A kábelbarát (1996) 57% 210★

Ennek a filmnek rengeteg hibája van, de a legnagyobb az, hogy a valódi tartalmát feláldozták a vígjáték oltárán.
Sem Broderick, sem Carrey nem volt jó választás a szerepekre. Előbbi számomra még mindig komolytalan figura, utóbbi pedig hozza a szokásos vígjátékos kelléktárát.
Egy jobb rendezővel, és forgatókönyvíróval egy nagon komoly thrillert lehetett volna belőle összehozni, csak mint már említettem, a „humor” miatt az összes jelenet elveszti a komolyságát. Ott volt például a vécés, vagy a munkahelyi jelenet. Más filmekben ez baromi parán jött volna ki, itt azonban csak legyintettem.
És az sem igazán tetszett, ahogy a „Cable Guyt” kezelték a végén.
Egy jelenet pedig mintha a Dumb & Dumberből lett volna átemelve.

Olyan szempontból egy problémás film, hogy az esetek többségében nagyon komoly befogadókészséget követel meg az egyszeri nézőtől. Nem azért, mert bonyolult, kis túlzással faék egyszerűségű. Hanem azért, mert akármennyire vígjátéknak tűnik (és annak mondják), és akármennyire nyomhatja Jim Carrey a saját stílusát, ez egy thriller. Viccesnek induló, szituációs és jellem komédiát egyaránt ügyesen alkalmazó, de mégiscsak thriller. És emiatt nem is tudtam rajta önfeledten nevetni, mert igazából a legelejétől kegyetlen nyugtalanító atmoszférája van, és ráadásul olyan finoman ijesztget, hogy a végső nagy kitörésig nem is nagyon tudja az ember, hogy vele van-e baj, vagy a filmmel. Ezen apróságok miatt nekem kifejezetten tetszett, de tényleg meg tudom érteni, hogy sokan nem szeretik a kellemetlen meglepetései miatt.

EZ MI VOLT?!
Esküszöm féltem Chiptől. Én nagyon szeretem Jim Carrey-t a komoly filmjeiben, pl. az Egy makulátlan elme örök ragyogásában, vagy a Truman Showban, a Kidding-ben zseniális.
De ehhez nem is tudok hozzászólni. Félelmetes, erőltetett, nem szeretném többször megnézni. :(

Azért kaptam kedvet a filmhez, mert egy ismerősöm megmutatta belőle azt középkori harcolós jelenetet, amelyben a Star Treket parodizálják. Azt is hozzátette, hogy „nagyon beteg”. Igaza volt. Beteg és fárasztó film, számomra pedig tényleg a Star Trek paródia volt az egyetlen igazán vicces jelenet benne… Pedig egyébként szeretem Jim Carrey-t.

Én nem bírom az olyan típusú filmeket,ahol az a humorforrás,hogy valakit kiidegelnek. Sajna én is feszült leszek tőle,főleg,hogy általában nem érdemli meg a karakter…

Érdekes, de nem nagyon fogott meg. Szeretem Jim filmjeit, humoros figura és képes bármit azzá tenni, de ez már inkább nevetségesen elborult és őrült volt. Néha már ijesztően idegesítő ez a film.Volt pár humoros jelenet, de ezenkívül nem sok pozitív elem sorolható fel. Sajnálom, hogy ilyen, én jobbra számítottam.

Az egyik oldalon volt akcióban 200 forintért, hát megvettem. Nem sokat vártam tőle, mert Carrey-t alapból nem csipázom annyira, meg hát eléggé le szokták ezt a filmet húzni. Ehhez képest meglepően jól szórakoztam. Az első egy óra szerintem zseniális, rengeteget röhögtem. Az utolsó fél óra viszont jóval gyengébb, bár a finálé szerencsére visszakatapultált a film eleji szinthez. A legjobb poén amúgy az volt, amikor elmennek a középkori étterembe, és harcolniuk kell egymással. Aztán Chip megszólal: ez tök olyan mint a Star Trekben, mint mikor Kirk és Spock harcolnak. És elkezdi a tipikus Star Trek harc dalt dúdolni. Na én ott majdnem sírva fakadtam a röhögéstől.
Azt a 200 forintot bőven megérte. A vicc az, hogy egy időben volt olyan oldal, ahol kb. 3000 forintért árulták. Ez már csak azért is nevetséges, mert maga a kiadvány nevetségesen fapados. Még jelenetet sem lehet választani, emellett csak magyar és lengyel hangsáv van rajta.

Idegőrlő egy film, nagyon nem szerettem. Nekem nem vicces volt, hanem szenvedés. A legrosszabb, amit eddig Carrey-től láttam.

Ez már akkor is borzalmas volt!

Na, ezt a filmet se tudták volna leforgatni ma, a streamingek és torrentek fénykorában.

Gyerekként láttam először. Akkor tetszett a maga furcsaságával együtt. Most néztem újra, nem tudom, hány évre rá, 10 biztos. Semmi extra. Nem bizarr, nem creepy, inkább csak fárasztó. A karaokes jelenetről elfelejtkeztem, ez most is egész jó, felvállalom. :D

Chipet viszont mindig is megértettem: a magányos, elhanyagolt gyerek, aki emiatt felnőttkorában is annyira vágyik a barátokra, hogy betegesen kötődik hozzájuk.