Csak színház és más semmi (2016–2019) 83% 117★

Egy hónap alatt lenyomtam… egy hónap alatt, ami alatt 3 premierünk is volt… Tulajdonképpen színházzal keltem és feküdtem, és két sorozatrész között picit dolgoztam egy igaziban. :D
Anyám borogass, de jó sorozat volt!
Jó lenne, ha lenne folytatása… :'D

Bevallom, egy hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem neki. Igazából megláttam, hogy elkezdték ismételni az elejétől a Dunán, és gondoltam, miért ne, tegyünk vele egy próbát. Már az első rész után teljesen megvett kilóra, és azóta csak egyre jobban a szívemhez nőtt a Komédiás Színház egész társulata. Élén egy bohém, kissé naiv igazgatóval, Dénessel, akit a zseniális Szervét Tibor alakít. De nem csak őt emelném ki, hanem mindenkit, merthogy a szereposztás valami egészen elképesztően tökéletes. Mindenki, kivétel nélkül mindenki hozzátesz a sorozat sikeréhez. Csányi Sándort eddig is kedveltem, de most még jobban, rendezőként különösen szimpatikus és emberséges karaktert játszik. Schell Judittal hadilábon álltam, de itt újfent bebizonyította, hogy különösen jó párost alkotnak Csányival. Külön szerettem Lajtai Petra karakterét, a szétszórt, de okos és szellemes Szávai Viktóriát, ő volt az egyik kedvenc szereplőm. Lovas Rozi, Tenki Réka, Vecsei Miki, és Mikecz Estilla – csak néhány név a mellékszereplők közül, akiket szintén érdemes kiemelni.

A sorozat könnyed, szórakoztató, romantikus, időnként drámai vonallal is párosul. A második évadbeli csattanót már régóta sejtettem, így lehetnek lyukak a forgatókönyvben, de annyira jólesett ez a habkönnyű szórakozás, hogy nem rovom fel. Nekem ez így kerek egész. :) És úúúgy várom a harmadik évadot!

Kicsit szkeptikusan álltam neki, ódzkodom a magyar filmektől-sorozatoktól, de meg kell mondjam, egyre jobb a színvonal.
Kis költségvetésű sorozatról van szó, még is szuperül meg van csinálva, a színészek egytől egyik kiválóak. Kicsit ugyan sok benne az ármánykodás, meg a kavarás, de idővel valahogy ezt is sikerül neki elnéznem, sodor magával a hangulat. Nem a legjobb, de kétségkívül tartunk valamerre.

Minőségi, igazi szórakozást nyújtó sorozat.
Minden érdekel, ami színházról szól, imádom a hangulatát, és ha mindez tehetséges színészekkel, szuper humorral van fűszerezve, garantált a siker.
Annyira örülök, hogy létezik ez a sorozat, mert tényleg nagyon szerethető. Könnyed, de érzelmes, humoros, és felvonultat nagyon sok jó színészt. <3

