Elena (2011) 78% 17★

Régóta terveztem megnézni, de az előzetes alapján kicsit féltem tőle.
Zvjagincev első két filmje óriási élmény volt, nálam föliratkozott vele a legjobb rendezők sorába.
Ezek után ez a film számomra csalódást okozott.
Művészileg sok mindent el lehet mondani a filmről, de a hatása szerintem messze nem mérhető az első két filmjéhez.

Az igaz persze, hogy ebben a filmben is az orosz valóság a téma, de az úgy, mintha már a rendező föladta volna, hogy dühös vagy fájdalmas legyen a látható pusztulásért. Mintha már csak a fásult beletörődés mozgatná.
Leginkább azt tudom mondani, hogy az orosz üresség, az orosz nihil az, ami itt ábrázoltatik, s ami persze nekünk sem valami távoli egzotikum.
Ebből kifolyólag maga is film is meglehetősen üres.
Ez művészi szempontból érthető, díjazható is, de én az üresség önmagában való ábrázolását nem tudom művészi tettként értékelni, és befogadni sem.
Ebben a filmben nyoma sincs a katarzisnak, a drámának.

Már az előző filmjeiben is érezhető volt, hogy Zvjagincev Tarkovszkij mellett Bergman örököse is. Ez a filmje sokkal inkább bergmani, mintsem tarkovszkiji. Hideg, érzéketlen, és lényegében szenvedélymentes. Már nincsenek meg a nagy orosz érzelmi hullámok, befagytak.
Emiatt engem – és ez így természetesen egy hangsúlyozottan szubjektív értékelés – ez a film nem tudott megérinteni.

Nagyon remélem, hogy Zvjagincev túl tud ezen a bergmani ürességen lépni. (A Leviatán-t még nem láttam, de attól is tartok.)