Leviatán (2014) 78% 43★

Ha orosz filmet kezdek nézni, mindig van bennem egyfajta várakozás. Várakozás, hogy szikár lesz, konok és makacs, hogy az orosz ember őserejét, egymásnak szegezett tekintetét fogja megmutatni. Hogy az igazságkeresés útja a pusztán át vezet majd. A Leviatánban mindezek megvoltak. Hosszú és felemésztős film, mint a regényeik is. Nagyszerű színészi alakításokkal, remek zenével (Philip Glass) és gyönyörű filmkockákkal.

Nincs annyi vodka, ami elég lenne, hogy kimossam magamból ennek a filmnek az élményét. Az orosz valóság kemény, erre számítottam is, de a légkör olyan nyomasztó és közben olyan szépen van fényképezve, hogy egy ideig biztos nem felejtem el. Lassan hömpölyög a történet, ami a korrupcióról és a teljes reménytelenségről, vagyis az orosz mindennapokról szól.

Ez a negyedik filmje, amiket a keletkezés sorrendjében láttam is. (Ősszel jön az ötödik pl. a Mozinet Filmnapokon: Szeretet nélkül (Loveless) címmel.)
Nekem teljesen egyértelmű a négy film alapján, hogy Zvjagincev Oroszország pusztulásáról beszél folyamatosan; ugyanabban a nem moralizáló, a bukást végzetszerűnek ábrázoló stílusban.
Igaz, az első két filmje (A visszatérés és a Száműzetés) ezt még valamiféle bergmani, tarkovszkiji emelkedettséggel teszi (sokkal jobbak is ezek a filmjei), a következő kettő (az Elena és ez a mostani) azonban már mentes mindenféle emelkedettségtől.
Az orosz rögvaló ábrázolása ugyanis – úgy tűnik – nem lehetséges emelkedett nézőpontból.
Számomra viszont ezzel nagyon is kérdésessé válik, hogy mennyire tud művész maradni a művész.
Én azt érzem, hogy veszítek ezzel, de nyilván Zvjagincev számára nincs más út, ő ezek szerint mégsem lírikus alkat, hogy önmagáról szóljanak a filmjei, inkább hajlik az orosz prózai realizmus felé. Remélem – ha már így döntött – abban is tud az első két filmjéhez hasonlóan nagyot alkotni, methogy szerintem a Leviatán még a közelében sincs azok nagyságának (az Elenáról nem is szólva).
Ha én kétségbeesett vagyok a magyar közállapotok miatt, akkor vajon mit érezhet Zvjagincev a mai orosz valóság kapcsán? Csak drukkolni tudok neki, hogy ne falja fel a művészetét a fásultság és reménytelenség – pont azok, amikből most táplálkoznak a filmjei.
Ha elég gyakran jut filmrendezési lehetőséghez, akkor talán ki tudja ezeket dolgozni magából.
Nem tudom, de drukkolok neki és magunknak.

Érdekes, mennyivel közelebb tudom érezni magamhoz az orosz filmeket, mint mondjuk egy finnt, pedig tömören Zvjagincevről is csak annyit tudnék mondani: „az oroszokról szól”. Ez a fickó eléggé tartja a nívót, ez a film is szépen tagozódik az eddigi munkái közé, bár a megelőző Elenával együtt stílusában és tartalmában is némileg elmozdul a kezdeti alkotásoktól, ami természetesen nem baj, a film megtekintésre mindenképp ajánlott. Utólag adok egy pirospontot Philip Glassnak is, akinek zenéi véleményem szerint nagyon klasszul szoktak működni filmzeneként (nem csak Reggiónál), de mintha ebben az esetben ráérzett volna, hogy mégsem a klasszikus receptet kívánja a film, így a keretező, hagyományos glassi opus mellé jóformán észrevétlen, tehát a filmmel együtt dolgozó zenét komponált. (A másik lehetőség, hogy csak azért az egy számért fizették Glasst, és a többit egy névtelen, ám tehetséges alkalmazottzenész komponálta hozzá – hálistennek a film szempontjából ez lényegtelen.)
Amit nem tudok meg nem jegyezni: az, ahogyan és amennyi vodkát isznak a filmben, embertelenül csodálatos.

Előzetesen azt vártam, hogy valami erőszakos, leszámolós filmet látok, valójában egy eléggé lassú folyású film, ahogy a hatalom felőrli a főhőst, reménytelenül. Sok újat nem tudtam meg ebből a filmből a korrupt hatalom működéséről. Ami talán kiemelhető a filmből, az az (ortodox) egyház szerepe, mint a rossz képviselője. Benne lehet az egyház a rendező bögyében.

Orosz filmdráma. És ebben minden benne van a szó legjobb értelmében.

Szerintem velünk volt valami probléma. Borzasztóan untuk az egész filmet, pedig nagyon vártuk már, hogy megnézzük…
Oké, érdekesnek hangzik az egész, meg lehet, hogy az is, csak mi vagyunk ilyen műveletlen vackok, de nagyon nem jött át. Tény, az élet kegyetlen részét egész jól bemutatta, de talán ennyi, tökre tipikus film volt. Hatalmas csalódás.