Eltörölt fiú (2018) 74% 95★

Sejtelmem sincs, miért nézek olyan filmeket, amikről tudom, hogy felidegesítenek majd. Számomra teljes mértékben elfogadhatatlanok ezek a táborok és őszintén érdekelne, hogy az állítólagos segítség, amit az ilyen helyen kapnak az emberek, hány életet tett tönkre és mennyi szerencsétlent hajszolt öngyilkosságba. Én nem vagyok vallásos, de a film elején elhangzott egy mondat, amit kiemeltem a kontextustól: „Nem vagyok értéktelen és Isten szeret engem.” Ennyit kellett volna mondani, nem többet.
A film, mint drámainak szánt alkotás nem kifejezetten jó. Valahogy nem igazán működött, nem adott át semmit. Olyan volt, mint egy szimpla tényközlés, az érzelmek nem jöttek át. A lehetőségek ott voltak; jobban fókuszálhatott volna a szülőkre, Victorra vagy magukra a fiúkra, mert bár kapargatta a felszínt, nem mert mélyebbre menni. Mondjuk lehet, hogy így fogyaszthatóbb lett. Nem volt rossz és nem bántam meg, hogy megnéztem, de semmiképpen sem nevezném kiemelkedőnek.

Annyira felhúztam magam… Hihetetlen… 2020-at írunk…
Nagyon meg is rázott. Elhiszem, hogy hívőként még nehezebb ez a helyzet, de a gyerekük érdeke, az hol van? És még ma is vannak ilyen intézetek?! Elképesztő…

Egy családtagom olyan egy éve comingoutolt. A szülei egyszerű, templomjáró munkásemberek, és bár azt nem mondanám, hogy repestek az örömtől, de lényegében egy „hátezvanmostmittehetnénkel” lerendezték a dolgot és a barátját úgy fogadták, mintha csak a menyasszonyát mutatta volna be. Ez azt jelenti, hogy azért változik a világ és az emberek, még az ilyen eldugott kisvárosokban is, mint a miénk. Egyébként szolid, de korrekt film.

Régóta halogatom ezt a filmet, de most végre sort kerítettem rá, ha már volt ilyen kihívás.
Nekem elég összecsapottnak tűnt, nem dolgozták jól ki a témát, nem mentek bele minden lényeges dologba. Szerintem ezt jobban is fel lehetett volna dolgozni. Nem mondom,hogy unalmas volt,de néhol nagyon leült és nem hozta sokkal közelebb hozzánk a karaktereket sem. Hiányzott belőle valami, ami miatt nekem nem lesz maradandó élmény ez a film, pedig azt hittem az lesz mielőtt elkezdtem volna nézni. A színészek jók voltak és persze volt benne olyan is, ami szíven ütött, de arról már korábbról is hallottam és tudtam.

Ez egy kicsit kevésbé durva feldolgozása szerintem a témának, (ennél akár sokkal keményebb, is lehetett volna, mélyebben bele lehetett volna menni dolgokba), de még így is nagyon rossz volt nézni, hallgatni a dolgokat, mármint egyrészt bicskanyitogató volt, másrészt szomorú. :(
Ez az átalakító terápia egyszerűen szörnyű.. Igazából nekem teljesen szekta érzésem van, kiráz tőle a hideg.. Remélem, hogy azért folyamatosan számolódnak ezek már fel és ebben az évben sincs már 36… Persze egy is sok, de már a csökkenés is haladás. Az a rengeteg pénz egyébként, amit ezért fizetnek a szülők. És miért? Lényegében azért, hogy a gyerekek lelki egészségét tönkretegyék…

Troye Sivan-t jó volt látni. A dalai is jók voltak a filmben.
Annak viszont örülök nagyon, hogy Gerrardnak sikerült megtalálnia a boldogságot és boldog.

Gyorsan végigszaladtam az értékeléseket és megakadt a szemem valamin. Többen megdöbbennek ezen az átnevelő táboron. Had áruljak el egy titkot: nem csak az ilyen táborokban megy az agymosás, a tagok testi-lelki tönkretétele és az öngyilkosság. :/

A családom a Jehova tanúi (manapság JW) szektában húzott le nem kis időt és nem azért, mert annyira fantasztikus… hanem az agymosás miatt. Ez a legdurvább benne, hogy ez olyan szekta, ahol nincsenek falak, nem zárnak be fizikailag, egyszerűen csak átmossák az agyad. Már persze akiét lehet. Onnantól pedig a Bibliára és annak istenére hivatkozva azt csinálnak veled, amit csak akarnak. Elszakítanak a szeretteidtől (kivéve persze ha ők is a szekta tagjai), megtiltják, hogy gondolkozz, kérdezz, kritikus legyél a szektát illetően, megy a titkolózás ("bízd Jehovára" + „nem kell róla tudnod” címen) elszedik a vagyonod (pénz, ház, fizikai munka, bármi formájában), támogatják a pedofíliát… Egy jó érzésű ember ép ésszel nem bírja ki, úgyhogy általában ez a leosztás: a férfiak isznak, a nők gyógyszerezik magukat… rengeteg a depressziós, de a legdöbbenetesebb, hogy csak a mi gyülekezetünkben kb. 10 év alatt 4 öngyilkosság volt. Legalábbis ennyiről tudunk, lehet volt több is… Kész agyrém és mégis, ez tök legális a mai napig. Na ez a hihetetlen, nem az ilyen táborok.

