Filmek 5-től 7-ig zóna

Saját Sight & Sound Top 10

Részben átfedésben a tényleges listával:
2001 – Űrodüsszeia (1968)
Sátántangó (1994)
A torinói ló (2011)
Vétlen Balthazár (1966)
Sztalker (1979)
Persona (1966)
Tokiói történet (1953)
Késő tavasz (1949)
Szent Johanna – Jeanne D'Arc (1928)
Mulholland Drive – A sötétség útja (2001)

Érdekes, hogy a legfrissebb szavazásnál a Jeanne Dielman ennyit lépet előre, nemsokára sort kerítek egy újranézésre annál. :)

A Sight & Sound filmes szaklap 10 évente keresi minden idők legjobb filmjeit. Ezúttal azzal a gondolattal játszanánk el, hogyha nekünk is elküldték volna a kérést, melyik 10 címet küldtök volna vissza. Nagyon sok szempont érvényesíthető, szabad a pálya.

Tehát, a téma: sight & sound 2022 szavazólap.

Határidő: december 19. 23:59.

Újra nézések:

1.) Addams Family Galád család
Egyértelműen első helyes nálam. Gyerekként láttam, összekötöttem a Cartoonon adott mesével (amit szintén imádtam) és… Ez a film én vagyok. A humora, a család, Gomez ♥ (akibe titokban -sem- fülig szerelmes vagyok) a kivitelezés, minden. Ezt kapcsolom be, ha csak nézni akarok valamit, ha vigasz kell, ha boldog vagyok, ha bármi. A BEST
2.) Addams family – egy kicsivel galádabb a család
Természetes a második részét szintén imàdom (nem, a harmadik számomra nem is létezik.)

És innentől nem tudom rangsorolni a listám és nagyon nehéz is. Rengeteg filmet néztem újra, attól függ épp milyen korszakom volt. Így ezeket fel se sorolom írásban, csak bedobálom (és bocsánat, biztos nem 7 lesz, de igyekszem visszafogni magam)

Újranézések:

Gyalog galopp (1975)
Brian élete (1979)
A nagy Lebowski (1998)
Égető bizonyíték (2008)
Az élet mindig drága (Die Hard 3.) (1995)
Az utolsó cserkész (1991)
Harcosok klubja (1999)

Tippre szerintem a látott filmek kb. 98%-át egyszer láttam, ritkán nézek újra valamit, sőt többször volt már olyan, hogy újranézés után kevésbé tetszett, mint először pl. Közönséges bűnözők, amit háromszor láttam kis idő elteltével, de mindig egyre kevésbe tetszett, persze attól még jó továbbra is, csak nem annyira, mint elsőre vagy másodikra (persze volt fordított is (pl. Tökéletes trükk, de az ilyen szerintem ritkább, hogy egyre jobban és jobban tetszik újranézésnél, nálam legalábbis), hiszen az első találkozást a filmmel általában nem lehet felülmúlni, legfeljebb ha összetett és utólag jövünk rá, hogy mit is kellett volna nézni, esetleg rég láttuk, és már elfelejtettük, vagy régen egy szép emlék tapad hozzá, és azt keressük újra és újra – én általában nem, de ezeket tudom elképzelni, mint tudatos újranézési szempontok. :)

A Játsz/mában volt egy ilyen rész, ha jól emlékszem:
Irigylem magát. Bárcsak visszamehetnék, és újra először csinálhatnám az egészet!

Mindezek ellenére ezen felbuzdulva azt tervezem, hogy pár filmet újranézek nemsokára. :)

Annak idején (pre-internet VHS-"éra") nem kevés filmet vettünk föl öcsémmel (@Zonyi855) kazettára TV-ből, más és jobb nem lévén pedig ezeket néztük meg újra. És újra. És újra. Köztük számos Jackie Chan filmmel, és társaival.
Tudatos filmfogyasztóként már az újrázások száma jóval kevesebb lett, de ettől még a mai napig kedvemet lelem bizonyos kedvenceim revaccsolásában, ami történhet quality check okokból vagy mert egyszerűen pont ehhez van kedvem.

