A lány, aki túl sokat tudott (1963) 66% 5★

Ez bizony Alfred Hitchcock szteroidokon – és nem őrültem meg! A Snitt szerint én még nem találkoztam Mario Bavával, de határozottan ismerős nekem ez a név. Picit meg is veregetem a vállamat emiatt, nem tesz vele rossz lóra az ember: A lány, aki túl sokat tudott egy kiváló Hitchcock-i thriller, ami vastagon előlegezi és afféle kritikus láncszemként magyarázza a horror műfaj fejlődési ívét a fekete-fehérben prezentált fény-árnyék játékok és a rikító színpompában fürdőző klasszikus giallók között.

Technikai értelemben átkozottul szépen kivitelezett film. A fekete-fehér kép nagyon erős atmoszférát kölcsönöz az egyébként nem is túl bonyolult, nem is túl agyas történetnek, a Hitchcocktól kölcsönzött kreativitás viszont kimondottan felfelé nyomja a mozi esztétikai értékét. Gyönyörűek a képkompozíciók, a kameramozgás, a titokzatosság, a nézőt felcsigázó, torkon ragadó események prezentációja. Nagyon nyilvánvalóan Hitchcock Bava kiindulási alapja és nagyon nyilvánvalóan megtaláljuk itt Dario Argento korai filmjeinek szépséges vizuális világát – az összeköttetés, a fejlődési ív tökéletes kirajzolódik, csak nézzük meg egymás után a Psychót, ezt a mozit, majd a Kristálytollú madarat.
Személy szerint egyébként a giallo műfaj kezdetét én jóval későbbre kelteztem volna korábbi filmélményeim alapján, de be kell látnom, ez a film is veretes darabja a zsánernek. A sexploition jelző talán túlzás, bár az amerikai piacra küldött vágott verzió jelzi, ez minden szépsége ellenére már valóban egy szigorúan és csakis a fogyasztói piacra szánt szórakoztató darab azoknak, akik nem voltak megelégedve a kor divatfilmjeivel. Különösebben egyébként A lány, aki túl sokat tudott nem veszélyesebb a legklasszikusabb és horrorként leginkább körülírható Hitchcock filmeknél, és maguk a színesben forgatott hetvenes évekbeli giallók is bevállalósabbak, szabadosabbak voltak.
Persze nem minden arany, ami fénylik. A történet tényleg nem túl vastag, és a jól elkapott atmoszféra többet lendít előre a mozin, mint maga a forgatókönyv. A színészi játék eléggé idejétmúlt, leszámítva Letícia Románt, akit tudnék még nézegetni. Les Baxter zenéje rendben van, de szerintem őt sosem a filmzenéiért szerettük…

Jól sikerült mozi, egyszerre vintage noir horror és veretes giallo, mindenképpen ajánlom a műfajok iránt érdeklődőknek!