A kör (A kör 1.) (2002) 73% 281★

Úgy emlékeztem, hogy ez jó film, de ami gyerekként ijesztő volt számomra, az felnőttként inkább ingerszegény. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplő nő és a kisfiú mennyire irritálóak. Maga a történet egyébként érdekes, a képi világa is tetszik és van egy-két nagyon jó jelenete, de a nagy egészet nézve semmi extra.

Életem első horror filmje. 13 éves voltam és akkora nyomot hagyott, hogy hetekig rosszul éreztem magam sötétben… Azóta is bármikor megnézem, visszajön a belső rossz érzés. Ez igazi thriller, mert nem ömlik a vér, hanem lassan kúszik be a félelem az ember bőre alá és ott is marad jóval a film vége után is.
ha jobban belegondolok, lehet emiatt rettegek a horroroktól! :D

Régen amennyire féltem ettől a filmtől, annyira hatástalan már rám. :-D Szerintem jó kis horrorfilm, anno még a húgommal is néztük, csak volt, hogy nem mertünk odanézni. Pedig nincs is benne annyira ijesztő, durva rész. :-D A szereplők nem igazán jöttek be, a sztori néhol egész gyenge, de egyszeri alkalomra pont jó volt.

Kellőképpen beteg a képi világa, hogy egy üde színfolt legyen a horrorok között, különösen akkor, amikor kijött. Emlékszem, ez volt az a film, amin hosszú idő óta végre kicsit kényelmetlenül éreztem magam helyenként (a műfajban nem jártas barátnőim hetekig nem tudtak létrákra és satírozott körökre nézni utána). Egy nagy bánatom van, a főszereplő kisfiú, aki pocsék, úgy, ahogy van, és ki nem állhatom.

És tudom, tudom, az eredeti jobb, de szerintem nem. :P

Nemrég újranéztem ezt a filmet, a Ringuval együtt, mert azt meg még sosem láttam. Határozottan kiemelkedő alkotás a 2000-es évek horrorfilmjei közül, és még ma is megállja a helyét. Amikor először láttam tizennégy-tizenöt lehettem, és bár képekre emlékeztem belőle, az nem maradt meg, hogy most akkor mégis mi a fenéért mászkál ez a fekete hajú kiscsaj tévékben és tévékből?! De az újranézésnek köszönhetően már ezt is értem, és rájöttem, hogy ennek a filmnek a szokványos ijesztgetésen felül még van egy tök korrekt története is.
Nem érdemes kihagyni.

(a Ringunak megnéztem a folytatásait is, nem kellett volna…)

Mindenki agyon magasztalja ezt a filmet, holott a kölyköt agyon kéne ütni, a nő egy klisé halmaz, aki ráadásul baromi idegesítő. Samara gyenge kivitelezés. A csávó felesleg. A hangulat viszont ott van. Van sztorija, ami számomra fontos egy horror filmben. A sok jumpscare -nek köszönhetően pedig sikerült egy minimálisan paráznom is. Nagyon nem bírom a jumpscare – t.

Kb. 11 éves voltam, mikor az akkor 17 éves nővérem először nem engedett aludni, mert félt egyedül nézni ebből aztán később rendszer lett. Egy dolgot értünk el vele: teljesen hozzászoktam mindenféle horrorhoz, nem is tudom, mikor ijedtem meg utoljára bármilyen filmen is.
Az alaptörténet nagyon jó, bár mint tudjuk, azóta már ezerszer lenyúzták róla a bőrt, Samara viszont különösen a szívemhez nőtt, miután egy volt osztálytársam évekig így (is) hívott a fenékig érő, állandóan nagyon kócos és a szemembe lógó sötétbarna hajam miatt :D Viszont sajnos a filmet újra kéne néznem ahhoz, hogy korrektebb érékelést tudjak róla írni. Horrort kedvelőknek alapmű.

Gyengébb a japán eredetinél.

A mindenit, emlékszem akkoriban komoly fegyverténynek számított az iskolában,ha valaki megmerte nézni a Kört. Nekem úgy tűnik 16 évig sikerült halogatni, de jó, hogy végre rászántam magam, mert tényleg, nos, párját ritkító filmélmény. A fényképezés, a képi világ és Hans Zimmer zenéje olyan konstans mérgezett, nyugtalanító atmoszférát teremtenek, hogy pislogni se nagyon akaródzott.

Kiskorom egyik első horrorfilmje, ijesztő volt (akkor még), bár nem az, amitől nagyon féltem. A mai napig is szívesen megnézem, bár már ennyi idős fejjel nem tartom ijesztőnek. :)