Lovecraft Country (2020–2020) 63% 46★

Ez nagyon rossz volt. Rengeteg hibája van a sorozatnak. Maga történet is elég zagyva és túlbonyolított. A karakterek úgy rosszak, ahogy vannak: elég nagy baj ha a főszereplőt látná az ember leghamarabb halottnak és egy-két rész után, már a negatív hősöknek drukkol a néző. Ráadásul ezeket a rossz karaktereket, 70 %-ban borzalmas színészek alakítják (szegény MKW nagyon szenvedhetett, ennyi tehetségtelen színész közt). Aztán ott van a modern zenei aláfestés, ami cseppet sem illett a sorozathoz, bár ez volt a legkisebb baj.
Egyetlen pozitívumként a látványt tudnám említeni, különösen tetszettek a 8. részben a két bolond kislány akik Dianat üldözték.

Amúgy a mai őrületnek megfelelően fel kéne háborodnom, hogy a filmben nincs egyetlen pozitív fehér karakter sem…?!

Ket resz. Ennyit tudtam megnezni es nincs az az isten (de lenne az az ingyen Nutella mennyiseg), hogy meg akar csak egyre is raszanjam magam.
Ez valami borzaszto. Annyira de annyira unalmas, hogy emellett egy fak novekedeserol szolo ezerszeresre lassitott doku felvetel is feludules lenne. Azert ez egy fantasy/horrornal tobb mint ciki. Apropo horror. Hol van ebben horror?
A szereplok vegtelenul modorosak, hiteltelenek, muviek; mesterkelt alakitast nyujtanak. A zenei rendezes viszont meg mindennek is kepes ala vagni. Teljesen hiteltelenne teszi az amugy teljesen hiteltelen produkciot.
Fuh.

Hát, nem erre számítottam. Ahelyett, hogy egy mágiáról szóló misztikus sorozatba beépítették volna a feketék gyötrelmes történelmét, egy főként a rasszizmusról szóló sztoriba oltottak mellékesen egy kis varázslatot, illetve az HBO produkcióktól már megszokott töménytelen brutalitást és vegyes erotikát. Emellett csupán közvetve ismerem a Cthulhu mítoszt, de arról ebben kb. egy árva szó sem esett, miközben ő Lovecraft leghíresebb teremtménye. A Watchmen-hez hasonlóan itt sem a megfelelő helyen volt a fókusz, ráadásul az egész sztori szétesett a 3. résztől. (Míg az első 2 epizódban viszonylag egy kerek történetet kaptunk, addig a többi össze-vissza kapkodott, illetve erőltetett módon még az időutazást is belekeverte a képletbe, ami már kezd erősen elcsépelt lenni.) Végső soron azt is neheztelem, hogy képesek voltak kb. másfél rész erejéig behozni Jamie Chung-ot (Ji-Ah), kinek karaktere teljesen felesleges volt a fő sztori szempontjából, miközben egyébként őt találtam a legérdekesebbnek mind közül, ami sokat elmond a többiekről.
Egy nagyrészt Cthulhu-val foglalkozó, vagy legalább egy érdekes, misztikus sorozatot vártam, ehelyett azonban csak egy újabb „szenvedjünk a népünk múltján” jellegű sztorit kaptam, melyben a minimális izgalmat is béna klisék és nevetséges fordulatok rombolták.

A sorozat nagyon jól indul, tényleg sikerült elkapni egy horrororsabb atmoszférát. Kíváncsivá tett a rejtélyre, közben kapunk egy kis ízelítőt az 1950-es évek Amerikájáról, az afroamerikai lakosságot érő bántalmazásokról, rasszizmusról.
Aztán a második részben olyan fordulat következik be, hogy még inkább kíváncsi lettem, mi lesz ezután.
Megkaptam a válaszom? Részben.
Ugyanis a sorozat valami olyasmit mutat, hogy éljünk szabadon, valósítsuk meg önmagunkat.
Értem, hogy a könyv is lazán összefüggő történeteket tartalmaz. De ez egy sorozat. Elvárnám, hogy legyen eleje, közepe és vége. Úgy érzem kellett volna neki még pár rész, hogy mindenre jusson idő. Így csak hétről hétre kapjuk az újabb epizódokat.
A szereplők egész jók, bár nem igazán kedveltem meg őket.
Atticus 'Tic' Freeman…ahhoz képest, hogy katona volt, eléggé tutyimutyi. Néha olyan nehezen megy neki a cselekvés, hogy már fáj. Ráadásul spontán agresszív, dühkitöréseket kap.
Ehhez képest Leti egy talpraesett lány, aki nem hibátlan ugyan, de sokkal hamarabb képes cselekedni, mint Tic. Helyében már rég otthagytam volna azt a tuskót.
Christina az örök számító.
Lovecraft neve könnyen megvezetheti az embert, mert utalgatnak rá ugyan, de itt inkább a hangulat dominál.
Vannak horrorosabb részek, elmesélősek, kalandosabbak, meg olyanok, amiktől a falra mászok.
Az egyetlen dolog, ami ott tart, az a hangulata, Leti, és hogy talán kiderül végre, miről is akar szólni. Az egész olyan érzetet kelt, mintha mindent az utolsó 2-3 részben akarnának elvarrni. :/
Csalódtam benne? Talán, egy kicsit. De legalább beismerem, hogy én vagyok a hülye, és a hype vonat rossz vagonjára szálltam.

