Lépj az ürességbe (2009) 80% 40★

Régóta várólistán hevert Gaspar Noé ezen műve, talán a terjedelmes játékideje végett nem kerítettem rá sort eddig. Kicsit bánom is, hogy csak most jutottam el a pótlásáig, mert egy egészen egyedi spirituális utazásban volt részem.
Az Irréversible-hez képest valamelyest érezni a rendező visszafogottságát, viszont a stílusjegyei ezúttal is rengeteget nyomnak a latba. Az intenzív színhasználat, a pszichedelikus, túlvilági atmoszféra (amikhez szervesen hozzátett Tokió eszméletlen bevonzó, belvárosi neonfényes hangulata), a nyers sokkhatás, az explicitás kimutatása némileg mértéktartóbb kivitelben.
A testvérpár előtörténete, sorsa, intim kapcsolata rendkívül megérintett, megrázott, mindezt ráérős tempóval, páratlan technikai megvalósítással, nézőponttal prezentálva, ahol ismét tobzódnak a káprázatos egysnittesek. Persze ehhez a darabhoz is kell egyfajta hozzáállás, egy picit érezni is a hosszát, azonban emlékezetes pillanatok garmadáját vonultatja fel. Külön kiemelendő az egyszerre vad és gyönyörű finálé, amihez foghatót ezelőtt még sosem láttam.
Abszolút rétegfilm, viszont aki szellemileg bele tud kerülni, át tudja magát adni az szerintem egy igazán különleges, földöntúli élménnyel lesz gazdagabb.

Számomra ez egy zseniális mű. Ha jól tudom, Noé nyúlt egy kicsit a Tibeti halottaskönyvből, illetve nagy hatással volt rá a 2001 űrodüsszeia is (ez a trip jeleneteknél látszik igazán).
Eszméletlen látványvilága van, úgy érzékelhető a mű, mintha be lenne tépve a néző is…Noé legalábbis tutira be volt. XD
Az egyszer biztos hogy szexjelenetet, így, ahogy a végén van, még nem láttam. XD
(Amúgy herótom van a filmekben történő ilyesfajta eksönöktől, most aztán meg jól beletolja a rendező itt is, csakazértis…na mind1…)
Láttam a rendezői (vagy csak simán bővített?) verziót is, de igazából olyan sok extra nem volt hozzátéve…ha jól emlékszem…
Nem egy sima darab, kimondottan művészfilm, de annak semmiképp sem hétköznapi.