Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (2018) 123

96' · magyar · dráma, thriller 12

Eszter a tinédzserkor megpróbáltatásait a mangák világában igyekszik átvészelni. Kívülállóként szemléli kortársait, náluk sokkal többet jelent neki, hogy angoltanára külön figyelmet fordít rá. Amikor egy nap a tanár váratlanul elmegy a gimnáziumból, Eszter lába alól kicsúszik a talaj. Muszáj… [tovább]

magyar

Képek 1

Szereposztás

Herr SzilviaEszter
Vajda KristófPéter
Mácsai PálIstván
Schell JuditKrisztina
Polgár CsabaCsababá
Kardos RóbertRóbert
Rezes JuditGabriella
Csúcs OliviaSzintia
Rácz DávidBeni
Lénárt JuditAdri
Hirdetés

Kedvencelte 7

Várólistára tette 238


Kiemelt értékelések

Chriss 

Ez egy nagyon jól sikerült film, de nagyon nehéz túllépni rajta, és emészteni kell egy ideig. Sok dologra felhívja a figyelmet, de leginkább az inernet veszélyeire. És arra, hogy a kamaszok néha képesek őrültségeket csinálni, amit csak akkor gondolnak végig, amikor már késő. Én ezt a filmet levetíteném az iskolákban tanító szándékkal. Sajnos annak is tanúi lehetünk, hogy a tanároknak egyre kevesebb tekintélye van, a diákokat az órák már nem kötik le, sokkal fontosabbá vált számukra a virtuális világ, ami tele van hazugságokkal. A valódi emberi kapcsolatok haldokolnak, lassan minden kamasz már a mobilokon és a fészbúkon éli az életét, olyanokkal webkamerázik, akiket nem is lát vagy ismer. Nagyon nem jó irányba haladunk, és ez a film felnyitja az emberek szemét sok dologra. Én ajánlom mindenkinek, mert vannak benne csattanók és fordulatok, amikre nem is gondolnánk az elején.

Nihilchan

Ez egy borzasztóan nehéz film. Én például három napig néztem. De lehet, hogy csak azért viselt meg ennyire, mert általános(!) iskolában dolgozok és az elmúlt öt évben olyan cifra dolgokat láttam és hallottam, hogy a film legtúlzóbbnak tűnő pillanatai is abszolút reálissá váltak. Én ezt megnézetném minden középiskolással és minden szülővel, viszont ha a puszta tényeket nézzük, a történet kiváló indítója lehet egy beszélgetésnek, de egyáltalán nem nyújt megoldást (sőt, lényegében, megfelelő háttér nélkül még félre is érthető az üzenete).

A cél az lenne, hogy felelősségteljesen használjuk a modern technológia vívmányait (az alapján, amit mindannyian látunk felnőttektől, kicsit sem csodálkozhatunk a gyerekek internethasználati szokásain), nekem legalábbis sosem célom, hogy démonizáljam a kütyüket és a közösségi média felületeit (bár utóbbikat személy szerint én kegyetlenül rühellem), viszont a digitális kompteneciafejlesztés és a biztonságos internethasználat sokkal nagyobb figyelmet kéne, hogy kapjon az oktatásban. (Bocsánat, hogy ennyit papolok erről, de számomra ez egy nagyon fontos dolog.)

Ami a filmet illeti, izgalmas és érdekes, nagyon mai, bár némely pontján tényleg túlzónak tűnhet. Az az igazság, hogy a 40. perc környékén „lelőtték a poént” onnantól pedig a végjátékig kicsit unalmassá vált, jobban mondva elnyújtottá. A végével nem vagyok elégedett, pont azért, mert szerintem félreérthető és örültem volna, ha a sztori szempontjából nem ott fejezik be, ahol. A fiatal színészek rendben voltak, kicsit amatőrök, de szerintem hitelesen tinik. A Pétert alakító fiúnak viszont külön gratulálok.

Lényeg a lényeg, nagyon boldog vagyok, hogy elővették ezt az egészet és annak is örülök, hogy egyre kevésbé tabu a téma. Filmélményként nem vagyok vele teljesen elégedett, viszont simán rá lehet építeni (és kellene is) pár középiskolai foglalkozást.

