Az árva Cameron ultrakonzervatív nagynénjénél nevelkedik a ’90-es évek elején. Amikor a végzősök bálján rajtakapják egy autó hátsó ülésén egy másik lánnyal csókolózni, szigorú átnevelő táborba küldik, hogy “kigyógyítsák” másságából. Cam szövetségeseket keres, hogy valahogy túlélje a benti életét.
Cameron Post rossz nevelése (2018) 126★
Képek 3
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 132
Kiemelt értékelések
De most komolyan… el lehet érni bármit is egy ilyen átnevelő táborral? Igen, annyit mindenképp, hogy akit ideküldenek, végképp összezavarodik, és utálni kezdi saját magát. Az jó, ha valakit arra nevelnek, hogy utálja meg magát? Nagyon félrecsúsztak a dolgok. Ha valakiben benne van a saját neme iránti vonzalom, azt nem fogja tudni kiölni belőle senki és semmi. Maximum az történik, hogy kompromisszumot köt az élettel, és mások életét kezdi élni. Mondhat bárki bármit, attól senki nem lesz rossz ember, hogy a saját neméhez vonzódik!
Alapvetően szerintem egész jó volt, Chloe Moretz most kivételesen jót alakított. Örülök, hogy végre elindult egy olyan filmgyártás az LMBT vonalon, ahol a rendező/forgatókönyvíró és a főszereplő is a közösségbe tartozik, ez igazán fontos szerintem. Sokan mondják, hogy ez a leszbikusok Love Simonja, de könyörgöm, ahol a protagonista szerettei egy átnevelési táborba küldik őt, hogy kigyógyítsák a melegségből, az nem egy kis cuki tini romkom. Szerintem legalábbis.
Kifejezetten tetszett a film, maga a történet. Érdekes, hogy sajnos még mindig vannak olyanok, akik betegségként tekintenek a melegségre és próbálják kigyógyítani a gyereküket. Borzasztó.
Nem rossz ez a film, de nem is jó. Olyan kis lagymatag valami. Maga az alap, az átnevelőtábor egy nagyon dühítő és értelmetlen dolog, ugyanakkor szerintem semmit nem hoztak ki ebből az egészből. A színészekkel nem volt gondom, meg igazából a történettel sem, de egy kicsit untam. A vége pedig kifejezetten nem tetszett.
Kevés dolog van, ami annyira fel tud bosszantani, mint a kereszténység álszentsége. Megértésről, szeretetről, elfogadásról papolni miközben végiggyilkolták a fél bolygót mert mások nem azt gondolták mint ők; és ma is az egyik legmegosztóbb, legelítélőbb közösség a világon (nem akarok belemenni, bocsi). Szval elborzasztott ebben a filmben is ez a fajta gondolkodási mód. Hogy szarnak érezd magad, mert más vagy mint az átlag (miközben nagy valószínűséggel a nagy átlagban is jelentős rész csak nem mer önmaga lenni). Nagyon drukkoltam a fiataloknak h ne változtassák át őket, ne szedjék szét teljesen az agyukat. Biztosan nem ez a legfontosabb és legjobb film a témában, de nekem tetszett, jók az arányok, a szereplők. Nincs túltolva, nem csöpög a sziruptól, nem akar megmondó lenni. Csak megtörténik, és ez jó; jó h nem akarnak lenyomni a torkodon valamit erőszakosan.
Jólesős volt a vége, de jó lenne tudni, mi lett velük…
Kíváncsi voltam, mennyire fog hasonlítani ez a film az Átnevelő tábor c. filmhez, de sajnos szinte egyáltalán nem volt hasonlóság közöttük. Ez egy lassú lefolyású, néhol kicsit uncsi történet volt egy leszbikus lányról, akinek esze ágában sincs nem annak lenni. Kicsit többet vártam összességében a filmtől, valami nagyobb megváltást a végén, mert ez a szótlan spoiler életszerűtlen és baromi kevés volt. Semmiféle katartikus élmény nem ért, sőt csak így néztem, hogy ennyi? Nyilván messzire jutottak különben…
Kicsit időpocsékolásnak éreztem a, filmet, mindamellett, hogy magát az átnevelést, mint módszert undorítónak találom.
