Tabu (1999) 25

Taboo · 御法度 (Gohatto)
100' · japán · dráma, történelmi 16 !

0 díj · 1 jelölés

A történet 1865 tavaszán játszódik Kiotóban. A Shinsengumi gárda olyan újoncokat toboroz, akikből szamuráj harcosokat nevelnek. Csak a legjobbak kerülhetnek be a gárdába, ezért minden jelentkezőnek meg kell küzdenie Soji Okitával (Shinji Takeda), a gárda legkiválóbb harcosával. Isami Kondo… [tovább]

japán · angol

Szereposztás

Kitano TakeshiToshizo Hijikata
Matsuda RyuheiSozaburo Kano
Shinji TakedaSoji Okita
Asano TadanobuHyozo Tashiro
Yôichi SaiIsami Kondo
Matoba KojiSzugano Heibei
Tommies MasaJamadzaki Dzso nyomozó
Ibu MasatoIto Kositaro őrmester
Kanda UnoNisikigi-Dajú
Yoshiyuki KazukoOmacu

További szereplők

Kedvencelte 3

Várólistára tette 23


Kiemelt értékelések

Nihilchan 

Akit érdekel a film, olvassa el @Valentine_Wiggin értékelését, utána pedig megspórolhat magának másfél órát. Na jó, azt nem mondom, hogy kár volt megnézni a filmet, de igazából ez egy művészi semmi volt számomra. Nem volt egész, nem is igazán értem, mi volt a lényege, pluszban kicsit sem sikerült meglátnom Sozaburóban azt, ami miatt bármilyen figyelmet érdemelt volna. Az egyetlen karakter, akivel talán szimpatizáltam, az Soji volt. Maradjunk annyiban, hogy akár lehetett volna ütős film is, de én inkább szeretném elfelejteni.

Valentine_Wiggin

Oké, nem tudtam megfejteni, miről szólt a film, de nem hagyhatom így az értékelést, szóval valamit muszáj írnom.
1. Nem azzal van a bajom, hogy ez egy homoszexuális film.
2. Még csak nem is azzal van a bajom, hogy valódi történelmi személyek jelennek meg benne homoszexuálisként. Furának kicsit fura, de el lehet fogadni.
A bajom azzal van, hogy ennek a filmnek egészen konkrétan nincsen plotja. Történnek dolgok, de minden szétfolyik, mint a rosszul sikerült puding. A karakterek nyolcvan százaléka elviselhetetlen, leginkább Sozaburo, de Tashiro se volt sokkal jobb. Hijikatával elvoltam, nem tudom, mit gondoljak róla, de legalább nem kergetett ki a világból, bár eszméletlen komikus, mikor a filmben hangsúlyozzák, hogy egy huszonkilenc éves fiatal férfiről van szó, de a színész, aki játssza, ötvenhárom. Kicsit szégyelltem magam, hogy a masszívan homofób Souji volt a kedvencem, de az ő személyiségét, a homofóbiáján kívül legalább tudtam értékelni, voltak szerethető megmozdulásai.
A végére be akarnak építeni valami plot-twist félét, de plot híján ez egyrészt nehéz, másrészt pedig oké, van egy érdekes gondolat, egy jó csavar, de a következő pillanatban még megnyitnak gyorsan öt-hat kérdést, és hogy megadják a kegyelemdöfést a cselekménynek nevezett pudingnak, egyet sem válaszolnak meg.
Souji mesél egy mesét, ami gondolom, valahol kapcsolódna a történethez, de azóta fejtegetem, hogy mi köze van hozzá. Plusz a végén valamiért levágnak egy cseresznyefát karddal. Tudtommal a hivatalos, rendezői értelmezés szerint a cseresznyefa a szamuráj kor és értékrend szimbóluma. Kár, hogy a szamuráj korról és értékrendről eddig egy szó sem esett, mert a legmenőbb téma az volt, hogy ki kavar kivel.
Értem én, hogy művészkedünk, de amikor az egésznek annyira nincs váza, hogy a szimbólumok sem kapcsolódnak egymáshoz, akkor az a film már nem működik.
De amennyiben valaki megnézi, jónak tartja, és szépen, részletesen elemzi nekem, hogy miről szól és mit akar mondani a Tabu, és mi köze annak a cseresznyefának az egészhez, vagyis csinál egy tortát a pudingból, annak nagyon hálás leszek.
Bővebben kifejtem a véleményemet ebben a bejegyzésben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…

1 hozzászólás
kkata76 

Nagyon rendhagyó film. Teljes egészében szamurájokról szól, de közben mégsem. Vannak harci jelenetek, de közben mégsincsenek. Van szerelmi szál, de mégsincs…
Egyértelműen van viszont szimbolika, ami elég direkten jelenik meg, mármint ahhoz képest, hogy japán film. Meg lehet különböztetni a valóságot a nem valóságostól, és még egy narrátorunk is van (Kitano Takeshi személyében), aki végig kommentálja az eseményeket.
Nekem tetszett, nem is annyira a történet, bár az sem volt rossz, hanem pl. a fényképezés miatt, ami sajátos (sötét, kékes és fekete) színeivel kimondottan érdekessé teszi a filmet.