molymacska

Ezt a filmet véletlenül találtam itt snitten, majd elmeséltem páromnak, és annyit vitatkoztunk a fülszövegen, hogy azt mondta: megnézzük. És így is tettük. Egy nagyon mély benyomást tevő film volt számomra.
Először is vegyük alapul a címet: Remélem, hogy legközelebb sikerül meghalnod :) Ez a cím rengeteg mindent elárul számunkra: hogy fontos kérdés a cyberbulling, hogy egy tinédzser élete a digitális korszakban ha lehet még nehezebb, és sokkal erősebb ingerek vannak arra, hogy öngyilkosságot kövessenek el, és azt is, hogy mennyire szépen tudják mondani, hogy halj meg. Emberek azt tudják (akár mindennaposan) leírni a másiknak, hogy nem akarják, hogy éljen. Ez borzalmas! És még annyira félelmetes is, hiszen ilyenkor az emberek reakciói is szélsőségesek lesznek. Érdekes a címben a smiley is, hiszen nem csak azt fejezi ki, hogy egy digitális környezetből lévő szöveget ragadtak ki, de azt is, hogy valaki ez mosolyogva (vagy mosoly mögé "cukin megjegyezve") teszi ezt mind meg. Valahogy számomra a halál és ez a mosolygós smiley teljes ellentétben áll egymással, és borzalmas csak rágondolni is, hogy bárki tényleg leírná ezt a mondatot.
A történet érdekes volt a maga nemében: nem csak a digitális kultúra veszélyeire hívja fel a figyelmet, hanem az emberek törékenységére is. Én, botor ember, azt hittem, Eszter lesz a főszereplő, de valahogy a történések közben (és a film második felében bekövetkező csavar következtében) egyáltalán nem úgy gondolnám, hogy ő bármiben is a fő. Inkább egy lány, aki véletlenül ilyen helyzetbe került.
Persze azért neki is szerepe és felelőssége van a dolgokban, hiszen a film első felében lévő webcamszexbe ő is belemegy (ez még nem spoiler annyira sztem) de érezhető volt benne, hogy csak játéknak tekinti (főleg mikor túl messzire megy a másik fél) és csak lengeti a bugyiját, az egy tökéletes pillanat erre, és utána lévő: én nem akarom érzés is kifejtődik. Eszernél borzasztóan gyorsan halad a másik nemmel, mind a webkamerás oldalról, mind Benivel, és ez egyrészről a tinédzserkornak is köszönhető, másrészről pedig a digitális kornak is. Mégis olyan rossz érzés volt ez a kutyafuttában lévő kapcsolat (ha nincs helye az ismerkedésnek, olyan hamar véget ér egy "kapcsolat")
Érdekesek a felnőttek szerepe a történetben: a szülők, akármennyire is felteszik a kérdést, tudunk e segíteni? és akármennyire is látszik, gáz van, azért tinédzser legyen a talpán, aki egy ilyen szülőnek elmondja, hogy „bocs anya, gáz van, ez történt, segítsél” Mert ezek a szülők alkalmatlanok voltak a segítség adására, sőt, sokszor úgy éreztem, befogadni a problémát se tudták volna.
Emellett az is észrevehető benne, hogy a szülők nem érzik át a másik fél (gyerekek) érzéseit: például mikor az anyukával reggeliznek, azt mondja: tegyék el a telefont, de ő az első csörgésre már rohant, hiszen éppen aktuális bikája megírhatta neki, hogy mennyire megdugná. Miközben ezt a gyerekeknél nem tűri el. Ember: legyél már következetes! Legalább az asztalnál (mellett) ne az aktuális bikára gondolj!
Érdekes az is, hogy a másik család akit megismerünk egy picit előrébb tart szülői oldalon, hiszen odaköltözik a férfi. Nem tudom, hogy az a nő mit gondolt, mikor csak úgy, első (vagy szinte első) találkozásra odacipeli a csávót, de ez gusztustalan, és remélem, hogy a családokban ilyen nem fordul elő (sajnos de, mert merítkezni kellett valamiből de…). Ebbe azt hiszem, van beleszólása a gyereknek is, és a költözés előtt azért érdemes ismerkedni is. Az pedig, hogy férfiúnk mindenképpen mindenbe bele akar szólni, az pedig felháborító volt. (én tuti elköltöztem volna)
Persze a tanárok se jobbak: Csaba bá'-nak már kivan a férfiassága a feleségével, aki nem tudja, hogyan legyen anya (jah, erre egy londoni költözés kell, tényleg) míg a többi tanárnak nincs létjogosultsága tanárnak lenni. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a mindenféle képeket küldözgetik egymásnak, de amikor valaki szól érte, akkor az hallgasson el, mert nem lehet lenyomni a tananyagot az órán. (itt kell megjegyezem, hogy bár hasonló elemű dolgok voltak az én tinikoromban is, de… nem ennyire elvadult dolgok. Valahogy azok a képek sokkal durvábbak voltak, és kicsit úgy éreztem utána, hogy a másik nemnek már nem lesz semmilyen meglepetés egy aktusban. Főleg egy érzelem nélküli aktusban)
Az animekultúra is érdekesen jelent meg, főleg mert ez borítja be a háttért (nyako-sensei-es párna *-* Chis táska *-* ) és jó érzés volt ezt látni kicsit, de valahogy ez is picit furcsán sült el. A három animés lányon látszott, hogy a rendező szerint tényleg ebbe „menekülnek” (ha nem is mind a három, de a kis vékony tuti csak így tud szocializálódni) miközben ennek a kultúrának lehetnek pozitívabb kimenetelei is. Ettől függetlenül imádnivaló volt egy kicsit újra ebbe beleélni magam (am tudja vki, kinek öltöztek be? ez valszeg vmi új anime lesz, mert én nem emlékszem rá :D )
Érdekes témákat boncolgatott a film: cyberbulling, (digitális) szexualitás, és visszaélés, és hogy miért ne tegyél ki bikinis fotót magadról (mert arra fogják verni a srácok. Tényleg) Még rengeteg rétege van a filmnek, ami spoilermentesen nehezen tudnék elmondani, de emlékezetes mindenképpen.
Ezt a filmet minden szülőnek, és gyereknek, fitalanak és idősnek, digitális technikát használónak, és még (már) nem használónak látnia kell. Egy bizonyíték lenne arra, hogy a technikával vigyázni kell!

