Az élet nyomában (2001) 87% 35★

Már rossz az is, hogy az ébrenléted minimálbérért eladod… de az álmaidat már ingyen megkapják.

A cél az, hogy megszabaduljunk a negatívtól, ami a nemlétünket jelenti.
És ha egyszer igent mondunk, a helyeslés továbbterjed majd.
Határt nem ismerő igenlések láncává terjed ki.
Ha egy pillanatra igent mondasz, a létezést helyesled.

Az igazi művészt, szentet, filozófust ritkán érik el.
Miért van ilyen kevés? A világtörténelem és evolúció miért nem előrehaladás…
…miért inkább az a sok nulla elérése?
Nem fejlődtek ki nagy értékek.
Esküszöm, a görögök 3000 éve ugyanilyen fejlettek voltak, mint mi!

– Hé, öreg, mit keres ott fönn?
– Nemigen tudom.
– Segítsünk lejönni?|- Nem hiszem, hogy kellene.
– Szerencsétlen.
– Nem rosszabb, mint mi. Ő csupa tett és semmi elmélet. Mi meg csupa elmélet és semmi tett.

Ezer év egy pillanat. Nincs semmi új, semmi más. Ugyanaz a terv mindig.
Ugyanaz a felhő, ugyanaz a zene, ugyanaz az érzés, egy óra vagy egy örökkévalósággal ezelőtt.
Nincs itt semmi, semmi nincs már nekem. Már emlékszem, ez megtörtént velem. Ezért mentem el.
Elkezdtél válaszokat keresni. Nehéznek tűnik, de nagy a díja.
Tornázd az agyad alaposan, de tudd, hogy ez csak torna.
Készíts gyönyörű tárgyakat, oldj meg problémát, fedezd fel a létező univerzum titkát.
Mentsd meg az érzékeid behatásait. Érezd az örömöt, bút, nevetést, empátiát, szenvedélyt…
és vidd magaddal egy bőröndben.
Emlékszem hogy jöttem, és hogy lettem ember. Miért maradtam. És a már itt végső indulás.
A kijárat erre. Nincs már sebesség. Sem öröklét, sem végtelenség.

öngyilkos: Az önpusztító ember teljesen elidegenedett, magába zárkózott. Kizárja magát az emberi közösségből, azt gondolja, „Biztosan őrült vagyok.” Csak annak nincs tudatában, hogy a társadalomnak, ahogy neki magának elemi érdeke a tetemes veszteség, a katasztrófák. Igényeljük a háborút az éhínséget, az árvizeket és a földrengéseket. Szeretjük a káoszt, nem élhetünk nélküle. Depresszió, harc, lázadás, gyilkosság. Az egész horror. Ellenállhatatlanul vonz a halál és a pusztulás teremtette orgiasztikus állapot. Tenyészünk rajta, dagonyázunk benne. Persze a média lógó orral tálalja ezeket az eseményeket, mint fájdalmas emberi tragédiákat. De jól tudjuk, a média célja sosem az volt, hogy megmentse a világot a gonosztól, nem. Az a dolguk, hogy elfogadtassák velünk a gonoszt, hogy csendben együtt éljünk vele. A hatalmon lévők érdeke az, hogy passzív megfigyelők legyünk. Van nálad gyufa?
(ad neki egy doboz gyufát)
öngyilkos: És nem hagynak semmiféle döntési lehetőséget, kivéve, hogy időnként pusztán szimbolikusan a hozzájárulásunkat fitogtatva szavazhatunk. A jobboldali báb kell, vagy a baloldali. Úgy érzem itt az ideje, hogy inkompetenciámmal és számos elégedetlenségemmel részt vegyek a tudományos szociopolitikai átverésben. Hangom hiánya hallatsszon messzire.
(felgyújtja magát)

– Kétfajta szenvedő létezik a világon. Az egyik az élet hiányától szenved, a másikban gyötrően túlteng az élet. Jómagam a második kategóriába tartozom. Ha jobban belegondolsz, viselkedésünk, cselekedeteink legnagyobb része lényegileg nem különbözik az állati viselkedéstől. A legfejlettebb technológiánkkal, minden szaktudásunkkal a legjobb esetben a szupercsimpánz szintjén vagyunk. Voltaképp a távolság, teszem azt Platón vagy Nietzsche és az átlagember közt nagyobb, mint a távolság a csimpánz és az átlagember közt. Az emelkedett lélek szintjét, a művész, a szent, a filozófus szintjét ritkán érjük el. Miért oly kevesek? A világ és az evolúció története miért nem sikertörténet, sokkal inkább a nullák hiábavalóan növekvő sora? Az értékrendünk nem fejlődött. A patvarba! A görögök 3000 évvel ezelőtt ugyanilyen fejlettek voltak, tehát mik ezek a korlátok, amik visszafognak, hogy meg se közelítsük a képességeink határait? A kérdésre egy másik kérdésben található a válasz, mégpedig, „Mi az ami a legtöbb emberre leginkább jellemző? A félelem, vagy a lustaság?”

– Egy haverom szerint azzal követed el a legnagyobb hibát, ha azt hiszed, hogy életben vagy. Pedig csak az élet előszobájában alszol.