Carol, a helyi iparmágnás felesége, egyik nap rémálmot lát, amelyben közvetett szomszédját saját maga öli meg. Másnap holtan találják a szomszédasszonyt, pontosan úgy, ahogy azt Carol előre látta. A nő nem biztos abban, hogy ő tette-e vagy sem. De valójában mi történhetett?
Egy gyík a nő bőrében (1971) 5★
98' · francia, olasz, spanyol · thriller, rejtély, giallo !
Szereplők
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Az álmok, a tudatalatti világával, valósággal és képzelgéssel trükköző filmek mindig is nagyot mentek: máig is ügyesen be lehet csavarni a nézők agytekervényeit egy „mi az álom, mi a valóság?” címszóra megkomponált akciófilmmel, sőt, egy efféle „félúton felébredünk” jellegű fordulattal simán el lehet hitetni a közönséggel, hogy a prezentált történet a valaha volt legeredetibb forgatókönyvírói húzás – pedig az ötlet elég régóta velünk van.
Ez az 1971-es giallo is elsősorban történetszövésének ezen bizarr vetületével hódít: egy olyan gyilkossági ügyet járunk benne körbe, aminek valódi természete a műsoridő javában nem tisztázódik. Álom és fantázia keveredik egy bestiális emberöléssel, és tényleg nem lehet megsejteni, ki a hunyó. Ilyen értelemben a mozi veretes krimi is a nagyon olaszos thriller felszín alatt, sőt, esetében a giallo kötelező kellékeként felvonuló – sokszor elég közönséges – erotika is új értelmet nyer: a meztelenség, a mai szemmel már esetlen pszichedelikus képalkotás sehol máshol nem állja meg jobban a helyét, mint egy álomszekvenciában. Ez óriási húzás az Egy gyík a nő bőrében esetében, minden sokkal inkább helyére kerül, sokkal izgalmasabb, érdekesebb lesz általa, mint egy átlagos cici-villantós olasz horrorban általában…
Ezzel a stilisztikai arculatot is meghatározó írói döntéssel gyakorlatilag el is dőlt a film sorsa, hisz miközben látványosan félamatőr operatőri munka jellemzi (noha Luigi Kuveiller nyilvánvalóan nem amatőr, szóval ez inkább koncepció), és a megnézett kópia is maximum csak a VHS minőséget ütötte meg, ráadásul egy még mindig elég kezdetleges, de legalább nem Google Fordító kaliberű felirattal, a mozi mégis magával tudott ragadni. Mindvégig fenntartott az érdeklődésemet, sosem merült fel benne üresjárat – köszönhető ez talán a vágásnak is, hiszen a filmnek nem ez a magyarosított olasz kópia a leghosszabb verziója, de kétségkívül feszes és tempós.
A fő húzótényező egyébként Stalney Baker és Jean Sorel szereplése volt, de mindketten kissé karót nyelten vannak csak jelen a konfliktusban – a giallo bizony női műfaj!
Jó kis film, abszolút ajánlott darab giallo témakörben!