Serafina 

Hát szerintem elpocsékoltam az életemből 1,5 órát.
Én nem értek az ilyen filmekhez, ahol szimbólumokat kell fejtegetni, az olyanokhoz meg főleg nem ahol az író/rendező titkolózik.
Végig ment a filmen egy szerelem, ami szerintem csak az emberek fejében létezett, a valóságban nem. Sozaburo a pletykaszerelemből pedig figyelmet kapott, amit gazdag ficsúrként ki is élvezett, és úgy játszott az emberekkel ahogy nem szégyellt. Ne mondja nekem senki, hogy hol egyikbe halálosan szerelmes és a küzedelem során minden támadása elöl kitér, hol másikkal összefekszik, hol a harmadikra akaszkodik rá, mint egy önző kis majom, és persze ő az ártatlan naiv szerelmes fiú.
A másik gondom az hogy ennek a filmnek nincs íve. Sozaburo egyszerűen súlytalan karakter, nem képes elvinni a hátán a filmet. És az a gond, hogy neki kéne, mert ő van a középpontban. Nekem ez nem film, csak jelenetek összessége, maga a történetnek se sok értelme, mert nem látom a tanulságot. Már ha van egyáltalán neki. :/

Torjay_Nikolett

Nagyon elgondolkodtató, csavaros film. Tele van kérdőjelekkel. Olyan, mint egy szenvedélyes, izgalmas pszicho-krimi.
Kano Sozaburo akár Saint Just japán reinkarnációja is lehetne: gyönyörű, bátor és tehetséges, de kegyetlen és kiismerhetetlenek az érzelmei. A halál angyala, aki pusztulást hoz magával, és maga is fiatalon hal meg erőszakos halállal.
Az sem világos, hogy Kano miért erősítette a pletykát, miszerint Tashiro a szeretője. A gyilkosságokat akarta kezdettől rákenni? Vagy a többieket akarta féltékennyé tenni? Talán Tashiro érzelmeivel játszott? Esetleg ezek vegyesen vagy egyszerre?
A film fő kérdése, hogy amikor kiderül, hogy mégsem Tashiro volt a felelős a gyilkosságokért, hanem Sozaburo, miért nem lépett közbe Hijikata és/vagy Okita. Ők egyébként történelmi személyek voltak, akiknek felemásra sikerült az ábrázolása. Okita tényleg ilyen lehetett, mint a filmben: vonzó, derűs személyiségű fiatalember, aki szeret a gyerekekkel játszani. (szegény 24 évesen halt meg TBC-ben). Hijikatát viszont eléggé megöregítette Oshima; ő ugyanis 1865-ban csak 30 éves volt ráadásul olyan külsővel megáldva, hogy a nők utána fordultak az utcán (Lehet fényképet keresni róla :-).
Érdekes a színek szimbolikája is: Kano az egyetlen, aki fehérben van, ami keleten a halál színe. Mikor a látomásos jelenetben Okitával találkozik, vörös ruhát visel, ami a vágyat jelképezi. Kérdés az is, hogy tényleg vonzódott-e Okitához Sozaburo, ahogy Hijikata állítja. Ha igen, mélyebb értelmű, hogy éppen ő öli meg a fiút. Szép allegória ahogy a virágzó cseresznyefa-csemete kidöntése szimbolizálja Sozaburo halálát, (remélem, nem igazi. élő fa volt)
Szóval Oshima egy ragyogó filmmel ajándékozott meg minket, ami bizony nem egyszer-nézős, és akár hetekig-hónapokig el lehet rajta gondolkodni. Szerintem ez is volt a célja.

1 hozzászólás
desertangelable 

Biztos, hogy ha nagyobban ismerném a japán kultúrát, vagy jobban tudtam volna olvasni a sorok között, akkor egy nagyon nagy alkotást láttam volna, viszont sajnos ezek hiányában csak annyit tudok mondani, hogy ezek betegek. ÉS! Mielőtt még valaki meghurcolna, természetesen nem a homoszexualitással van bajom.

2 hozzászólás

Hasonló filmek címkék alapján