Mindent anyámról (1999) 82% 100★

Tetszett a film természetessége, pedig a sztori kicsit sem mindennapi. Viszont néha úgy éreztem, kezd szappanoperás lenni. A film első felét lényegesen jobban élveztem, de végig érdekes maradt. Penélope Cruz pedig egy tünemény volt ennyi idősen.

Az első Almodóvar filmem, 26 évesen láttam, a barátnőm ajánlására. Félt, hogy nekem mennyire fog ez tetszeni vajon, nagyon kétesélyes volt. Emlékszem, azt mondta, mielőtt leültünk megnézni, hogy: nálad minden vagy fekete vagy fehér, úgyhogy, te vagy szeretni vagy gyűlölni fogod. Szólj nyugodtan és kikapcsoljuk, ha nem „megy át”.
Hát kérem, a Mindent anyámról az egyik legmeghatározóbb és egyik legpozitívabb filmes élményem lett, azóta is dédelgetem, és valahányszor belebotlok, biztos, hogy belenézek a jelenetekbe, megnézem mi újság a rendezővel, átnézem a filmeket, hogy miket nem láttam tőle… merengek és mosolygok rajta.
Iszonyú jó film, és Almodóvar az egyik legkedvesebb rendező nekem.
Nézzétek meg, ha tehetitek ezzel kezdjétek az Almodóvar-listát.
Ha tetszik, a többit is zabálni fogjátok, ha nem, már engedjétek is el az összes többit.

♥♥♥

Nem vagyok sem filmszakértő, sem semmi ilyesmi, úgyhogy értékelésem a laikus, egyszerű néző értékelése, úgyhogy lehet velem nem egyetérteni, nem leszek okosabb tőle.
Ez a film nézhetetlen, unalmas, mindent ötször elmondanak benne teljesen feleslegesen, és nem szól semmiről. De frankón. Próbál, de aztán inkább mégse.

Számomra a legtöbbször P. Cruz Almodóvar filmjeiben alakít a legjobban. A sztori teljesen más, mint amit az ember megszokott…az ember van a középpontban.

Hogyan lehetséges, hogy ha egy amerikai filmet nézek, amiben kitüntetett szerepet kapnak az LMBT tagjai, akkor úgy érzem, hogy már fojtogat, ahogy a torkomon akarják letuszkolni a pozitív diszkriminációt. Ezzel szemben nem ez az első európai film, ahol ezek a karakterek
olyan természetesen vannak jelen a filmben, mint ahogyan azon se lepődünk meg, hogy a főszereplőnek van haja, vagy nincs. Mennyivel jobban mutatja be egy ilyen film, hogy a másikban csak azt kell látni, hogy ember, mit számít a többi. Kifejezetten tetszett, hogy a konzervatív szülőt megtestesítő Rosa mamája nem azon volt a legjobban kiakadva, hogy az unokája apja egy nő, hanem azon, hogy ő fertőzte meg a lányát. Hollywood, itt a követendő példa!

Hát nem is tudom. Néhol nagyon működött a szövegek miatt, de ha a koherens egészet nézzük, akkor már annyira nem jött át. Ízig-vérig dráma volt, de néhol giccsbe hajlott, néhol meg kissé szappanoperásnak tűnt.
Nem ez lesz a kedvenc Almodóvár filmem.