A visszatérés (2003) 87% 30★

Andrei Zvyagintsev orosz rendező Arany Oroszlán-díjas alkotása aVisszatérés, eredeti címe Vozvraschenie. Komor hangulatú, szürke, néhány szereplős, kevés dialógussal készített alkotás. Tarkovszkij filmjeihez hasonló – írják róla – és valóban azt a képi világot, atmoszférát kapjuk, amit az ő filmjeiben már megszoktunk és talán érteni is véljük. A film témája az apa-fiú kapcsolat boncolgatása, szinte szó szerint ízekre szed és a fájdalom, az együttérzés elkerülhetetlen. A tekintélyelvűséget, az apát eddig csak fényképen látott fiúk félelmét a rájuk nehezedő, őket megtörni akaró hatalom erejét nézhetjük végig. És végig is nézzük, pedig tudjuk, érezzük, a tragédia elkerülhetetlen, de nem biztos, hogy eltaláljuk, mi is fog történni. A film tökéletesen mutatja be a főszereplők között feszülő hús-vér konfliktusokat. Lassú és nehéz film, de akik Tarkovszkijfilmjeit kedvelik, azok ettől a filmtől is sokat várhatnak és meg is kapják.

Képileg rendkívül szépen megkomponált film, élvezet volt nézni. Minden képkockáját átszőtte ez a tudatosság, ahogy a látványra épít. Kicsit úgy éreztem, hogy a történetet is háttérbe szorította valahol, miközben kétségtelenül gyönyörködtetett a nézése. A két kiskamasz fiú apja 12 év távollét és mindenféle magyarázat nélkül egyszer csak hazatér – persze, nem fogadják kitörő örömmel… (A feleség és a nagymama sem!) Ahogy a gyerekeknek nem mondják el, ugyanúgy a nézőt sem avatják be a titokba, hogy konkrétan mi volt az oka a hosszú távolmaradásnak, úgyhogy csak sejthető; kézenfekvő magyarázatnak tűnik rá a spoiler. Nem egy szájbarágós történet, a javát rábízza a nézőre, aki gyermeki tudatlansággal szemlélheti csak az eseményeket, és a legnagyobb titok spoiler… Az igazi nagy fordulat kb. a film 2/3-a után következik be, de ugyanabban a pillanatban, mikor spoiler. 12 év hiányt egy hét alatt nem lehet bepótolni, se jóvátenni, de a gyerekek számára örökre emlékezetes marad ez a néhány nap, életre szóló leckét kapnak, és olyan élményekkel gazdagodnak, amire senki nem volt felkészülve.

Annyi szuperhősös film van már, amikor megnézek egy ehhez hasonló filmet mindig újból és újból tudatosul bennem, hogy az ember egy egyszerű történetet is meg tud bolondítani az emberi mivoltával. Tetszett, nagyon tetszett…és azt kell, hogy mondjam mindenki ugyan azt érezte, amit a fiúk a végén: ez a hajó elment.

Engem nem igazán fogott meg a történet. Mert jön egy apa, 10 év múlva, a fiai nem is ismerik, de az anyjuk se tudta eddig mi volt vele. És beszélgetések nélkül zajlanak a dolgok. Nem derül ki miért volt távol, és hogy az anya is miért fogadja ilyen egyszerűen vissza. És rögtön elviszi a gyerekeket, de nem beszélget velük. Azért nem mondanám próbatételnek se annyira ezeket a dolgokat, mint a fülszövegben inkább helyzet hozta dolgoknak. Azt is túlzásnak éreztem, amikor késsel kezdett hadonászni a fiú. De mások jó pontokat adtak rá, ezek szerint csak én nem értettem meg.