Kati, a törékeny, tizenhat éves kamaszlány és a huszonkét éves Sándor, barátaikkal és szüleikkel dacolva házasságot kötnek. A nászéjszakát a munkásszálláson töltik, majd érzelmeik szilárdságában bízva egy Római-parti csónakházban húzzák meg magukat. Ahogy közeledik az ősz, jönnek a súrlódások.… [tovább]
Nyáron egyszerű (1964) 2★
Szereposztás
| Laurentzy Mária | Kati |
|---|---|
| Tóth Benedek | Sándor |
| Fodor Tamás | Cicero |
| Barzó Jenő | Miletics |
| Karikás Péter | Töltő |
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Tudnak valamit a köztévé szerkesztői – óriási ötlet volt az M5 délutáni „magyar filmes” idősávjába egyik nap Szabótól az Álmodozások korát, másnap meg a Bacsó-féle Nyáron egyszerűt ellőni. Két kortárs, azonos témája, nagyjából elsőfilmes rendezői győzelem, más szemszögből, más fontossági sorrendekkel. Furcsának is tűnik, hogy nem túl divatos összevetni őket…
Ami a Nyáron egyszerűt illeti, tömör lényege ugyancsak a felnőtté válás, kicsit máshogy. Az Álmodozások korához képest itt felnőtté válni a szerelemmel, a családdá válással, a sorsunkért és a társunk sorsáért vállalt felelősséggel jelent nagyjából egyet, aminek törvényszerűen része a hátrahagyott világnak, szülőknek, baráti társaságoknak, netán a velünk szemben eredetileg támasztott elvárásoknak való hátat fordítás. Igaz, Bacsó esetében van itt a porondon egy nagyon erős nyári, illetve a vízpart folyamatos közelsége miatt valamiféle „pastorale” idill: a fiatalok, ha szerelmesek, mindent olyan egyszerűnek vesznek, nincs számukra legyőzhetetlen akadály, sem józanésszel meghatározható prioritások – az élet persze próbára teszi őket, lehet, be is látják majd azt, amit mindenki más mond (hogy hibáztak), de lehet, hogy nem. És lehet, hogy nem is hibáztak.
Minekután Bacsó az ártatlanságra, őszinteségre, a meleg nyár közvetlenségére tette a voksát, itt nyoma sincs az Álmodozások korának súlyos, jelképes elvontságának, az értelmiségi létben felnövő fiatalok egzisztencialista válságainak – van helyette szerelem, büszkeség, a fiúk részéről kivagyiság, meg nagy vágyak, megbánás, néha könnyek. Mondhatnánk, hogy ez az egyszerűbb értelmezése ugyanannak a problémának, de valójában ez az életszerűbb, avagy talán ez lehet a valósághoz jobban ragaszkodó, annak egyértelmű szépségeivel dolgozó hatvanas évekbeli felnövés-történet.
Ennek befogadásában a néző egyéni adottságaitól függően vagy sokat segít, vagy éppen hogy hátráltat Laurentzy Mária, aki nem volt színész, Bacsó amatőrhöz ragaszkodott, mivel úgy érezte, egy 16 éves naiv ártatlanságát már egy főiskolás színésznő sem tudja visszaadni a képernyőn – Laurentzy egyébként bőven nem amatőr, elfér az ismertebb és ismerősebb fiatalemberek között, személy szerint nem volt vele problémám.
A kópia azonban (őszintén nem tudom, hol lehet jobb, ha az MTVA is csak ezt találta…) borzalmasan kopott, a zene ellenben végig klassz (Fényes Szabolcs!).
Esztétikájában, művészeti értékében, a belőle kibontható újabb és újabb adalékokban nem ér fel az Álmodozások kora mellé. Mégis szép, igaz, szerethető, ügyes volt a Nyáron egyszerű, személy szerint hajlok rá, hogy jobban is tetszett!