Határozottan nem akartam ezt a sorozatot nézni, mondván, én nem növelem a közmédia nézettségét. Ennél jobban csak írni nem akartam róla, most meg tessék. Így foszlanak semmivé az ember elvei. Többek között a Csányi-Schell duó miatt mondtam mégis igent, valamint egy Leszbicsók a közmédián című cikk is nagy húzóerőnek bizonyult. A párhuzamosan és nagy sikerrel futó RTL-es Válótársakhoz képest ez kevesebb részből állt, láthatóan kisebb költségvetésből készült, mégis meglepően színvonalasra sikerült. Az említett leszbi csókból 3 is elcsattant a részek során és az egész kérdést olyan meglepő liberalizmussal és felvilágosult felfogással kezelték, ami előtt nem mehetek el szó nélkül. Kezdjük ott, hogy a nő dolga a szülés. Ugyebár. Na már most itt nem hogy nem ez a nő dolga, hanem karrierjük csúcsán levő nőket mutat be a sorozat, nem is egyet. Ezek a nők mernek lépni, ha arról van szó, hogy boldogok legyenek. Nem tűrnek, hanem mernek önzőek lenni, és azt tenni, ami nekik jó. És akkor elérkeztünk a leszbikus szálhoz, ami nem több egy ártatlan csóknál, amit Jucink olyan átéléssel játszik el, hogy az egész értékelésem minimum egy csillaggal többet kap csak emiatt. Ez mind teljesen szokatlan a közmédiától, hát még ami ezután következik, miszerint nem a sátánizmus példájaként emlegetik a képernyőn látott homoszexuális fertőt, hanem a világ legtermészetesebb dolgaként, amit nem próbálnak tagadni, ha szóba kerül. Nem képezi ez megítélés vagy diszkrimináció tárgyát, megtörtént, mert jó volt, és kész. Az egészben számomra ez volt a legszívderítőbb, örülnék, ha lassan a melegek létezése a magyar képernyőkön is teret kapna, mert ez egy nagyon jó irány. A történeten látszott, hogy nők írták, sőt az egyik rendező is nő volt (magyar viszonylatban ismét szokatlan), de ez nem ártott neki. Nem lett gagyi, voltak benne fordulatok és a színészek is jól játszottak. Remek szórakozás volt, kellemesen sok humorral és happy enddel, az év egyik legpozitívabb csalódása eddig.

A második évad olyan kiemelkedően és felháborítóan rossz volt, hogy kedvet kaptam az egész értékelés törlésére. Még a végén valaki kedvet kap, megnézi az első évadot, majd a másodikat, és ilyen csalódásnak senkit nem akarok kitenni. A rossz hírt pedig előre közlöm, lesz harmadik is. Egyelőre én a sokkból próbálok magamhoz térni, mert nem tudom, hogy valami, ami jó, hogy romolhat el ennyire. Megnéztem direkt, és a készítőket nem cserélték le. Ennek ellenére a második évadban mindent felrúgtak, ami az elsőben olyan üdítően jó volt. A párbeszédek olyan szürkék voltak, hogy annál még a Harry Potter Binns professzora (aki szellemként a halálosan unalmas mágiatörténetet tanítja) is több átéléssel beszél. Ezek a párbeszédek rendszerint a Barátok köztöt juttatták eszembe, és ez nem jó. Nagyon nem jó. Ehhez jön még az is, hogy a nagy részüket utószinkronizálták, de egyrészt rosszul, másrészt feleslegesen. Kínlódás volt nézni, ez az igazság. A történetből minden lendület és logika kiveszett, az első rész végén egyértelművé vált a nagy csavar, amit csak az ötödik részben lepleztek le, addigra viszont kifejezetten idegesítővé vált, hogy milyen hülyének nézik a nézőt. A Csányi-Schell duó azért hozta az elvárhatót, ami miatt legalább az ő jeleneteik nézhetőek voltak. Viszont az első évadban elhintett leszbikus szállal semmit nem kezdtek, szinte kínosan kerülték, majdnem hogy tagadták. A nő dolga ebben az évadban már egyértelműen a szülés volt, ezzel pedig szisztematikusan leromboltak minden pozitívumot, amit az első évad képviselt. Végtelenül elszomorított, amit láttam, hogy erős nők feláldozva saját vágyaikat és terveiket, behódolnak és megbocsátanak a férfiaknak, remélve, hogy majd boldoggá teszik őket.

1-3. évad
Szerethető limonádésorozat. Idegesítően kiszámítható, és minden konfliktus azon alapul, hogy valaki vagy rosszkor megy be valahova, vagy nem tudnak két retkes szót beszélni a szereplők. Aki az ilyeneket nem bírja az kerülje el távolról.
Az első évad a legjobb, a harmadik évad vége felhozta a második évad és a harmadik elején lévő tétlenséget. A színészek nagyon jók, a karakterek életszagúak, emberi alakok, amiért egy külön pacsi. Jó ez a három évad, a negyedikbe már nem tudom mit tehetnének.

