Fehér isten (2014) 61% 123★

Az egy csillag a kutyáknak jár. Minden más értékelhetetlen.
Rá kellett raknom a halláskárosultaknak készült magyar feliratot egy MAGYAR filmre, mert konkrétan nem értettem, hogy mit motyorásznak maguk elé a szereplők.
Színészi játékról nem beszélhetünk.
A karakterek kidolgozatlanok, mindenki ok nélkül pszichopata, mert csak.
A forgatókönyv gagyi, indokolatlan jelenetek, folyamatos deus ex machinák, minden azért történik, mert csak.
A párbeszédek klisések, giccsesek, teátrális mondatokat hajigálnak egymásnak mindenféle átélés (és előzmény) nélkül, mert csak.
Van valamiféle íve persze, de rémesen dilettáns az egész. Papírmasészerű.
Voltak benne cuki kutyák, de amúgy ez egy két órás hatásvadász sz…

A cím talán a White Dog előtti főhajtás lehet. Megvan benne az, ami egy jó művészfilmhez kell, de mégis inkább közönségfilmbe hajlik. Ez a leginkább abban mutatkozik meg, hogy végig igyekszik drámai tónusokat megütni és gyakran nagyobb a füstje, mint a lángja, valamint a zene is helyenként monumentális, lélekszaggató pillanatokat dübörögtet, már amikor épp nem autósüldözéses akciófilmekhez írt dallamokat. Magyar filmekben ez nem szokás, érzékeny fülünknek hamisan is cseng, de ha megpróbáljuk úgy nézni a filmet, mintha egy laza külföldi film lenne, máris fél fokkal megszokottabb. Baj csak annyi van, hogy ehhez nem illik, és nem azért nem illik, mert ez Magyar, hanem mert röhejes, hogy olyan zenékre, amikre máshol robbantani szoktak, meg főhősök elveszteni szeretteiket tragikus balesetekben, itt lényegében kutyusok kergetik egymást. A hangversenyi próbákon azért jók voltak a klasszikusok. A Rotten Tomatoes kritikusai többnyire imádták, ami meglepő, mert a film üzenete és szentimentalizmusa még véletlenül sem enged utat eltérő interpretációknak.
Van, ahol kifejezetten nevetséges mértéket ölt az emberek démonizálása. Az üzenet tehát tiszta, nem próbálja árnyalni a karaktereket, feketén-fehéren áll hozzájuk, de reményt azért csillant fel. A közel-Keleti akcentus erőltetése fülsértő volt. Ha az igazi Magyarországon is minden felnőtt seggfej volna, azt hiszem minden gyerek hasonlóan érzéketlen közönybe húzódna velük szemben, mint Lili. Aki az ő színészi játékát szólja le, az ilyen alapon agyon is gyalázhatná A nagy füzet ikreit, pedig ők sem tértek ám el a nekik kiosztott eredeti koncepciótól. A film néhol otrombán idealista, ám ez szimbolikusan nézve még megállhatja a helyét.

Miután ennyit írtam a film hiányosságairól és vélt / valós hibáiról, ideje kitérnem a pozitívumokra is.
1. MK-tól eddig csak a Deltát láttam, amit legszívesebben égetnék, főleg, mert pénzt is adtam ki érte. Ahhoz képest ez remekmű.
2. Jól bemutatja milyen lehetőségek vannak a hazai filmgyártásban, amiket érdemes olykor kiaknázni, a szokottnál többször is.
3. Sok Magyar filmet lefőz (igaz, többnyire vígjátékokat), rendezésben is jó.
4. Ahhoz képest, hogy a kutyus általános tortúrája nem kötött le túlzottan, maga a kutya is jó volt.
5. A fiatalság / kisebbségek és az állatok helyzetét én is párhuzamba tudom állítani, és alapvetően jó témáról szól.

A Coelho-i magasságokba merészkedő szimbolika még csak-csak elviselhető, de a hatásvadászat egyszerűen kikészített, a pátoszos aláfestő zenéktől a karakterek egydimenziós „jelképpé” egyszerűsítéséig lényegében minden fárasztott. Egy jó film alkotóelemei ott vannak mind, de a kikevert mixtúra élvezhetetlen lett. Egyszerre akar művészfilm és közönségfilm is lenni és egyik sem sikerül igazán.

Nagyon kevés film idegesít fel, de ez azok közé tartozott.
A nagyon gyatra színészi játék még csak-csak eldöcögött volna (bár amikor kiderült számomra, hogy az általam amatőrnek gondolt rendező, aki a giroszos arabot játszotta szláv akcentussal, elvégezte a színész szakot is, akkor tényleg összeomlott egy világ bennem), de idegesítőbbek voltak az elképzelhetetlen jellemfejlődési ugrások (az apa karaktere mi volt?!), meg az egész sztori bárgyúsága azokkal a naturalista horror-jelentekkel, meg az elnyújtott kutyaszólongatásokkal (Hágen! elmondva ötszázszor) és a geijl végével (még ha tudom, hogy mitológiai utalás is volt).
Értem én, nagyon betalált a tartalma, az elnyomott, listára tett kóbor tömegek lázadása, de nekem sajnos ettől függetlenül nagyon kevés volt. Még úgy is, hogy az operatőr remek munkát végzett.

Valóban, a kutyák betanítása nem volt kis feladat, felteszem a rendező keze munkáját dicséri mind a 250. A Budapesti Cirkuszfesztiválon járna neki a díj, ez kétségtelen; de Cannes-ban?!

Na, kérem, ez az a film, ahol az egyetlen jó színész a kutya, illetve a kutyák voltak.

Meglepett,sokkal rosszabbra számítottam az értékelések alapján.Mondjuk tényleg eléggé motyogtak a szereplők,de fura is lett volna,ha egy ilyen filmben minden olyan tiszta lett volna.
Azért egy ilyen,üres Budapestet megnéznék magamnak,pl egyedül bringázni az Erzsébet-hídon,nem semmi!

A két csillag a kutyák teljesítményének szól. A többi minősíthetetlen.

Borzalmasan nagy csalódás volt….
Konkrétan idegesített a film, ami meg kell vallanom eléggé ritka jelenség nálam. A színészi játék a 0-án van, bár néha a -1-et súrolta. A kutyáknak adtam a csillagokat, mert ők elképesztőek voltak.

Két kérdés :
Kinek jutott eszébe ez a film és miért?
Hát nekem ez annyira, de annyira nem tetszett… Legalább, ha a színészek jók lettek volna…
Csodálom magamat, hogy egyáltalán végéig néztem.

Kiakadtam! Ez nagyon nem az én filmem volt.
Imádom a kutyákat. De ez a film, ha nem szeretném őket tuti hogy csak megerősítene abban, hogy miért nem szeretem őket/miért kell félnem tőlük stb. amit gondolnak a nem kutyás emberek a kutyákról Nem gondolnám hogy ez jó „pozitív reklám” a kutyákról.
A gyomrom fordul fel az emberektől és az emberek által „elb*szott” kutyáktól. személyes tapasztalat De ebbe most nem mennék bele.

Egyszerűen én nem értem miért lett ez a film ekkora siker. Bár az is igaz hogy alig tudnék mondani olyan filmet ami valami díjat nyert és nekem tetszett volna.
A szöveg – már amennyi volt benne – szinte érthetetlen volt. Többször vissza kellet t tekernem, hogy megértsem.
Színészi játék: egy nagy nulla.

Soha többé nem akarom ezt látni!!!!!