Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020) 68% 122★

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egy viszonylag egyszerűnek tűnő mondanivalót képes teljesen kitágítani, megragadni az az mögött rejlő érzelemhullámokat. Az emberi bizonytalanságot, a szerelemből fakadó ellentmondásos érzéseket thrillerszerű narratívába csomagolja, így téve ezeket teljes egészében átélhető és kézzel fogható jelenségekké.

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2020/09/24/felkeszules-meghata…

Kétségtelen, hogy voltak benne megfogható érzelmi behatások, de a túlságosan visszafogott stílusa miatt nem mindig tudott kellőképpen elkapni. Plusz szerintem ennek a történetnek egy sokkal drámaibb lezárás, üzenet dukált volna spoiler, mint ami végül lett belőle. De az összhatás mégis tetszett, mert egy létező emberi impulzusra reflektál, és jól boncolgatja ennek a pszichés vonzatát. Egy magyar filmnél ez mindenképpen becsülendő.

Többet vártam. Bár nem mondom, hogy nem volt rám hatással, tudtam azonosulni a főszereplővel. Valamint, a magyar rögvalóságot is hitelesen át adja. Mégis hiányzott belőle valami, ami miatt emlékezetes maradna számomra.

jaj, ez mi volt? :/ nagyon vártam, mert a történet (mikor olvastam róla) megfogott, de a kivitelezés… lehet, csak rosszkor talált meg, de az életkedvem is elment, mire végignéztem. és ezek a zenék… a falat kapartam. meg mekkora balf*sz volt már ez a nő? úgy értem, egy munkájában kiemelkedő, felnőtt nő, hogy lehet ilyen gyenge, jellemtelen sz*rdarab? vagy tényleg elmentek neki otthonról? ez volt a koncepció? mert akkor jól sikerült. a színésznő (Stork Natasa) se lett a szívem csücske. kezdjük ott, hogy végig olyan, mintha hangsúlyozás nélkül, olvasná a szöveget ugyanazon a monoton hangon. arcjátéka (is) nulla. láttunk már ilyet (Testről és lélekről Máriája), de ott legalább ez hitelesre sikerült. itt meg olyan, mintha vele együtt mindenki amatőr színész lenne. aztán részlet kérdés, de nem adok egy nőre magassarkút, ha nem tud benne természetesen (nőiesen) járni + több olyan jelenet is van, ahol azt mutatják, hogy az utcán jön-megy, sétál. vagy ez is koncepció volt, hogy még jobban ráerősítsen a főszereplő nyomiságára. írtak itt a vágyakozásról, a viszonzatlan szerelemről. ebben az esetben együtt kellene éreznem a karakterrel, mert mindenki (én is) volt már ott. de csak azt éreztem végig, hogy megrángatnám szerencsétlen nőt. hogy ébredjen már fel, mit művel?! a film érdekességét az adja, de szerintem pont emiatt extrém irritáló végig, hogy a néző kb minden második jelenetben felteszi a kérdést magának: most ez tényleg megtörtént? vagy csak Márta képzelte? pl spoiler és a vége? az is teljességgel érthetetlen volt számomra. és nem úgy érthetetlen, hogy sejtelmesen a nézőre bízzák a végkifejletet, hanem egy oda nem illő baromsággal zárják le a ca másfél órás cselekményt. kár, pedig az ilyen fura karaktereket többnyire csípni szoktam. lehet nagyon művészi akart lenni ez az egész, amihez én hülye vagyok. gondolom utóbbi, mert dicshimnuszokat zengnek róla mindenhol, na meg a díjeső.

A szerelem alanya általában egy másik, létező egyén. Többnyire az egyik féltől függetlenül, önmagában egzisztál; s léte az érzékelésen keresztül válik észlelhetővé. Így tehát az ember fejében is leledzik, vagy legalábbis a leképezése. A szerelem – csupán illúzió?
Nemrégiben olvastam dr. Csernus Imre Főnix c. könyvét, amelyben kitér arra a jelenségre, amikor az ember azt képzeli, hogy a vágya már beteljesült, ami most van, és ezért mondja azt, hogy „én jól vagyok”. Tehát összekeveri a valóságot a vágyával. Erre példa Márta, aki a vágyaiban él. Tetszett, amikor a szakembernél bevallotta, hogyan színezte ki az álmodozását, és hogy szerette volna, ha kap egy papírt arról, hogy személyiségzavara van spoiler. Miként lehetne racionális keretek között megmagyarázni az irracionálist? Ezekkel, és a bizonytalanságával tudtam azonosulni. Ami pedig a végét illeti: én arra jutottam, hogy a cím kontextusában nincs vége, tehát – akárcsak a hangfal – függőben marad.