3 hozzászólás
Nikkincs

A 13 okom volt után azt gondoltam, hogy nem fog megviselni. Hát de. Kemény. Nagyon valós problémák. Nagyon fontos film – gyereknek, tanárnak, szülőknek, nem szülőknek.

Dóra_Pethő

Valós és igazi oldalát mutatja meg a film egy olyan jelengségnek, amely mindig is jelen volt és jelen is lesz az életünkben. Talán formájában alakul át majd.
Lassan építkezik a film és hirtelen zuhan rád a feszültség. A vége jó ahogy van, bár SPOILER! várod a megoldást és a megnyugvást.
Ez egy olyan moziélmény amire annak érdemes befizetnie, akit érdekel a cyberbullying szakmai szemmel. Bár szülőknek, akik tinédzsert nevelnek, is jó szívvel ajánlom.

Mamuszy 

Jézusom…Elmondhatatlanul cringe film volt, konkrétan takargattam a szemem a túláradó cringe miatt, borzasztóan kínosan éreztem magam miközben néztem…És nem csak én.
Szerintem a leírás eléggé félre vezető,ahogyan az előzetes is, egy teljesen más kaliberű filmet képzeltem el. Egyébként maga a film alaptörténete nagyon jó lenne, tanulságos meg minden, de ez valahogy eléggé el lett cseszve…
A színészek alakítása, hát…az valami ritka amatőr valami volt, egyszerűen borzalmas…
Személy szerint engem még az a nagyon low budget anime zavart, hát az is valami rettenet volt..
A lehető legrövidebben: borzasztóan nagyot csalódtam a filmben, és nem hiszem hogy olyan hamar kortárs magyar filmre merek nézni…

H_Anita

Annyira végtelenül amatőr benne minden. A sztoriban lenne potenciál, de egyszerűen annyira amatőr mind a színészgárda, mind maga a technikai háttér, hogy nem lehet komolyan venni. Továbbá nem kínál megoldást a problémára. Csak hagyja lógni a levegőben, így igazából célja sincsen – szerintem – a filmnek.

chibizso

Az RLSM az őszi mozi kínálat egy kellemes meglepetése, sőt, nálam felkerült az utóbbi évek kedvenc magyar filmjei közé is. Az elejétől a végéig hiteles, kiemelten fontos témát hoz közel mindenkihez, ezenfelül pedig nagyon fordulatos, bőven kínál izgalmat a nézőnek. Sok rossz dolog nem mondható rá, talán csak annyi, hogy itt-ott kicsit mintha veszteni lendületéből a történet, és kicsit megmosolyogni való volt az amatőr anime-utánzat a filmben, de utóbbit fogjuk a kis költségvetésre (a Magyar Filmalap ugyanis nem támogatta Schwechtje filmjét). Az RLSM 9/10-es filmélmény, ajánlom mindenkinek.

Bővebben:
https://anti-gane.blogspot.com/2018/09/remelem-legkozel…

Chris90 

Félig-meddig reálisan dolgozza fel a témát, de azért van benne sarkítás. Egyébként le a kalappal az alkotók előtt, eddigi tapasztalataim szerint, az iskolai zaklatás és megaláztatás témakörében ritkán szület ennyire hiteles és őszinte alkotás, szóval legyünk rá büszkék, hogy mi, magyarok az élvonalba tartozunk.


Népszerű idézetek

Bogesxd 

Eszter: Most ezt mért kellett?
Beni: Szerintem a kis nyomi az tök kedves.

Nocharity 

– Mondta, hogy vár valamire…
– Mire?
– Hogy történjen valami.
– Hát, valami mindig történik, arra nem hiába vár.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján