Imák Bobbyért (2009) 85% 63★

Hú hát rendesen felcsapta bennem a pumpát a film eleje. Mert bár valamilyen szinten hiszek, de az ilyen agyhalott fanatikusokat nem tudom megérteni se elfogadni. Nem tudnak semmit sem, csak azt mondják, amit hallanak a „nagy” emberektől. De hogy utána nézzenek ááá…
Majd ha spoiler akkor jut eszükbe, hogy hopsz van agyam amivel gondolkodni lehet…
A történet maga megdöbbentő volt, és elgondolkodtató.
Sigourney Weaver hihetetlenül jól alakította az elvakult anya karakterét. Ryan Kelley pedig <3 Olyan kis fiatal, és helyes volt ebben a filmben:)

Fantasztikus ez a film. Imádom. Sírtam is nem egyszer. Sigourney csodálatos volt mint mindig. Egy elképesztően tehetséges színésznő (nem véletlen, hogy imádom). Csodás alakítás volt tőle. Nehéz a filmről beszélni, főleg aki nagyon áttudja érezni. Óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki elmondja a szüleinek, hogy ő „más”. Főleg egy ilyen családban. Nekem ez nem biztos, hogy menne. A film volt egyben tanulságos, megható és megrázó. Még nagyon sokszor megfogom nézni.

Én magam is elgyászoltam Bobbyt a film nézése közben és dühvel kevert szomorúsággal folyton az a mondat zakatolt a fejemben, hogy hány tragédiának kell még megtörténnie?! És sokaknak miért csak akkor változik meg a véleménye, a gondolkodása, miért akkor lesznek elfogadóbbak, ha már megtörtént a baj?! Ez egy amerikai, több évtizedes történet feldolgozása. A mi országunk nagy része még mindig itt tart, sőt, az utóbbi 1-2 évben nem, hogy fejlődnénk az elfogadás terén, hanem fél évszázadokat lépünk vissza…
…szerencsére persze pozitív változás is van, remélem, még az én életemben eljön a sokkal-sokkal nagyobb elfogadás, az egyenlőség ideje. ♥

Érzelmekkel, csalódásokkal, szorongással, elfogadási reményekkel és végső elfogadással, reménységgel teli film volt ez. Egy fiatal férfi és anyja kapcsolatán át ismerhettünk meg egy más világot az 1980-as évek, hittel teli, Biblia által elfogadott élettel. Egy fiatal fiú szárnypróbálgatását viszi végig a film, aki más, mint a legtöbben, olyan ember, aki nem a Biblia által elfogadott életet éli. Próbál édesanyjának megfelelni, bizonyítani neki, de boldogsága sosem lehet teljes az asszony elfogadása nélkül. spoiler Az anya végül belátja, hibázott, de magának sosem bocsájthat meg teljesen.

Egészen más volt, mint amire számítottam. Egyszerűen, hatásvadász kliséktől mentesen mesélte el a történetet, ami ettől csak még valóságosabb, még torokszorítóbb lett. Mind Bobby, mind az anyja vívódásai annyira átélhetőek, hogy a tulajdonképpen pozitív és vidám záróképek ellenére csak üresen bámultam magam elé a stáblista alatt. Vajon hány családban, hány fiatallal történt már meg ugyanez, vagy majdnem ugyanez?

Hát én nem vagyok vallásos, de mikor itt elolvastam egy hozzászólást, akkor én is majdnem felkiáltottam, hogy Jézus, Mária!…
Hogy a nyolcvanas években „az volt a divat, hogy rejtegetni kell a másságot”, most meg az, hogy felvállaljuk??!!! Ahaaa… Akkor vállald föl, nagyokos, csak úgy kísérletképpen, és mivel már úgyis divat, – nincs tétje, nem igaz? Aztán majd meséld el, milyen volt! Csak egy hétre próbáld ki, mintha egy holdjáró cipő lenne, vagy egy újfajta műszempilla! Igazán semmiség! Utólag majd úgyis kimagyarázod, hogy hiszen te 100% hetero vagy, ezt mindenki tudja; de egyáltalán, minek is kéne magyarázkodni miatta, hiszen ez ma már tök természetes és elfogadott! Próbáld csak egyszerűen ki, mint egy új frizurát! És nem is kell teljes mértékben felvállalnod ezt a szerepet (hiszen az mocskosul undorító, ugyebár), csak szavakban kell „divatoznod”!
Hogy mi változott és mi nem, arról tényleg lehetne vitatkozni… Elárulom, hogy a bigottan vallásos családokban – akik ortodox módon értelmezik a bibliát –, semmi sem! Mindegy, hogy múlt század nyolcvanas éveket, vagy 2016-ot írunk-e! Ja, mert ma már büszkén vonulgathatnak az utcán is –, igaz, kordonnal és rendőrsorfallal kell elválasztani a menetet az ellentüntetőktől… Meg fura módon még ma is az egyik legeredményesebb karaktergyilkosság, ha valakit meggyanúsítanak azzal, hogy homoszexuális (pl. politikai pályán vagy egyéb helyen)… Érdekes!…
Azokkal szemben, akik szerint divat lett „buzinak lenni”, én úgy látom, hogy BUTÁNAK LENNI lett divat, sajnos! Ezzel ma már lehet villogni, tömegesen kiállni, büszkének lenni rá, rajongókat szerezni! És állítom, hogy ez sokkal károsabb a társadalomra nézve.

A film nagy hatással volt rám, komoly mondanivalóval bír. Egy meleg fiú, Bobby történetét mutatja be, akit a vallásos családja nem tud elfogadni a homoszexualitása miatt. Az elutasításból adódóan ő sem tudja magát becsülni és értékelni, mindez tragédiába torkollik. Az édesanyja -természetesen- nem tud belenyugodni ebbe, és elkezdi olvasni Bobby naplóit…nem eredménytelenül.
Megható igaztörténet, amit látni kell!

Gyönyörű film, bárkinek ajánlom megnézésre, akik elfogadják – toleránsak a melegekkel – hogy a melegség létezik és nem egy betegség, azoknak azért, akik pedig nem tudják vagy nem akarják, azoknak azért! Mert ők is EMBEREK, köztük is vannak jók és rosszak, akárcsak köztünk, heterok között.
Sokáig nyakon tudtam volna vágni Mary-t, annyi hülyeséget beszélt, szegény gyereket tényleg kikergette a világból :( Nagyon sajnáltam a fiút. Az anyának kellett volna sokkal, de sokkal jobban igyekeznie és nem eltaszítani a fiát, idióta bibliai idézetekkel.
Furcsa volt látni Henrey Czerny-t a Bosszú sorozat után ebben a filmben, itt egy egészen más karakterű apát alakított. Attól eltekintve, hogy Sigourney Weaver egy elvakult anyát játszott – aki persze a végére belátta, hogy hibát hibára halmozott – eszméletlenül alakította a szerepét! Mindenképpen érdemes megnézni!

Nehéz megfogalmazni mi is játszódott le bennem, amíg a filmet néztem. Felkavart. Nem is tudom, a bigottság miatti következmények feldolgozása nagyon bonyolult érzéseket váltanak ki az emberből. Eszembe jutott, hogy a tolerancia, az alázat milyen fontos az emberiségnek. Valahogy kell egy egészséges egyensúlyt teremteni az érzelmeinkkel kapcsolatban és ez mindenkinek a saját felelőssége. Ha mindenki magába nézne és elgondolkozna azon, hogy nem tévedhetetlen és a másik ember látásmódja nem biztos, hogy rosszabb, mint a miénk csak mert nem ért velünk egyet…