Emellett persze az ilyen táborok is borzasztóak, csak na, én a „szektás múltam” miatt láttam azt, milyen az, amikor annyira át van mosva az ember agya, hogy szó szerint a saját családtagjait megtagadja és inkább a szektát választja. És nem azért, mert az meleg, hanem mert az illető nem ért egyet a szervezet „tanaival”. Amik mellesleg egyik napról a másikra mondanak ellent saját maguknak…

Legjobban én azzal tudtam azonosulni, mikor a srác felpaprikázódott a hazugságon, hogy olyan legyen, olyat tegyen, olyat mondjon, ami nem igaz. Mikor megtörte az agymosást.
Mikor meg az anyjával beszélgetett az étteremben, na akkor azért könnybe lábadt a szemem…

Tapasztalatoktól függően mindenkinek mást fog ez a film is adni, de mindenképp érdemes megnézni.

Egy nagy keresztény és meleg kliségyűjtemény az egész film és nekem ezen végig nem sikerült felülemelkedni. Ha változtatni szeretnénk, nem lenne szabad ezeket ismételgetni pláne úgy, hogy nincs feloldás vagy alternatíva.
Kár érte, pedig a karakterek jók, Victor Sykes, a „főátnevelő” kifejezetten izgalmas lehetne, de a szülők sem lennének rosszak.
Egyébként Russell Crowe kövér és amorf, Nicole Kidmannak pedig nem mozdul az arca a botoxtól, így meg kicsit nehéz hitelesen játszani.

Csak óvatosan, de azért az érdeklődők figyelmébe ajánlom a filmet. Azért óvatosan, mert a film igaz történet alapján készült, életrajzi dráma és ilyenkor hajlamosak lehetünk arra, hogy valami olyasmit várunk, ami igazán nagy hatással lesz ránk, hiszen a történet is valós. Aztán mégsem kapjuk meg a kellő drámai mélységet, pedig a rendező igyekszik feltárni előttünk egy család történetét. Itt egy keresztény család mindennapjaiba látunk bele, elvileg minden oké, az apa lelkész, plusz van egy autókereskedése, az anya otthon van, teszi a dolgát. Aztán kiderül, hogy egyetlen fiúk meleg. Van rá megoldás, átnevelőtáborba kell küldeni, ahol majd kigyógyítják a sátán karmaiból. (a kigyógyítás lehetőségéről hallottunk már nem is olyan régen) Nagyjából sejthetjük, hogy mi minden fog történni és milyen eredménnyel és milyen sikerrel és milyen áldozattal. Szóval, a téma jó, fontos, érdekes, a megvalósítás nem annyira. Kicsit felszínes, kidolgozatlan karakterekkel. Nem olvastam a regényt, de most majdnem biztos vagyok abban, hogy az a jobb.
Ne várjunk nagy élményt és akkor nem csalódunk!

megrázó volt, de gyönyörű. de közben gyomorforgató is. ez egy olyan film, amit mindenkinek meg kellene néznie, szexualitástól és vallási irányzattól függetlenül. látnunk kell, hogy mi történik a világban, hogy mire használnak fel egy annyira szép és egyszerű dolgot, mint a hit. spoiler
a képi világtól a zenéken keresztül a színészi alakításokig minden erős és drámai, a kívánt hatást eléri a film, de én kivételesen szerettem volna, ha hosszabb. jobban ismerni akartam a mellékszereplőket, tudni akartam a történetüket, és hogy végül mi történt velük. bár lehet, hogy a könyvből sem tudunk meg többet.

Ez nagyon brutális film, de fontos mondanivalója van. Szomorú és dühítő, hogy az ilyen szülők azt hiszik, hogy a gyerekük beteg és bűnös, meg hogy rögtön az az első dolguk hogy elvigyék a templomba hogy segítsenek rajta. Hasonló a történet a Cameron Post rossz neveléséhez, azzal a különbséggel hogy itt durva módszereket alkalmaztak, olyan volt mint egy szekta. Nagyon álszentek az erősen hívő emberek, meg akarják változtatni az embereket, kiűzni belőlük a bűnt. Örülök, hogy Jared a végén felvállalta magát és megmondta a magáét az apjának, már ideje volt. Senkinek nem lenne szabad ezt elviselnie a saját szüleitől. Minden szülő úgy kell elfogadja a gyereket ahogy van.