Szerintem egy ilyen nevelő tábor rettenetes rossz, mert igazából arra tanítsa az embereket hogy ő milyen rossz, mocskos, és hogy nem való a többi ember közé. Annyira gyűlölöm hogy egyes emberek elítélik a másik embert, senki sem ugyan olyan, ha lány lányt szeret akkor elkel fogadni, vagy ha fiú fiút szeret azt is elkel fogadni és nem gyűlölködni és megutáltatni vele saját magát.
Az a baj hogy a mostani világban is vannak még ilyen átnevelő táborok, de most már talán jobban elfogadják az emberek a melegséget. Vagyis legalább is én ebben bízom.
Maga a film nem volt rossz, szerintem jól csinálták meg, csak volt egy-két üres járat ami számomra egy kicsit unalmas volt.
Chloë Grace Moretz szerintem nagyon jól szerepelt, én bírom a színésznőt és szerintem ebben a filmben is jó volt.
Aki még nekem tetszett az Forrest Goodluck, én már az első pillanatól kedveltem.
Szóval nem rossz film, tényleg annyi hogy voltak benne üres járatok, de ezt leszámítva jó volt.
Tegnap bejeztem a könyvet, így muszáj voltam megnézni a filmet is. Sajnos nagyon nagyon sok részt kihagytak belőle, ezáltal nem ismerjük meg Cameron múltját, pedig a könyvben gyönyörűen felépítették a történetét. Különösebben nem tudjuk meg a szereplők hátterét sem, nagyon a felszínen maradunk végig a film alatt. Tehát mindenképp el kell valamennyire vonatkoztatni a könyvtől, ha olvasás után nézzük meg.
Azt gondolom, Chloe Grace Moretz jó választás volt, bár én egyáltalán nem így képzeltem el Cameront.
Az átnevelő keresztény tábor létezése végtelenül felháborító, és el is tudom képzelni, hogy a ’90-es évek Montanájában létezett ilyen. Hiszen a hit mindenen átsegít…
A zenék nagyon jók voltak, már olvasás közben is a film soundtrackjeit hallgattam.
Nem volt rossz film, de különösebben kiemelkedőnek sem mondanám. Egy kihívás miatt néztem meg, bár a könyvvel már korábban szemeztem.
Lassú folyású, néhol kicsit vontatott történetvezetésű film, amitől nagy AHA-élményt nem kell várni. Ez szerintem nem a színészek hibája, egyszerűen ilyen lett az adaptáció. Lehet, egyszer ráveszem magam, hogy elolvassam a könyvet, és akkor hátha megváltozik a véleményem, és közelebb fogom magamhoz érezni ezt a történetet.
Nem hiszem el, hogy az emberek tényleg elhiszik, hogy egy ilyen átnevelő tábor pozitív hatással lehet bárkire is. Csak arra tanít maximum meg, hogy utáld magad azért, aki vagy. Érdekes volt a film, a kilencvenes évek hangulatát szerintem egészen jól visszaadta. Rövid film, egy kicsit ettől függetlenül szerintem lassú, olyan igazi drámai hangulata volt. A színészek is jók voltak szerintem, akit érdekel az ilyesmi téma annak szerintem tetszeni fog.
Népszerű idézetek
Cameron: I don't think of myself as a homosexual. I really don't think of myself as anything.
I'm sure you'll work it out when you get out of here. That sounded sarcastic, but it's not. This is my genuine voice.
Azt mondják, a kannibál csak azokat az ellenségeit eszi meg, akit csodál, hogy a legjobb minőséget kapja.
Dr. Lydia Marsh: There's no such thing as homosexuality. There's only the same struggle with sin we all face. Would you let drug addicts throw parades for themselves?