Kokuriko-zaka kara (2011) 83% 90★

Ami a leginkább szerethető ebben az animében, a nosztalgikus és korhű érzés, ami végig kíséri az elejétől. A szereplők nagyon szimpatikusak, a helyszínek elképesztőek; az egészre jellemző, hogy minden szempontból nagyon figyeltek a részletekre. A történet adaptáció, az eredeti manga a ’80-as évek legelején futott az akkori ideálnak megfelelő shoujo stílussal; véleményem szerint csak javított a Ghibli azon, hogy nem követte azt a rajzolást, ez sokkal szerethetőbb, korhűbb és „nemtől függetlenebb” lett. (Az eredeti nagyon lányoknak szólt, ez viszont mindenkinek.)

Igazság szerint a filmben nem történik semmi olyasmi, ami indokolttá tenné, hogy ne minden korosztálynak szóljon, de azért ez nem egy gyerekmese, bármennyire is bájos. Alapvetően slice of life és iskolai, de az egészet átjárja a romantika; és itt hozzá is tenném, hogy bár gondolható, hogy ebbe az irányba kanyarodik el a történet, szerintem eltelt masszív negyvenöt perc anélkül, hogy rájöttem volna, ténylegesen miről szól a film.

Mi az, amit kapunk? Szerethető középiskolás jellemek, egy nem is annyira háttérsztori a klubépület megmentéséről és Shun és Umi kapcsolatának lassú felépülése a nulláról. Nagyon melodramatikus, kicsit már a szappanoperába hajló bonyodalommal. Ami nekem nem hiányzott; remekül meg volt írva a sztori nélküle is. A barátság, a szerelem és a felnőtté válás szép története volt ez a keletkező probléma nélkül is. Ugyanis az túl egyszerű lett volna, ha a két főszereplő egymásba szeret, összejönnek és vége.

Félreértés ne essék, remekül adagolták és nem estek túlzásba; nem csináltak a sztoriból szappanoperát. És ha a valóságalapot nézzük, a háború utáni időkben ez a szituáció simán előfordulhatott. Ugyanakkor, bár nagyon drámai akart lenni, valahogy nem volt az. Semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem a romantikus szál, és a végére a megoldást kicsit összecsapottnak éreztem.

De ez mind csak szószaporítás, mert a lényeg az, hogy nem csalódtam a Ghibliben, hiszen a hangulata nagyon egyedi és szerethető, szép a történet, kedvesek a szereplők. Aki kalandra és akcióra vágyik, ne ezt nézze meg legközelebb, de aki szereti, ha a lassú víz partot mos, annak hajrá. Lehet, hogy jobb pillanatomban még a szerelmi szálat is élveztem volna, bonyodalmastól, mindenestől. Igazából nem ezen a ponton van a hangsúly.

Egy kedves romantikus film. Szeretem a szerelmes történeteket meg a jó zenéket és ebben az animében mind a kettő meg volt. A rajzolása is nagyon tetszett! Jó kis történet, szerintem bárkinek tetszene ^_^

Kedves, bájos, aranyos, és nagyon szerethető… és olyan jóságok vannak benne, mint a tengerész zászlójelzések… és ami fő, hogy a végén mindenki hazatalál…
A házat és belőle a kilátást naná, hogy irigylem. Gyönyörűen van megrajzolva és a zenemuzsika is nagyon rendben van. Jólesik nézni, hallgatni.

Hjajjj… Egy ábrándos sóhaj a végére… Nagyon kellemes, kedves, bájos, aranyos romantikus történet. Ha nem szólna semmiről akkor is élmény lenne nézni mert olyan gyönyörűen van megrajzolva. Szerencsére tartalom is társul a látványhoz. Nem különösen mélységes, nem mágikus, egyszerűen csak két szerelmes fiatal története. Néha ilyen is kell.

Ehh… nagyon nem az én világom volt. Egy kihívás finishében járok, és sajnos döntő szempont volt, hogy ez csak másfél órás (így még beleférek a határidőbe :D). Azt hittem, lesz valami csavar, de semmi mást nem kaptam, csak azt, ami a leírásban is szerepelt; gyakorlatilag összefoglalja, miről szól, egy halom spoiler az egész, hiszen az ég világon semmi más nem történik a leírtakon kívül.
Végtelenül untam, a rajzolás se jött át, a karakterek bugyuták voltak, és mivel takarítottam közben, kimaradt 1-2 perc, de még így is értettem, különösebb odafigyelést nem igényel még japánul sem. Nem vitatom, hogy aranyos történet, de nem nekem találták ki, számomra végtelenül lapos és ötlettelen volt. spoiler
De a büntetlen hazaszeretetet itt is rettenetesen irigylem – nálunk miért bűn büszkének lenni a nemzetre? *Ahj*

Amit mindenképpen ki kell emelnem, hogy a látványvilág nagyon szép, és zeneileg nagyon a helyén van. A kettő együtt remek hangulatot adott, főleg azoknál a jeleneteknél, ahol nem beszéltek, hanem csak „történtek” a dolgok. A történet… hát az nekem nagy slice of lif/school life volt ahhoz, hogy kedvelni tudjam. A maga módján persze aranyoska, egynek oké, de a végére kicsit sok lett a szappanopera.

Azt gondoltam, nem lesz valami jó ez a film, több helyen láttam, hogy nem áll olyan jó százalékon… Persze, nem kell ez alapján megítélni semmit, se könyvet, se filmet, mégis ott volt ez az érzés. Ehhez képest ez a film teljesen levett a lábamról. A zenéje sokszor olyan jó hangulatot csinált, a karakterek szerethetőek voltak, jópofa helyzetek adódtak benne, és nagyon szerettem Meru és Shun bimbózó kapcsolatát. spoiler Hangulatos kis film, maga a város, Meruék háza vagy a Latin Negyed is hangulatos volt, az, hogy Meru minden reggel felhúzza a zászlókat, meg úgy tényleg, az egész… Úgyhogy csak ajánlani tudom bárkinek, nekem pedig lett egy újabb kedvencem :)

ó, ez nagyon jól esett! bájos, egyszerű, romantikus történet két fiatalról, gyönyörűen rajzolva, igazán hangulatos zenével.

Annyira egyszerű, mégis olyan szép és kerek történet. A Ghibli utánozhatatlan a tökéletes hangulatok megidézésben. A zene, a szereplők, a látvány… Ebben a történetben sem csalódtam.