Na de, az egyértelmű trónkövetelők:
– Mechanikus Narancs. Nem szorul különösebb bemutatásra. Megvan DVD-n, BD-n, 4k UHD-n. Továbbra is hiszem, hogy az emberiség azért mászott le anno a fáról, egyenesedett ki és kezdett el foglalkozni mozgóképekkel, hogy ez a film végül elkészülhessen.
– Kincs ami Nincs. A Bud-Terence filmek nagyobbik hányada ugyanezzel a lendülettel jöhetne ide, viszont az holtbiztos pont, hogy ezt láttam tőlük legtöbbször.
– Nekem 8. Az említett VHS-érában kezdődött, talán a mai napig tart. Remek film, benne egy olyan üzenettel és megvalósítással, ami ma relevánsabb, mint valaha. Nekik 1997-ben sikerült, ami a maiaknak nem.
– REC. Valahogy mindig visszatértem hozzá az évek során, ha jó (footage) horrorra vágytam és még fogok is.
– Óz. Még gyerekként a TNT-sávjából (a generációm tudja), angolul. Aztán magyarul. Többször is, a DVD-je szintén ott pihen a polcon.

Amikor gyerek voltam a vidéki mozikba nagy ritkán kerültek új filmek, de azt a 20-25 (talán) darabot folyamatosan cirkuláltatták, és kereskedelmi tv-k nem is léteztek.
(tehát nem vagyok egy mai csirke na…) :))) Ergo unalom ellen „kénytelenek” voltunk egy filmet rongyosra nézni, és nem biztos, hogy a film magas minősége volt az ok. Ergo az újranézős filmek a gyerekkorra datálhatók és egy kölök ízlését tükrözi (bár spec ezeket a mai napig szeretem).
Sorrendiség nincs, kb így emlékszem:

A birodalom visszavág
Dutyi dili
Egri csillagok
Flashdance
Kelly hősei
Kincs, ami nincs
Óvakodj a törpétől

Legtöbbször látott filmek.

A legelsőt nem azért láttam rengetegszer, mert minden évben leadja a TV, hanem, mert gyerekként bele voltam zúgva Macaulay Culkinba, ezért egy hosszabb időszakon át minden nap megnéztem iskola után a filmet.
A többihez nem tudok egyebet fűzni, csak hogy időről időre szeretem/szerettem elővenni őket.

1. Reszkessetek betörők 1-2!
2. Az oroszlánkirály (1994)
3. Sorsjegyesek
4. Nekem 8
5. Talpig zűrben 1-2

Következőleg: a legtöbbször látott filmek.

(Itt tennék egy javaslatot, de természetesen ez nem megkötés, mindenki szabadon azt ír, amit akar: érdemes talán olyan filmekre gondolni, amiket már tudatosan néztünk meg újra és újra, és nem azokra a címekre, amiket sokszor láttunk gyerekkorunkban, mert adta a tévé. Mivel a választásaink ez esetben egyáltalán nem magától értetődőek, kifejezetten érdekes lehet indokolni, miért pont ezekhez a filmekhez térünk vissza időről időre. Persze ez sem kötelező.)

Határidő: november 27. 23:59.

mentális zavarok:

A Stendhal szindróma (Argento, 1996)
Széttörve (Shyamalan, 2016)
Egy hatás alatt álló nő (Cassavetes, 1974)
Pók (Cronenberg, 2002)
Szédülés (Hitchcock, 1958)
Sosem voltál itt (Ramsay, 2017)
Memento (Nolan, 2000)

Mentális betegségek:

Dr. Caligari (1920)
M – Egy város keresi a gyilkost (1931)
Szédülés (1958)
Iszonyat (1965)
Persona (1966)
Megszállottság (1981)
Perfect Blue (1997)