4. évad
Én szerettem ezt a sorozatot, de már a negyedikre ez komoly erőfeszítésbe kerül. Ugyanazok a konfliktusok, semmi jellemfedős, sőt, a karakterek olyan buták, mint egy harmadikos. Egyedül a Cili szála tartotta bennem a lelket – bár azt sajnáltam, hogy egy Star Wars poént se lőttek el.
Kérlek, legyen ennyi elég.

Nagyon jól felépített, vicces de mégis izgalmas sorozat, ami a harmadik évad végére sem laposodik el, hát azt kell mondjam mi magyarok igenis tudunk, ha akarunk!
Csányi Sándor miatt kezdtem bele, és itt kedveltem meg igazán Schell Juditot.
Igaz, előtte láttam már őket színházban is, de Judit itt lett kedvenc,
Szávai Viktóriát (mint Petra) szeretném kiemelni, őt még nem ismertem, de nekem ő volt az egyik kedvencem a sorozatban, nagyon szórakoztató karaktert kapott, az ő beszólásain nevettem a legtöbbet (Szervét Tiborral egyetemben, nem mellesleg nagyon jók voltak együtt) és jó színésznőnek tartom!
Mikecz Estilla is meglepetés volt a számomra, elég tehetséges fiatal.
Összességében ez az egyik kedvenc magyar sorozatom, kár, hogy ilyen „rövidre” sikeredett, szívesen néztem volna még!

Nagyon vacilláltam, hogy hat vagy hét csillag legyen. Meg is mondom, hogy miért. Egyrészt kiemelkedik a kereskedelmi csatornák átlag népbutító szarai közül, ám mégis tud a magyar sorozatgyártás azért ennél jobbat is (gondoljunk csak az Aranyéletre vagy a Válótársakra).
A szereplőgárda szerintem nagyon jó volt, tetszettek a számomra ismeretlenek is. A helyszínek, és a helyszínek arányai is rendben voltak. A fő történetszál mind két évad esetében egy-egy darab színpadra állítása, a színházi élet kulisszái főleg egy laikusnak szintén nagyon érdekesek.
Az, ami viszont csak mínuszolja a csillagok számát az a fájdalmasan egyszerű forgatókönyv. Borzasztóan kiszámítható volt. És persze egy ilyen típusú, kaliberű sorozattól nem azt várom el, hogy mittomén hány pontot ugorjon az IQ-m és mennyi kapcsolódó szakirodalmat akarjak elolvasni, de azért nagyobb kreativitást el tudtam volna viselni.
Szóval, ha lesz harmadik évad, akkor meglesz a péntek esti programom.

Egyre jobbak a magyar sorozatok! És úgy érzem jó irányba haladunk.
Jó, hogy olyan dologról csinálunk sorozatot, ami a mi világunkhoz közel áll, és a színház pont ilyen. Gratula hozzá, remélem folytatódik!

Ahogyan a sorozatban a Komédiás Színház, úgy maga a Csak színház és más semmi is: kommersz, de alapvetően kellemes élmény nézni. Kedveltem a színészeket (bár a 3. évadban már azért nem mindenkit… khm, Dobó Kata számomra egy megmagyarázhatatlan jelenség – hihetetlen, hogy mindenben benne kell legyen……..), Szávai Viktória a legnagyobb kedvenc, de sikerült Schell Juditot is megkedvelnem. Bevallom, én Fehér Tibor miatt kezdtem el nézni, mert amióta a David Doiashvili Cyranójában megszerettem, mindenben látnom kell! Sajnálom, hogy nem forgat többet, bár én amúgy is szívesebben nézegetem színdarabokban – első sorból.
Nem mondogatnám itt a bölcsességeket, igazából amire készült ez a sorozat – vagyis a szórakoztatásra –, abban nagyjából meg is állja a helyét. Mindeközben a színházrajongók, mint például én habzsolhatják az infókat egy társulat működéséről. Akkor is, ha itt túl lettek dramatizálva a dolgok a sorozat műfaja miatt.