A Lovecraft Country-val minden Lovecraft-rajongó és egyszeri horrornéző is elégedett lehet, hisz bőven megvan benne a szórakoztató faktor és a zsáner iránti tisztelet. Már csak az a kérdés, innen hova tovább, ugyanis a 4. és 5. epizód inkább J. J. Abrams-féle mystery boxot kezd felvezetni Atticus származása kapcsán – aminek persze elég sok köze van a lovecrafti eseményekhez.

Remélhetőleg, bőven terem itt még izgalom.

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2020/08/17/lovecraft-country-s…

Annyiban ritkaság ez a sorozat, hogy sok-sok különböző zsánert is felvonultat az epizódok folyamán. Néhol Indiana Jones-t idéző kalandfilm, sci-fi, vagy éppen horror. Ez a kavalkád, kicsit antológia-szerűvé teszi az évadot, de ez engem nem zavart. A sztori érdekes volt, végig lekötött, a zenék tetszettek, a színészek is jók voltak. Ha az ember csak kikapcsolódásra vágyik, akkor ajánlom, én többnyire végig jól szórakoztam az egész évad alatt. Na persze volt egy pár negatívum is: Itt ott, kissé logikátlan, zavaros, volt egy rész, ami egy az egyben felesleges volt, és totál kizökkentett. A végével sem voltam megelégedve. Az egész sorozat egy könnyedebb mű, csak itt-ott sejlik fel egy kis dráma, de ehhez a hangulatvilághoz képest a befejezés túlságosan komoly lett. Összességében a Lovecraft Country egy laza kikapcsolódás, jó színészekkel, zenével, és főleg atmoszférával. Ha nem zavar a sok stílus váltás, mint engem, és nincsenek hatalmas elvárásaid, akkor érdemes egy próbát tenni vele.

még így a 8. rész után is azt érzem, hogy szanaszét van esve ez a sorozat, mégis hétről hétre maradok és nézem. nem ismerem Lovecraft munkásságát, úgyhogy az emiatt fikázók közé nem tudok beállni. számomra ez a korszak (50-es/60-as évek) mindig is nagyon vonzó volt, ugyanígy akiket érdekel és/vagy szívügyüknek tartják a feketejogi kérdéseket, ennek a hátterét, történelmét, azok nem hiszem, hogy nagyon lehúznák ezt a sorozatot, mert mindegyik részből kapunk egy kis „ez tényleg megtörtént” szeletet. nekem pl nagyon érdekes ezeket részről részre felfedezni, vagy utána nézni. olvastam régebben John Howard Griffintől a Néger voltam Amerikában c. dokuregényt, ami lényegében itt persze fantasy/horror elemekkel tűzdelve, de visszaköszön Ruby átváltozásai kapcsán. ugyanakkor tele van ez a történet egy csomó logikátlan ökörséggel. nem is tudom… nem nagyon tudok olyan sorozatot mondani, ha most kapásból kellene, ahol így ötvözik a drámai, megrendítő elemeket, majd a következő képkockánál felbukkan egy nyáladzó szörnyeteg, ami inkább komikus, nem oda illő és egyáltalán nem lehet komolyan venni. egy szó, mint száz, nem olvastam még Matt Ruff könyvét, de határozottan kíváncsi lettem rá a sorozat miatt.

Annyira jól indult ez a sorozat – gyönyörű képi világ, feszültséggel teli remekbe szabott forgatókönyv, noha elég művi párbeszédek töltik meg, így is nagyon élveztem. Az első két rész meglepően gyorsan és ütősen lezongorázza a szektás szálat, és valami nagy durranás vártam ezek után.

Közben elolvastam a majdnem antológia könyvet, és rájöttem, ezért lesz darabos és teljesen véletlenszerű a történet a tévésorozatban is. Ahogy haladunk előre, úgy tér el jobban és jobban a könyvtől – ami nem mindig gond, sőt néha előnyére is válik, és bár a női főhősöket nagyon szerettem, egyszerűen nem hozza jól össze a szálakat a végére.

Míg a könyvben bár eléggé átlagos és kiábrándító véggel találjuk magunkat szembe, itt egyszerűen csak olcsó húzások tömkelege ül elénk, béna megoldásokkal, és szétszórt karaktermotivációkkal. Egyszerűen a lezárás nem működik. spoiler

Noha a rasszizmusról (amíg követi a könyvet) tök jól beszél a sorozat, itt sem találja el igazán a fantasy elemekkel való összefűzést. Egyszer ugyan nézhető és szórakoztató sorozat, de többet vártam.