1868-ban járunk, amikor is három fiatal férfi csatlakozik a Shogitaihoz, a Shogun egyik hadseregéhez, amelynek célja harcolni a Bakufu rendszer igazságtalansága, hataloméhsége és korruptsága ellen.
Akitsu Kiwamu hűséges Tokigawa Yoshinobu shogunhoz. Hogy csatlakozhasson a Shogitaihoz,… [tovább]
Akármennyire érdekel a kor, és a témája, maga a film valahogy nem tudott lekötni.
Felnőtté válás, meg minden, de nem igazán tudtam elkapni a történet fővonalát. Sok jelenetet időhúzásnak, vagy spórolásnak éreztem. A vágás néha kifejezettem bosszantóra sikeredett és sok résznél éreztem, hogy egyáltalán nem illik a történetbe.
Nem izgalmas, nem érdekes, nincs benne egyetlen kiemelkedő pillanat sem.
De legalább rövid.
Öhm… coming of age story sok vérrel és sok halállal? Ilyen van? Van.
Ez a film a háromnegyedéig tulajdonképpen csak olyan szituációkat vonultat fel, amik akár lejátszódhatnának egy gimi végzős évében, vagy egyetemi évek alatt is. Szerelem, féltékenység, szerelmi sokszög, barátság, viták, verekedések, bulik, álmok, a kibontakozó saját vélemény, nagy csalódások, családi elvárások, a prioritások alakulása… és csak a háttérben megy a történelmi probléma, csak szóban utalgatnak a közelgő háborúra, de igazából a tényleges nagy pofonok, az, hogy közvetlenül megéljék ezeket a problémákat a főhősök, az még elég messze van.
Aztán úgy a 47. perc tájékán elvágják az első torkot, és onnantól a coming of age feeling eléggé borul, és elkezdi átvenni a helyét a vér, halál, harc, a frissen kialakult identitástudat romba döntése. Persze, ott vannak a kezdeti problémák, a kezdeti érzések is, de fokozatosan a háttérbe szorulnak, egyszerűen túl sok a tragédia, és túl gyorsan csapnak le a karakterekre.
Teijiro részemről egy kicsit a háttérbe szorult a srácok közül, arany szíve volt, az tény, mind a családját, mind a barátait imádta, de egyszerűen nem tudott annyira megfogni, mint a két társa. Kiwamu egyértelműen a legerősebb egyéniség, ő vitte előre leglendületesebben a cselekményt, és a legnagyobb jelenléte is neki volt a képernyőn, hihetetlen a bátorsága és a lelkesedése, viszont spoiler Masanosuke az a tipikus, szerencsétlen kamaszsrác, aki csak sodródik a világban, csapódik a többiekhez, az egész karakterét példázza, mikor új kardra kap pénzt, de hajtűre költi, mert tetszik neki egy lány, de spoiler
A mellékszereplők nem igazán lényegesek, de Morit azért kedveltem. Gyávának gyáva volt, de legalább jólelkű gyáva, és bizonyos jelenetei mutatták, hogy nem a saját életét féltette elsősorban.
A zene néha kicsit fura, van, hogy teljesen klasszikus és hangulatos, máshol pedig elmegyünk egészen modern, felénekelt számok irányába, lehetett volna kicsit egységesebb (bár speciel a modern szám pont a coming of age feelinget remekül kiszolgálta). A mesék, amiket időről időre beépítettek a történetmenetbe, tök jól illeszkedtek. Érdemes megnézni.
Ez történet egy felnőtté válás sztori a sógunátus időszakába helyezve. A három srác nagyon jó választás volt , de leginkább Yagira Yuya, amikor képernyőre kerül mindig magának követeli a figyelmet, a többiek szinte láthatatlanok lesznek körülötte. Azért a másik két fiú, Seto Koji és Okayama Amane is jó. Odagiri Joe abban a pár percben, ami neki jutott, szintén maradandót alkot, mindig örülök ha láthatom.
Valamiért ezekkel a nyitott végű sztorikkal én nem tudok kibékülni, ezért is kapott csak ennyi pontot.
