Anomalisa (2015) 75% 38★

Csupa újranézés, ez az a szaka az évnek, és csupa olyan, amit nagyon szerettem nézni egyszer vagy már sokszor.
Ezt eddig még csak egyszer, úgy öt éve, amikor moziban volt, de jól emlékeztem, hogy mennyire jó. Mostanra még jobb lett.
Az (ál)arcokkal, amik mintha néha lekerülnének, de akkor meg csak a puszta hús van alattuk, azt meg ki akarja látni. A hangokkal, amik – OMG – mennyire kifejezőek. (Mint Scarlett Johansson hangja a Nőben. Világos, hogy bele lehet zúgni valaki hangjába.) Az illúziókkal, meg a napfény és józanság kegyetlenségével. spoiler Meg ezzel az egész mindenséggel, ahol minden ugyanolyan, ahol mindenki ugyanaz, ahol állatkert-méretű állatkertbe javasolt menni, ahol a szavak és intonációk is mind ugyanazok. Ha meg néha nem, úgyis ugyanolyanok lesznek hamarost.
Nem romantikus.
Cserébe tök igaz(i).

Mindenképp nagyon jó, és a koncepció miatt egészen rendkívüli, de hogy remekmű-e – ehhez látnom kell majd még legalább egyszer.

Nem tipikus animáció. A bábok(?) eléggé különlegesek, meg a történet is fura. Sokszor nem tudtam hova tenni. Az, hogy majdnem mindenkinek ugyanaz a hangja egy különleges megoldás, ami jelentést hordoz. Így tűnnek ki a tömegből a fontosak. Legalább is a történet szempontjából. Egy kicsit őrült, egy kicsit romantikus, egy kicsit elgondolkodtató. Ez volt nekem az Anomalisa.

Hát….művészi az egyszer biztos. A kivitelezés tökéletes. Mint mű, nekem nem jött be.
Bocs.

Gondolkodásra késztet.