Érdekes történetnek igérkezett – és tulajdonképpen maga a történet az is, csak sajnos a megvalósítás lett annyira…nem is tudom jó szó az ide hogy silány? talán mű…meg abszolut nem profi.
Leginkább szegény főszereplő csajszi volt nagyon amatőr és gépies – egy pillanatig sem tudtam neki elhinni, amit szeretett volna elhitetni. Talán a pszichiáternél mikor beszélt, és csak az arca egy része látszott a szemeivel miközben beszélt ott mintha nem is az ő szemei lettek volna – élet költözött bele , na ott jobb volt. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy őt csak így kéne kamera elé engedni: csak a szeme látsszon, egyébként nagyon sutának tűnt én meg nagyon rossz vagyok :P
Szóval most is beigazolódott, hogy nem véletlenül halogatom a magyar filmek megnézését, és igazam van, ha inkább elkerülöm őket. Nem mondom, hogy élvezhetetlen volt, de hogy jó sem, az tuti – inkább valami tartalmasabbal töltöttem volna az időmet!
spoiler

Hát nem is tudom, a nő gyerekes, a magyar megitélés valós, a fickó is érdekes, de érhető. A film vontatott néha nagyon is időt lehetett vele érzékeltetni (többször is azt néztem mennyi van még belőle). Kicsit szürreális. Alex teljesen tökéletesen adta a mai fiatalokat. Sajnos nem tudtam követni azt, hogy ezt képzelte, vagy ez történt. Néha majdnem elaludtam rajta. Pedig nagyon vártam és nagyon izgalmasan hangzott az előzetes. Már már azt gondolom, hogy túl volt hype-olva a film és elég lett volna csak az előzetest megnézni és menni tovább…
Néha azt gondolom, hogy ezt csak egy filmművész vagy egy 30Y-os értheti másnaposan…
Nem akarok megbántani ezzel senkit, de tényleg nem tudom hova tenni a mai magyar filmeket, pedig szeretném, hogy ebben jók legyünk. Valami dráma, vagy pörgés hiányzott volna.

Horvát Lili első filmjével, a Szerdai gyerekkel megmutatta a nyomort, a kiszolgáltatottságot, az elveszettséget. Egy olyan helyet tárt fel, ahol nem nagyon akarsz élni és a legkevésbé sem akarod felnevelni a gyerekedet. Tette mindezt úgy, hogy közben az egésznek a közepére egy fiatal lányt helyezett, akinek az anyasággal is meg kellett küzdenie, a számos más, szociális probléma mellett. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre esetén szintén egy nőt helyezett a cselekmény sűrűjébe, miközben a szerelemről mesélt.

Márta az Egyesült Államokban dolgozó idegsebész, aki az egyik orvosi konferencián összeismerkedik egy Magyarországról jövő „kollégájával”. Meg is beszélnek egy hónappal későbbi találkozót a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, viszont a férfi nem jön el a randevúra. A nő számon is akarja kérni, de legnagyobb döbbenetére szerelme, Drexler János azt állítja, hogy soha életében nem látta őt. Főhősnőnk mindent elkövet, hogy bebizonyítsa ennek az ellentétét.

A kritika folytatását itt találod: https://www.kritizator.hu/szeretnem-ha-szeretnenek/

1. Hősiesen bevallom, fogalmam sincs mi szeretett volna lennie ez a film.
2. Még másfeles lejátszási sebességgel is iszonyat vontatott volt.

Nyomasztó, folyamatos feszültséget teremtő film. Nem tudja eldönteni az ember, hogy mi az ami valójában megtörténik és mi az ami nem?!
Kissé kaotikus a film, és egyszer csak vége lesz… aztán ott fekszel/ülsz a monitor előtt és próbálod értelmezni amit láttál. Hm. Még meg kell emésztenem.