Az élet nyomában (2001) 87% 37★

Már rossz az is, hogy az ébrenléted minimálbérért eladod… de az álmaidat már ingyen megkapják.

A cél az, hogy megszabaduljunk a negatívtól, ami a nemlétünket jelenti.
És ha egyszer igent mondunk, a helyeslés továbbterjed majd.
Határt nem ismerő igenlések láncává terjed ki.
Ha egy pillanatra igent mondasz, a létezést helyesled.

Az igazi művészt, szentet, filozófust ritkán érik el.
Miért van ilyen kevés? A világtörténelem és evolúció miért nem előrehaladás…
…miért inkább az a sok nulla elérése?
Nem fejlődtek ki nagy értékek.
Esküszöm, a görögök 3000 éve ugyanilyen fejlettek voltak, mint mi!

– Egy haverom szerint azzal követed el a legnagyobb hibát, ha azt hiszed, hogy életben vagy. Pedig csak az élet előszobájában alszol.

– Hé, öreg, mit keres ott fönn?
– Nemigen tudom.
– Segítsünk lejönni?|- Nem hiszem, hogy kellene.
– Szerencsétlen.
– Nem rosszabb, mint mi. Ő csupa tett és semmi elmélet. Mi meg csupa elmélet és semmi tett.

Ezer év egy pillanat. Nincs semmi új, semmi más. Ugyanaz a terv mindig.
Ugyanaz a felhő, ugyanaz a zene, ugyanaz az érzés, egy óra vagy egy örökkévalósággal ezelőtt.
Nincs itt semmi, semmi nincs már nekem. Már emlékszem, ez megtörtént velem. Ezért mentem el.
Elkezdtél válaszokat keresni. Nehéznek tűnik, de nagy a díja.
Tornázd az agyad alaposan, de tudd, hogy ez csak torna.
Készíts gyönyörű tárgyakat, oldj meg problémát, fedezd fel a létező univerzum titkát.
Mentsd meg az érzékeid behatásait. Érezd az örömöt, bút, nevetést, empátiát, szenvedélyt…
és vidd magaddal egy bőröndben.
Emlékszem hogy jöttem, és hogy lettem ember. Miért maradtam. És a már itt végső indulás.
A kijárat erre. Nincs már sebesség. Sem öröklét, sem végtelenség.

öngyilkos: Az önpusztító ember teljesen elidegenedett, magába zárkózott. Kizárja magát az emberi közösségből, azt gondolja, „Biztosan őrült vagyok.” Csak annak nincs tudatában, hogy a társadalomnak, ahogy neki magának elemi érdeke a tetemes veszteség, a katasztrófák. Igényeljük a háborút az éhínséget, az árvizeket és a földrengéseket. Szeretjük a káoszt, nem élhetünk nélküle. Depresszió, harc, lázadás, gyilkosság. Az egész horror. Ellenállhatatlanul vonz a halál és a pusztulás teremtette orgiasztikus állapot. Tenyészünk rajta, dagonyázunk benne. Persze a média lógó orral tálalja ezeket az eseményeket, mint fájdalmas emberi tragédiákat. De jól tudjuk, a média célja sosem az volt, hogy megmentse a világot a gonosztól, nem. Az a dolguk, hogy elfogadtassák velünk a gonoszt, hogy csendben együtt éljünk vele. A hatalmon lévők érdeke az, hogy passzív megfigyelők legyünk. Van nálad gyufa?
(ad neki egy doboz gyufát)
öngyilkos: És nem hagynak semmiféle döntési lehetőséget, kivéve, hogy időnként pusztán szimbolikusan a hozzájárulásunkat fitogtatva szavazhatunk. A jobboldali báb kell, vagy a baloldali. Úgy érzem itt az ideje, hogy inkompetenciámmal és számos elégedetlenségemmel részt vegyek a tudományos szociopolitikai átverésben. Hangom hiánya hallatsszon messzire.
(felgyújtja magát)

– Kétfajta szenvedő létezik a világon. Az egyik az élet hiányától szenved, a másikban gyötrően túlteng az élet. Jómagam a második kategóriába tartozom. Ha jobban belegondolsz, viselkedésünk, cselekedeteink legnagyobb része lényegileg nem különbözik az állati viselkedéstől. A legfejlettebb technológiánkkal, minden szaktudásunkkal a legjobb esetben a szupercsimpánz szintjén vagyunk. Voltaképp a távolság, teszem azt Platón vagy Nietzsche és az átlagember közt nagyobb, mint a távolság a csimpánz és az átlagember közt. Az emelkedett lélek szintjét, a művész, a szent, a filozófus szintjét ritkán érjük el. Miért oly kevesek? A világ és az evolúció története miért nem sikertörténet, sokkal inkább a nullák hiábavalóan növekvő sora? Az értékrendünk nem fejlődött. A patvarba! A görögök 3000 évvel ezelőtt ugyanilyen fejlettek voltak, tehát mik ezek a korlátok, amik visszafognak, hogy meg se közelítsük a képességeink határait? A kérdésre egy másik kérdésben található a válasz, mégpedig, „Mi az ami a legtöbb emberre leginkább jellemző? A félelem, vagy a lustaság?”

Kim Krizan: Creation seems to come out of imperfection. It seems to come out of a striving and a frustration and this is where I think language came from. I mean, it came from our desire to transcend our isolation and have some sort of connection with one another. And it had to be easy when it was just simple survival. Like you know, „water.” We came up with a sound for that. Or saber tooth tiger right behind you. We came up with a sound for that. But when it gets really interesting I think is when we use that same system of symbols to communicate all the abstract and intangible things that we're experiencing. What is like… frustration? Or what is anger or love? When I say love, the sound comes out of my mouth and it hits the other person's ear, travels through this byzantine conduit in their brain through their memories of love or lack of love, and they register what I'm saying and they say yes, they understand. But how do I know they understand? Because words are inert. They're just symbols. They're dead, you know? And so much of our experience is intangible. So much of what we perceive cannot be expressed. It's unspeakable. And yet you know, when we communicate with one another and we feel that we have connected and we think that we're understood I think we have a feeling of almost spiritual communion. And that feeling might be transient, but I think it's what we live for.

Guy with loudspeakers on his car: We have got to realize that we are being conditioned on a mass scale. Start challenging this corporate slave state. The 21st century is going to be a new century. Not the century of slavery; not the century of lies and issues of no significance and classism and statism and all the rest of the modes of control. It's going to be the age of human kind standing up for something pure and something right. What a bunch of garbage!… liberal, democrat, conservative, republican… It's all there to control you; two sides of the same coin! Two management teams bidding for control of the CEO job of slavery incorporated. The truth is out there in front of you but they lay out this buffet of lies. I'm sick of it; and I am not going to take a bite out of it! Do you got me?