Egy olyan világban, ahol fahéjas cukor illatú rózsaszín bárányfelhőkön is lehet utazni, vagy olyan kocsikon, amelyeknek nincs kereke, hanem rezgő lábakon haladnak előre, Colin, a tehetős fiatalember, a koktélzongora feltalálója mindennél jobban vágyik a szerelemre. Olyan lányt keres, akit… [tovább]
Tajtékos napok (2013) 78★
Képek 8
Szereposztás
Audrey Tautou | Chloë |
---|---|
Romain Duris | Colin |
Omar Sy | Nicolas |
Gad Elmaleh | Chick |
Aïssa Maïga | Alise |
Charlotte Le Bon | Isis |
Sacha Bourdo | Egér |
Michel Gondry | Dr. Mangemanche |
Kedvencelte 22
Várólistára tette 180
Kiemelt értékelések
A könyvet nagyon szeretem, szerintem a film is jó lett. Sajnos, nincs időm annyiszor újraolvasni a könyvet, ahányszor kedvem van hozzá, olyankor jön a film. Mindig sikerül benne felfedeznem valamit, ami addig elkerülte a figyelmemet, s persze mindig sírás a vége, pedig annyira tudom már, mikor mi történik.
A könyv kedvenc, de a filmváltozat sajnos nem lesz. Eléggé túl lett spilázva minden tekintetben.
Annyira elvont hogy az már hihetetlen. Nagyon ügyesen oldották meg a könyv filmbe való átültetését. Szerencsére a héten olvastam, így felirsmertem a kis részleteket is, amiket megjelenítettek, látszólag jelentéktelen kis apróságok, mégis nekem ezekkel együtt volt teljes az élmény. A film nézése közben leggyakrabban ehangzott mondat: Ezek a franciák.. :) Ajánlom mindenkinek, aki nyitottabb az újdonságokra és a nem mindennapi dolgokra. Először természetesen a könyvet érdemes elolvasni, klasszikus. <3
A könyvet sem szerettem, de a film meg pont olyan volt, amitől féltem. Ripacskodó, idegesítő, az a fajta francia humor, amit mindig is utáltam.
Viszont a látványvilág elég király, és a szürrealitást jól hozza, úgyhogy a csillagokat ez kapja. Ugyanakkor, bár mint említettem, tőlem a könyv is távol állt, azt a világot sokkal bájosabbnak találtam, mint ami a filmben megjelenik. Túl harsány lett ez nekem.
Fura egy film… (A könyvet még nem olvastam, de el nem tudom képzelni, hogy hogyan lehet ezt megírni.) Az egész olyan abszurd, hogy csak tágra nyílt szemmel nézi az ember és egyszerűen köpni-nyelni nem tud… Erről nem lehet véleményt írni, ezt látni kell, és akkor megérted mit próbálok mondani..
A Tajtékos napok elsősorban azzal lopta be magát a szívembe, hogy képes volt igazán meglepni. A kiindulóhelyzet nem sok újat mutatna azon romantikus sztorik tömkelegében, melyekben a pár boldogságát az egyik, vagy akár mindkét fél betegsége árnyékolja be. A titok a kivitelezésben rejlik, Vian ugyanis egy alapjaiban hétköznapi, viszont számtalan szürreális aprósággal feldobott környezetbe helyezte a cselekményt, ritkán találkozni ennyire szabadon engedett képzelőerővel. Hozzá kell tennem, bár korábban sokan mozgóképre adaptálhatatlannak tartották, a film remekül visszaadja a regény ötletparádéját, sőt, a modern vizuális lehetőségeket kihasználva még meg is fejeli annak zseniálisan lehetetlen elemekben tobzódását. Nem bántam meg, hogy a filmmel találkoztam előbb, mivel miután már láttam megvalósítva, könnyebben bírtam befogadni a szöveget átszövő képtelenségeket.
Az előzetest látva felcsillant a szemem, és nagyon vártam a filmet. A zene is hangulatot csinált hozzá, illetve olvastam könyvben, és eltaláltnak éreztem. Kár, hogy nem volt az. Gondry túlzásokba esett, teljesen elszaladt vele a ló, már a film elején is érezni, hogy a minden jelenetbe, sőt, szinte minden snittbe bepréselt animációk, amiknek a legjobb esetben is a fele volt érdekes vagy élvezhető (az egérruhás miniatűr emberke szerintem kifejezetten kínos volt) elszálltak. Ami Vian könyvében van, az elég kellett volna, hogy legyen. A könyv szerintem nagyon jó, de a film nekem annak ellenére, hogy Gondry tud jól forgatni, és itt is voltak szép részletek, élvezhetetlen lett, és valamennyivel még hosszabb is a kelleténél.