Fargo (1996) 78% 239★

Abszolút mesteri.
Krimi és krimikomédia egyben. Túsztörténet és közben önmaga paródiája.
Egy percig sem lehet komolyan venni, miközben megtörtént esetről van szó.
spoiler
A mindennapok görbetükörben.
A figurák pedig … a két gengszter … na az eleve egy vicc.

Zseniális filmzene, kiváló színészi játék, gyönyörű havasi táj, fekete humor a javából, kisvárosi krimihangulat, Coen fivérekben most sem csalódtam.

Ez igen! Egy nyomasztó történet nyomasztó adaptációja. Nem tudom, mennyi pluszt kellett a Coen bratyóknak hozzáadni a sztorihoz, de ha a történet gerince tényleg megfelel a valóságnak, akkor is kiváló forgatókönyvet sikerült összehozniuk. Mindemellett elképesztően jók a színészek, a rendezés a megszokott, a fekete humor pedig telibe talált. És a zene… a film zenéje valami zseniális. A keményebb részeknél a zenei aláfestés néha jobban sokkolja a nézőt, mint a látvány. Még az is nagyon tetszett benne, hogy nem egy világmegváltó nyomozásról szólt, hanem (ha nem túl morbid ilyet írni) egy bagatell kisvárosi gyilkossági ügyről. (Tudom, a gyilkosság minden esetben súlyos bűn, de ugyebár nem mindegyik olyan, amiből hajlandó egy komoly stúdió filmet forgattatni. Így értettem a bagatell dolgot.)

Számomra nem volt vicces a sztori, sem drámai, sem bűnügyi, ez maga volt a lassan csordogáló semmi. Épp ezért nem értem, miért kapott bármilyen díjat és mit keres az 1001 film között… talán a sorozattal megpróbálkozom még, de ez így… eh :(

Nézés közben jöttem rá, hogy ezt már láttam, sőt, tetszett is, csak vmiértkiment már a fejemből :) Nekem ez inkább vicces film, mint thriller vagy krimi, a 18-as korhatárst se értem, simán megnézném többször is :)

A sorozat után eléggé laposnak éreztem. Egyszerű, gyors, brutális. Túl könnyen vége lett, túl gyorsan történt minden – nyilván a film lassú stílusával.

Hiába állítják a film elején, ez nem egy valós történet. Valószínűleg több megtörtént bűneset lett egybegyúrva, de ez az eseménysorozat így nem történt meg, ezt jó tudni. Mindjárt más szemmel néz rá az ember.
Szerintem kiváló film, biztosan többször is meg fogom még nézni.

Ritka egy beteg és elborult sztori, nem is tudtam sírjak-e rajta vagy nevessek, inkább felváltva, mert annyira, de annyira szeretem.
McDormand halálos a sheriff/kismama szerepben, de az örök kedvenc Buscemi is brillírozik, vagy Macy (olyan átlagosan vicces képe vót:)), de úgy általában mindenki toppon van ebben a fekete komédia-tragédiában.

A Coen-mozik jellegzetes ismertetőjegye, hogy az embernek akkor is jólesik őket nézni, ha történetesen halvány lila gőze sincs, mit is lát éppen a vásznon. Mármint a nyilvánvaló cselekményen túl mindennek értelmét, a furcsa és bogaras, a tarantinói karaktereknél talán egy fokkal még elvontabb, valamiért mégis életszerűbb figurák körtáncának valódi jelentőségét.

A Fargo afféle elművészieskedett bűnügyi mozi a skandinávok lakta Minnesota hideg telébe ágyazva. Ennek a magyar verzióban kevésbé van jelentősége, de ha nem csal az emlékezetem, Amerikában nem kevesen magukra vették a film által sugalt negatívabb képet erről a környékről. Való igaz, nagyon furcsa szembesülni vele, hogy a Fargoban gyakorlatilag senki sem fix: mindenki flúgosnak tűnik, függetlenül attól, hol és milyen előjellel lép be a történetbe, az egyetlen hétköznapinak tetsző figura maga az eseményeket kirobbantó kisstílű kis ügyeskedő, akinek mindig van terve, de sosincs felkészülve a következményekre.
Az is tény azonban, hogy a Fargo bizonyos tekintetben idealizálja is ezt a világot: brutális gyilkosságok közepette a terhes rendőrnő karaktere ebédtől ebédig döcög végig az eseményeken, és olyan pedánsra vizsgázik stresszkezelésből, hogy azon csak ámulni tudunk. Férje, miközben kívülről kifejezéstelenség és tohonyaság sugárzik belőle, valójában művész, aki szűkszavúságában is képes kifejezni felesége iránt érzett szeretetét. Miközben betekinthetünk szürkének és ingerszegénynek tetsző mindennapjaikba, szembesülhetünk azzal, hogy a vágyott és áhított, sohasem átélt kalandjaink helyett talán jobban meg kéne becsülnünk a saját kis szürke mindennapjainkat, és hálát adni a sorsnak, amiért nincsenek Grimsrudhoz hasonló haverjaink, nem akar minket spoiler elraboltatni a saját spoiler, vagy hogy a munkahelyünkön nem hajkurásznak minket holmi spoiler könyvelési tételeik miatt.
Mindemellett élnek a kötelező körök: a Fargo elég durva film, bár manapság vélhetően épp csak átugorja az efféle mozikra specializálódott közönség ingerküszöbét. A színészi játék általában véve jó, talán Stormare viszi túlzásba a tompaságot, McDormand viszont csúcson van. Busceni groteszkségében kedvelhető, őt mintha egy Tarantino-moziból szalajtották volna. Mindemellett viszont a Fargo meta-jellege vastagon elmarad néhány hasonszőrű Coen-alkotás mögött, inkább tűnik úgy, mint egy átgondoltabb és tisztességesebben filmezett Véresen egyszerű. Merném ajánlani.

Ezzel letudtam a kötelezőt, és több, mint öt megnézett film után biztosan állíthatom, hogy nem szeretem a Coen fivéreket. Küzdelem volt ezt is végignézni, nagyon untam. A jelöléseket és díjakat sem értem, szegényes év lehetett ez a ’96.