Egy maréknyi túlélő életét kísérhetjük végig egy nukleáris világkatasztrófát követően.
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Aki hasonló posztapokaliptikus filmélményre vágyik, nézze meg a Threads (1984)
(Fonalak) c. filmet. Két évvel korábbi, mint ez és köröket ver rá.
„(…)Tarkovszkij Sztalkerének fekete-fehér képeit, időtlenségének és tértelenségének hangulatát idézi Lopusanszkij filmje. A forgatókönyvírótárs, csakúgy, mint Tarkovszkijnál, Borisz Sztrugackij. Az Egy halott ember leveleinek hősei azonban már semmiféle titkokat nem kutatnak. Nincs sehol egy Szoba, melynek küszöbét átlépve teljesülhetnek a Legfőbb Kívánságok. Nem kell átmerészkedni a tiltott Zónába, mert ahol élnek, az maga a Zóna, a kultúrák, a civilizációk, az értékek temetője. A tágra nyílt gyerekszemek nem Sztalker béna kislányának reménytadó tekintetét sugározzák. Pedig övék a jövő. Útjuk azonban a semmibe vezet.(…)”
Székely Gabriella – Filmvilág