Időhurok (2014) 72% 268★

Hűha… Ő nem tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy ők tudják azt, hogy mi igazából tudjuk.

Régesrég, egy álmos délután, egy kisfalu kölcsönzőjéből jobb híján kivett film, talán a várakozások teljes hiánya vagy éppenséggel a körülményekből következő kifejezetten alacsony várakozások következtében, beütött. Akkoriban sok filmet néztem, de leginkább képben voltam az aktualitásokkal, ezért ez az élmény kivételesnek számított. Ma, sok évvel a Strange Days – A halál napja (1995) után már nincs semmi különös abban, ha valami ennyire meglep. Vagyis azért van: a meglepetés mértéke nem elhanyagolható. Ez a film a semmiből érkezett, szinte az aranymosó esti fürdése közben tett felfedezésének váratlanságához hasonlítom. Amikor az érzékek nem pihennek, mert soha nem pihennek, de az agy máshol jár. És akkor ezt az agyat visszarántják éles üzemmódba. Aztán lehet morfondírozni, hogy mi hol nem stimmel, mi az abszurd, az észrevétlen, de a torkot irritáló hajszál.
Öröm volt ez a filmnézés. Végre valami logikai bravúr az időutazással kapcsolatban. Valami eredeti és utánozhatatlan.

Hát ez döbbenetes film. Spoiler mentesen sehogy se lehet èrtèkelèst írni. Viszont èrdemes megnèzni. Az ember a film közepènél már sejti miről is van szó. Alapvetően utólag filózós film (szerintem) ès remekül tükrözi hogy múlt nèlkül nincs jövő de jövő nèlkül sincs múlt ès az idővel nem lehet szórakozni. A kígyó a saját farkába harap. Az idő relatív ès az esemènyek dominó szerűen követik egymàst. Ha egy megbillen összedől a többi is.

Egyszerűen zseniális és nagyon beteg! Ennyi paradoxontól még a Doctor haja is az égnek állna, hisz az embert 10 percenként érik a váratlan fordulatok, miközben azon agyal: „Hogy is van ez?” Persze könnyen belerázódhatunk, majd ráérezve az ízére, a logikusan, mégis rugalmasan gondolkodó néző, a felénél már rájöhet a végkifejletre és döbbenten kijelenti: „Na neeee!”. Ennek ellenére persze végignéztem, hogy igaz-e a felvetésem és még így sem hittem a szememnek, hogy képes volt valaki ekkora káoszból ilyen rendet rakni. Ajánlom mindenkinek, aki egy kis fejtörőre vágyik!

Uhh, ez volt ám a jó kis agytorna a javából! Végül minden a helyére kerül, addig viszont megy a kombinálás. Igazából csak egyetlen kérdésem maradt a végére: mi értelme volt az egésznek? Nekem ez valahogy nem derült ki egyértelműen.

Irodalmon néztük meg, egyébként tuti nem látom. Eléggé mind-blowing volt, annak ellenére, hogy olvastam az alapul szolgáló novellát. (Szintén irodalomra kellett. :D) Kicsit sok is volt a vége, azért az spoiler elég nehezen befogadható. :D De összességében nem volt rossz film, mindenképp jobb volt, mint amire számítottam.

Mind az eredeti Heinlein novella, mind a film egészen hamar sejtetni engedi a poént, de a magyar cím ezt már az elején lelövi. Nagyon szép képi világ, atmoszféra és színészi játék jellemzi a mozit, bár vontatottsága és félművész jellege sok nézőt riaszthat el. A szinkrondramaturgiának kivételesen piros pont jár, gyakorlatilag a novella mondatait hallhatjuk vissza a vásznon. További dicsőítése a dolognak, hogy a film ritka pontos feldolgozása az eredeti írásnak. Még a hibái is az eredetiéből jönnek: sajnos előrehaladott SF műveltséggel semmi újszerűen izgalmas nincs benne, maximum a hangulatába tudunk elmerülni, ami van, akinek kitart másfél óráig. Nekem nem tartott ki.

Döbbenetes film, az biztos. Sokszor azt sem tudtam, hogy most mi van és ki kicsoda. Bonyolult egy film, de megéri megnézni.

Már meséltek nekem a történetről , de kíváncsi voltam hogy tudták ezt meg csinálni.
Mondjuk így lemaradtam a hatalmas döbbenetről ami jött volna a filmmel, na mindegy XD

spoiler

Azt a k*rva.