Jöjj és lásd (1985) 82% 49★

A legfontosabb megjegyzésem, hogy ez a világ legjobban megcsinált háborúellenes filmje. Aki látja és nem egy igazi pszichopata az soha többé nem akar háborút. Kész!
A bemutatott megannyi kín, szenvedés és fájdalom nem párosul a filmben bemutatott semmijen hősi magatartással, ami a Második világháborús filmek jellemzője. Nincs követendő példa, csak elrettentő. Bármennyire borzasztó vagy taszító képeket és jeleneteket láttál életed során egy háborús filmben felejts el, mert ebben a szovjet filmben csúcsra járatják a hatásfokot, amely a háború értelmetlenségét, mocskosságát, kegyetlenségét jelenti. Az elején még egy kicsit könnyedebbnek tűnik a cselekmény, de a végére a rendező eléri azt, hogy elveszíts minden emberiségbe vettet csekély hitedet is. Lélekrombolás felsőfokon.
A történetben megtörtént eseményekhez hasonló dolgokról már sokat olvastam, épp ezért számomra nagyon is hihető az összes képsor, nem kételkedtem, hogy ilyen történhet, és ennek ellenére nagyon hatott rám a film, szinte beleégett az agyamba. Talán az egyik legfontosabb és legjobb film, amit ebben a témában láttam. Mindenkinek látnia kell legalább egyszer. Másodszor úgysem fogja megnézni! Talán akik „ujjongva” nézik a háborús beszámolókat rádöbbennének, hogy a háború nem egyszerűen tisztességesen szembenálló felek küzdelme. Ez pedig fontos lenne, mert manapság is csak nyomort, pusztulást és szenvedést szül a legtöbb háború. Igen a meleg szobából (én is) ezeket nem olyan kellemetlen megnézni, de ha belegondolsz és a saját sorsodra vetíted a lehetséges eseményeket kénytelen leszel beismerni, hogy a béke mindennél jobb. Mindig is lesznek, ahogy most is vannak szemét emberek, főleg politikusok, akik a saját akaratukból, vagy az embereket játékszerekként kezelve nem foglalkoznak csak a saját beteges agyuk akaratával.
Arra gondolok, hogy sose tanulunk a hibáinkból, de ezt már J. Cameron is megemlítette egyik legjobb filmjében; „ A véretekben van az önpusztítás!” És persze felmerül az a gondolat is hogy Európa talán legtanultabb, legműveltebb nemzettének tagjai, hogy voltak képesek ilyen kegyetlenségek elkövetésére. Mondjuk az is igaz, hogy a szovjet elvtársak is megtették a magukét, ha embereket kellett nyomorgatni és halálra kínozni, de ez most nem releváns a filmhez kapcsolódó mondandómat illetően.
Egy kicsit elkalandoztam, de ez a film nagyon „$@!#%”. Nemcsak a szemem kerekedett ki, de a figyelmem is kiélesedett. Én ezt eddig miért nem láttam!’’
A főszereplő srác a színészmesterség csúcsát adja. A rendező kiválóan ábrázolja a megtörtént események hatását azon keresztül, hogy a film végére a vidám gyerekből szinte koravénné válik ami az arcán is nagyon látható.
A megnézése után alig tudtam elaludni csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, ezért senkinek sem ajánlom elalvás elött megtekinteni, főleg ha reggel korán kell kelni.
Látni kell!

Az egyik, ha nem a legdurvább háborús film, amit láttam… iszonyatosan kemény, helyenként nagyon felzaklató nézni… a főszereplő srác brutális energiával van jelen… az egész formanyelve nagyon szuggesztív, a kamerába nézések, a sok-sok kézi kamerázás, hosszú beállítások, a végletekig fokozzák az „élményt”. Egyszerre dokumentarista és „lírai”…

Huh hát mit mondjak. Kerülgettük egymást a filmmel egy ideig, úgy érzem jogosan, mert valahol tudat alatt mindig tartottam tőle. és hogy mennyire lesz megterhelő mentálisan. Nem sírtam, nem borultam ki, mert számítottam a viharra, de még így is megtépázott és az a grandiózus jelenet a film második felében. Te jó ég…..annak a gyereknek nem sok maradt a lelkéből a film végére, és az a fajta pusztítás, ami rajta esett, volt az igazán szomorú és elborzasztó. Ezt Klimov érzékletesen fejezte ki azzal is, hogy Flera a film végére úgy nézett ki, mint egy koravén. A forgatás alatt állítólag meg is őszült.

Annak külön „örültem”, hogy Klimov nem tesz „akkora” különbséget az oroszok és németek között, de azért értelemszerűen a németek voltak a gonoszabbak.
Most hogy az oroszok mit csináltak velük, amíg itt voltak, meg mit csináltak Ukrajnával (Holodomor), az egy másik kérdés.
A konklúzió a film szempontjából egyértelmű: a háború mindenkit barbárrá tesz, de minimum a legtöbbeket.

A film bizonyos képsorai belém égtek, és háborús rémálmokat szültek. Ahogy már írta valaki egy kritikában: beavatás a film, a földi pokolba. Nem hiszem, hogy bárkinek is könnyű szívvel ajánlanám, ugyanakkor ha valaki maradandó képet akar alkotni a halálszagú tébolyról, ami azokat az időket belenghette, szinte megkerülhetetlen film.

A film egy kamasz szemszögéből mesél a második világháborús atrocitásokról. A történet kibontakozása kissé álomszerű, a főhős srác fokozódó tébolyával a káosz is erősödik. Ez az alkotás hősöket nem szolgáltat, letaglózó naturalizmussal mutatja be az erőszak hatását egy kis közösségre. A legjobb háborúellenes film, amit valaha láttam és maradandó nyomot hagyott bennem.

Rendkívül érzékletesen mutatja meg azt a káoszt és ipari jellegű emberirtást, amely lerombol minden hősi mítoszt, amit némelyek a háborúval kapcsolatban még magukban dédelgetnek. A németek 628 belorusz falut égettek porig a bennük élő civil lakossággal együtt. A film egy kölyök szemszögéből mutatja meg a történteket, aki kalandvágyból csatlakozik a katonákhoz – persze, elég hamar elsodródik tőlük. És egymás után láthatja a spoiler Miközben hangszórókon azt harsogják, hogy „a német civilizált nép…”, spoiler

Erős..

Kezdetben akadtak furának ható jelenetek azzal a lánnyal, emiatt eleinte kicsit idegennek érződött, de aztán a film kegyetlen módon végigviszi a nézőt a fiatal Flyora szemén át a háború legsötétebb bugyrain. Az ember lelkén oda-vissza gázol keresztül.