan, de folyamatos lendülettel, feszültség közepette bontja ki a cselekményt, mi pedig együtt izgulunk a karakterekkel.
A színészi játék is remek, egyedüli kivételt Nagy Katica jelentett: eleve a karaktere is elég sótlan, melléje a művésznő folyamatosan világfájdalmas fejjel, könnyben úszó szemekkel és elnyílt szájjal bámul maga elé, amitől egy idő után már nekem is elment az életkedvem spoiler. Vecsei H. Miklós különösen tetszett, még ha Semmelweis itt kissé a Dr. House által kitaposott ösvényre lépve egy látszatra cinikus, goromba, mogorva, meg nem értett zseni, akinek mélyen legbelül persze vannak érzései – klisés, de azért jól működik.
A befejezést spoiler. Kicsit az volt az érzésem, mintha ennyi év után is egyre csak kompenzálni akarnának mindazért, amin Semmelweis keresztülment, ami egyfelől egy szép dolog, bennem mégis inkább keserű szájízt hagyott: mert azon, ahogy életében bántak vele, és hogy mindezek után milyen fiatalon és méltatlan körülmények között halt meg, már semmi nem fog tudni változtatni.
Kicsit részletesebben itt: https://dannyvalentinholdvilag.blogspot.com/2023/12/a-j…

Néha jót tesz ha nem hallgatok magamra, ugyanis megint negatív előítéletekkel telve ültem be egy filmre, aminek a végére érve majdhogynem lelkiismeret-furdalással hagytam el a mozit.

Koltai rendezései eddig nem igazán jöttek be nekem, talán az Este az, ami egyszer nézhető volt, de a Sorstalanság nagyon mellément. Épp ezért voltam kevésbé lelkes a Semmelweis iránt. Szerencsére a mérleg pozitív irányba dőlt, mivelhogy a szóban forgó film meglepően jól sikerült.

A sztori különösebb meglepetéseket nem okoz, de bevonja a nézőt. A korszakra jellemző külsőségek, úgy mint díszlet, ruhák, környezet autentikusnak tűnnek. A színészi játék kiemelkedően jó: A Nagy Katica, Vecsei H. Miklós, Gálffi László – triumvirátus prezentálja az utóbbi évek legjobb játékát, legalábbis szerintem. Megjegyzem, nem értem az itt-ott feltűnő fanyalgást Vecsei Miklóst illetően. Nagyon is átjön az általa alakított karakter jelleme. És itt (is) megkövetem Koltait, ugyanis a színészvezetés az ő érdeme.

Az említett három színészen kívül is majdnem mindenki nagyon jól hozza a karakterét. Itt külön is megemlítem pl. Lengyel Ferenc erős jelenlétét, a mindig jó Györgyi Annát, illetve Mészáros Blanka játékát.

Az operatőri munka, ahogy az várható volt, elsőrangú: beállítások, fények, kompozíciók, mind elsőosztályú.

Ami a zenét illeti, a Hurok után a Semmelweiss soundtrackje egy újabb jó példa a minőségi anyagra, melyet önálló albumként is szívesen meghallgatnék.

A cselekmény nem áll le, nem fordul unalomba, noha gyakorlatilag semmi meglepetést nem tartogat, a készítők biztosra mentek. A mozi utolsó harmadában viszont éreztem némi zavart az Erőben: úgy tűnt, mintha kimaradt volna néhány jelenet, vagy átugrottak volna egy-két mozzanatot. Emiatt kissé hiányérzetem támadt és a befejezést is hamarinak, megúszósnak éreztem, de ettől függetlenül a Semmelweis egy nagyvászonra termett, igényesen készített, korrekt történelmi dráma jó színészekkel, szép képekkel. Érdemes megnézni.

Hát ez valami zseniális volt.

ÉN VOLTAM A 200. CSILLAGOZÓ! =D

anyway, az elején meglepően lekötött, azt hittem nem is fogok majd tudni játszani közben, mert rendesen néztem a filmet! =D
de ez kb a negyedéig tartott, onnan elkezdett lankadni a figyelmem, a második felében meg simán játszottam, mert nem igazán tudott izgatni.

alapjában nekem ez egy láttunk már ilyet, közepes, kiszámítható, sablonos film. de anyának tetszett, úgyhogy 6 helyett 7*-ot adtam rá nagylelkűen. :P

a fickón röhögtem, hogy engem sokszor James McAvoyra emlékeztetett. :D mm kinézetre.
a csaj viszont… atyám… láttam már vmi filmben és ott is idegesített szerencsétlen. maga a képe is, de még mikor megszólal! DX a hangja, + ahogy beszél, uhh… nem tehet róla, de engem irritál… :s

a végén amit kiírtak amúgy engem jobban érdekelt volna! :o hogy mi lett Semmelweis-szel élete végén. 2 órás filmbe simán bele lehetett volna pakolni azt is. :s

Ui.: na, aludtam rá egyet és csak levittem 6 *-ra… D:

Annak ellenére, hogy Hasit egyáltalán nem tartom jó színésznek voltak reményeim a sok-sok jó kritika miatt. Hát…
A látvány egyébként nagyon szép, és alapvetően a szövegkönyvvel sincs igazán nagy baj, meglepően kevés a felmondott propaganda. Vannak benne jó színészi játékok, csak sajnos azok nagyon kevés időt kaptak.
DE! Hogy a két főszereplő olyan mintha egy színjátszókör első napján próbálnának, az szörnyű. Hasi nagyjából egy hangszínnel nyomja végig, a lány meg egy arckifejezéssel. Minden érzelem ugyanaz az egy arckifejezés. MINDEN érzelem.
Persze az ügyeletes szépfiú sokszor néz méylen a kamerába, meg nagyon űzött vadként rabolna szíveket, de azt hiszem kinőttem ebből a vibe-ból, és sajnos egy ponton aztán meg is szólal, és az agyam kaparom ki, amiért minden szó olyan mintha felolvasná.
Szóval csak nem.

Ez valami borzalom! Tényleg nem tűnt fel senkinek, hogy a színészek úgy beszélnek ebben a filmben, mintha egy rábeszélős film szövegkönyvét olvasnák?! A legrosszabb a főszereplő, szerintem azt sem tudja mi az az intonáció. Nagyon kár érte, mert a történet nagyon jó alap lett volna egy nagyszabású magyar filmhez, így viszont egy vélhetően nagy költségvetésű, bóvli lett.